Piaci normák

Teljes szövegű keresés

Piaci normák
A piacgazdaság a gazdasági szereplők közötti versenyre épül. A gazdasági rendszerváltás, a piacgazdaság újjáépítése korszakában még nem vált dominánssá a szerződések és a fizetések pontos teljesítése, a verseny vállalása, a kockázat józan mérlegelésén alapuló vállalkozás, a megkülönböztetésektől mentes állami szabályozás és hitelezés. Ebben meghatározó szerepe volt az autarchiát, ill. az importhelyettesítést erőltető korábbi gazdaságpolitikának, az így megörökölt gazdasági és intézményi szerkezeten alapuló állami újraelosztásnak. Az államháztartás még 1990-ben is a képződő jövedelmek több mint 60%-át fogta át s osztotta újra. A gazdasági szereplők pedig ehhez a környezethez alkalmazkodtak, amikor is az árak alakulása inkább a mesterségesen kialakult monopolhelyzetekhez és valamilyen külön elbíráláshoz kötődött, mintsem a fizetőképes kereslethez történő alkalmazkodáshoz. A nagy állami vállalatok és szövetkezetek, monopolhelyzetük birtokában, költségük növekedéséhez igazítva alakították áraikat. Sem a belföldi új vállalkozások, sem az importverseny nem volt még olyan erős 1989–90-ben, hogy a vállalatok arra a kínálat, a minőség és a választék módosításával, alacsonyabb ár meghatározásával reagáljanak. Az 1989-ben megkezdett liberalizáció, a bérszabályozás oldása, a szabadabb importhoz való hozzájutás csak arra volt elegendő, hogy némileg oldja a szűk keresztmetszeteket, a hiányokat, de ahhoz kevés volt, hogy versenyhelyzetett eredményezzen. A rendszerváltás azonban a termelési tényezőkhöz való mesterséges korlátoktól mentes hozzájutás terén már megindult, amely gazdaságpolitikát az Antall-kormány is folytatta. Ez a gazdasági szereplőket magatartásuk fokozatos változtatására készteti.
A fizetések pontos teljesítése és a vállalat fizetőképességének, likviditásának a megőrzése csak a kisebb méretű és magántulajdonban, vegyes tulajdonban lévő gazdasági szereplők körében erősödött, a többi vállalat a fizetések megtagadásával vagy halogatásával válaszolt a belső piaci kereslet szűkülésére és a keleti piac összeomlására. A kormány és a Magyar Nemzeti Bank erőfeszítése a csődtől való félelem – mint gazdasági norma – erősítésére hiábavalónak bizonyult. A vállalatok ki nem fizetett tartozása, az ún. sorban állás az 1988. évi 60 Mrd Ft-ról 1990. II. félévére 240 Mrd Fr-ra növekedett.
Miután a kormány a KGST-exportot egyedi beavatkozással, kézi vezérléssel korlátozta, 1989 végétől a nemrubel-relációjú export erőteljes növelésére, piacok keresésére, aktív marketingpolitikára késztette a gazdasági szereplőket. A tőkés export növekedése azonban máig sem árulkodik arról, hogy a világpiacba való tartós beépítés vezetné őket, nem jellemző a folyamatos termelési-technológiai szerkezetváltás, a kihasználatlan kapacitások átalakítása vagy leépítése. A vállalatok jelentős része továbbra is a megkülönböztetett állami szabályozásra és hitelbírálatra törekedett, ennek érdekében az állami tulajdonban lévő bankok részvényeinek vásárlójává váltak, s akár sztrájkok újtán is erőteljes nyomást gyakoroltak a kormányra. Bár a politikai rendszerváltás, a kormányzat egyes szervezeteinek átalakulása elbizonytalanító hatású volt, a gazdasági vezetők keresték az új kormánytisztvieslőkkel köthető különalkuk új lehetőségeit. Új elem azonban, hogy a kormányzati gazdaságpolitika ellentmondásossága, bizonytalansága és képlékenysége miatt a vállalatok egyre nagyobb része igyekszik ennek káros kilengéseit mérsékelni a világpiac felé fordulás és a külföldi működőtőke becsábítása, továbbá a társasággá alakulás révén.
A következetes kínálatbővítő, kockáztató, vállalkozó magatartás a növekvő – és a kormányzat ellentmondásos lépései által is gerjesztett – infláció körülményei között nem vált meghatározóvá, sőt az anticipált infláció beépült a gazdálkodók magatartásába, ami veszélyezteti a rendezett piaci feltételek kialakulását és megszilárdulását. Az inflációs viszonyok mind a vállalatokat, mind a háztartásokat – ha erre lehetőségük megvan – előrehozott vásárlásokra, külföldi fizetőeszközök megszerzésére (árfolyam-változtatási várakozások miatti halasztott számlázás), tezaurálására késztetik. Ilyen körülmények között a vásárlások és az eladások folyamatossága megszakad, a termelési tényezők hatékonyabb alkalmazására való hajlam (a liberalizáció) nem nő.
Az infláció miatt – amely a szerkezeti válság és egyben a szerkezetváltás jele is – a piacgazdaság egyik legfontosabb magatartási normája, a megtakarításokra törekvés gyenge. A megtakarítások éppen az infláció elleni védekezés eszközeként a külföldi fizetőeszközök megnövekedett tartásába, ingatlanspekulációba menekülnek, ez pedig gátolja a szerkezetváltáshoz is szükséges források képződését és rendelkezésre bocsátását.
A gazdasági rendszerváltás a gazdasági normák tekintetében még 1990-ben is csak abban mutatkozott meg, hogy az irracionális korlátozások (pl. a lakossági devizatartás, az ingatlanvásárlás, a vállalkozásindítás, a befektetések terén) fokozatos megszűntével a gazdaság szereplői kezdenek védekezni a várt kedvezőtlen hatások ellen, ezzel is védve már megszerzett termelőképességüket. Minthogy ez a magatartás éltető eleme egy kedvezőbb állapotú, rendezett piacgazdaságnak is, ezért a rendszerváltás kedvező jeleként értékelhető a hűtőládák és a valuta vásárlása éppúgy, mint a gyors piaci reagálásra képes szolgáltató kisszervezetek keletkezése, a kereskedelmi szféra megújulása.
A rendszerváltás a szociális piacgazdaság irányába halad, de ez egyelőre alig mutatkozik meg a szolidaritás mint a gazdasági szereplők cselekvését befolyásoló norma megjelenésében. A piaci szereplők viszonylag kevés számú és alacsony alaptőkéjű közcélú alapítványt működtetnek, csak ritkán hajlandók információkat és know-how-t átadni induló kisméretű vállalkozásoknak. Állami intézkedést és intézményeket sürgetnek ott is (pl. az elmaradott térségekben), ahol az öntevékenység is segíthet.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages