Bevezető
Bevezető
Köszöntjük az olvasót ezzel a terjedelmében, külső és belső formátumában, szerkesztési elveiben és alapinformáció-szolgáltatásában változatlan, minden más tekintetben azonban teljesen újszerű, sorrendben immár negyedik Tények Könyvével.
Kezdettől fogva tudtuk-éreztük, hogy a mindannyiunkat próbára tevő, felénk is újabb és újabb kihívásokat intéző változások közepette – a korábbi években szerzett tapasztalatok ellenére – az idén sokkal nehezebb lesz olyan almanachot készíteni, amely egyszerre próbálja meg követni az eseményeket és közben egy adott keresztmetszetben tükrözni a világ és az ország pillanatnyi állapotát.
Ahhoz, hogy azt, amit most közreadunk, minél kevésbé érezhesse bárki is már a megjelenés pillanatában elavultnak – jóllehet, az efféle évkönyvek természetéhez tartozik, hogy igazán megbízhatóan csak a múltba pillanthatnak – a feldolgozott időszakot az eddigi 12-ről 15 hónapra terjesztettük ki, a kézirat lezárását pedig akkorra időzítettük, amikor korábban a Tények Könyve már kapható volt. Az így okozott késedelemért – csakúgy, mint a számunkra is elkerülhetetlennek bizonyult áremelésért – ezúttal is elnézést kérünk, „vétségünkre” a produktum, reméljük, mentséget szolgáltat.
Az Európa keleti felében megindult történelmi változást, ami megannyi emócióval, hevülettel és indulattal, személyes és össznépi sorsfordulattal jár együtt, azonnal a tények, számok, adatok érzelemmentes, rideg tükrébe állítani: belátjuk, kockázatos vállalkozás. De ha komolyan vesszük azt a szándékot, amivel annak idején belevágtunk – hogy ti. a sok-sok egymás mellé állított Tények Könyve idővel tegnapi-mai-holnapi életünk archívuma lesz –, akkor ezt a kockázatos is vállalnunk kellett.
A már említett kihívásnak engedve, két alapvető változtatást tettünk az előző kiadásokhoz képest. Az első fejezetben lényegében duplájára növeltük az év hazai és nemzetközi eseménykrónikáját. S mert a történések, fejlemények nagy része így is csak a jelzés szintjén fért bele a kronológiába, a könyv belső szerkezetének „átszabásával” összesen háromszáz oldalnyi – több mint ezer kéziratpapírt kitevő – helyet kapott Magyarország, nagyjából fele-fele arányban megosztva a gazdaság, illetve a politika és a társadalom témái között.
Meggyőződésünk, hogy ez a terjedelmi – és természetesen tartalmi – bővítés találkozni fog olvasóink érdeklődésével. (Hasonló céllal teljesen az aktualitásokhoz igazítottuk a történelemről – Németország, Baltikum – és tekintettel az egyházak társadalmi szerepének újraformálódására és az idei pápalátogatásra, a kereszténységről szóló fejezeteket.)
A gazdaságban és a társadalomban, a politikai struktúrában, az intézményekben és az emberi kapcsolatokban végbemenő változások egyébként – bármily furcsán is hangzik – nem könnyítették meg a szerkesztők dolgát. Az eddig alkalmazott adatgyűjtési és feldolgozási módszerek az átalakulás „tettenérésére” sokszor alkalmatlannak bizonyultak, sőt, hasznosságuk sok tekintetben visszamenőleg is megkérdőjelezhető. A bizonyos adatok közzétételével kapcsolatos korábbi titokzatosságot pedig egyfajta „közlési káosz” váltotta fel, nagyobb óvatosságra intve az információk kezelésében. Az új szervezetek és intézmények viszont éppen azzal a „gyermekbetegséggel” küszködnek, hogy – megfelelő infrastruktúra hiányában – sokszor még a saját tevékenységükkel közvetlen összefüggésben sem rendelkeznek a szükséges adatokkal.
Mindez, persze, még nem ad felmentést egy ilyen típusú almanach összeállítói számára, akik – hitük szerint – ezúttal is az összes, általuk hozzáférhető és relevánsnak ítélt, az olvasó tájékozottságát növelő és tájékozódását segítő ténybeli információt adják közre: Magyarország és a világ sajátos gyorsfényképét az évezred utolsó évtizedének küszöbén.
