Adó, 1991
Adó, 1991
A magyar adózási rendszerben a legnagyobb jelentőséggel bíró 3 adónemet – az általános forgalmi adót (áfa), a magánszemélyek jövedelemadóját (szja) és a vállalkozási nyereségadót (ványa) – az 1988–89-es adóreform részeként vezették be. Hogy az elveiben a piacgazdasághoz igazodó, ill. azt feltételező adórenszert akkor honosították meg Magyarországon, amikor a súlyos belső társadalmi-gazdasági ellentmondások, az egyre mélyülő válság jelei nyíltan felszínre kerültek, s nem alakultak még ki a piaci viszonyok, rányomta bélyegét az adóreformra is. Döntő részben ebből adódnak az új adórendszer belső ellentmondásai, amelyek miatt már 1989-ben – egy évvel az áfa és az szja bevezetése után, illetőleg a ványa alkalmazásának első évében – megkezdődtek azok a munkák, amelyek egy 3 éves adópolitikai koncepció végrehajtásával az új adórendszer továbbfejlesztését tűzték ki célul.
A radikális változtatásokat már 1991. évre szorgalmazók a „kilábalási” koncepció sikere szempontjából fontos feltételnek tartották az adórenszer eszköztárának mozgósítását. Érvelésük szerint olyan körülmények között, amikor a halogatásnak és a radikális változtatásnak egyforma veszélyei vannak, az adórendszerben sem jelent nagyobb kockázatot, ha minden olyan változtatást végrehajtanak, amelytől az esetleges pozitív irányú folyamatok beindulása – legalább elvileg – remélhető.
Az érdemibb változtatások későbbi évekre való ütemezését támogatók, az 1991. évi pénzügyi egyensúlyt amúgy is súlyosan veszélyeztető tényezőkre tekintettel, óvatosságra intettek, mondván: adóváltoztatások előtt előbb azt kell elérni, hogy egyensúly alakuljon ki a gazdaságban és a társadalomban.
Végül is a 3 fő adónemnél 1991-ben végrehajtott módosítások szigorítást és enyhítést egyaránt tartalmaznak, de a változtatások összességükben a „szokványos” éves korrekciók kereteit alig haladták meg. Az új illetéktörvény is lényegében a meglevő jogszabályokat emeli törvényi szintre. Nagyobb horderejű, reformértékű lépés elvileg a helyi adók törvényi szintű szabályozása lett volna. Az elfogadott rendszer azonban végül is 1991-re a helyi adóztatás súlyának az eredeti elképzelésekhez képest jóval szerényebb növekedését alapozza csak meg. 1992. évi bevezetéssel szerepelt az elképzelések között az új – a nemzetközi normákhoz igazodó – számviteli és pénzügyi beszámolási (bevallási) rendszer bevezetése; a törvényhozásra azonban az év végi „hajrában” már nem került sor, az már csak az 1991. év eleji programban szerepel.
