A világ sajtója
A világ sajtója
A 80-as évek drámai változásai a világban és különösen Európában döntő hatással voltak a sajtóra. A keleti tömb lapjai vagy megszűntek, vagy profiljuk erőteljesen megváltozott, új lapok alakultak, a korábbi példányszámok vagy meredeken zuhantak, vagy lényegesen emelkedtek; a politikai pluralizmus megjelenésével párhuzamosan megszületett az ellenzéki sajtó – olyan országokban, amelyekben korábban tilos volt az ellenzékség, és a szamizdatot büntették.
(A sajtó egyébként még mindig veszélyes mesterség: 1989-ben 53 újságíró halt meg hivatása teljesítése közben, kétszer annyi, mint az előző évben. Az áldozatok 2/3-a Latin-Amerikában vesztette életét: Salvadorban 14, Kolumbiában 11, Peruban 5, Brazíliában 2 újságíró halt meg.)
A gazdaságilag szilárd országokban nő az újságolvasásra fordított idő, az újságolvaló korosztályok kiszélesednek, a sajtó eljut a tizenévesekhez, miközben változatlan fogyasztói az idősebb korosztályok. A fejlett országokban nő az 1000 főre jutó lapok száma. Az arányok változnak: emelkedik a napilapok és a terjedelmes hétvégi lapok olvasottsága, de csökken a délutáni-esti lapok és a bulvárlapok iránti igény. Feltűnően nagy példányszám-növekedést érnek el a gazdasági lapok és a heti magazinok.
A lapterjesztés kulcskérdéssé vált. Ahol akadozik, ott csökken az előfizetés és ezzel a példányszám. Ezért a lapok vagy a kiadók saját terjesztőhálózatot létesítenek. Reneszánszát éli a házhoz szállítás. Japánban a terjesztésben csaknem félmillió ember dolgozik. 1989-ig a lapkihordók 33,8%-a kiskorú volt. Most csökken a gyerekek száma, helyükbe részidős elfoglaltságot kereső családos nők lépnek. (Ezért is emelkednek a terjesztés költségei.) Finnországban az „átlag” lapkihordó 35 éves kisgyermekes anya, aki 2–3 órás házon kívüli állást vállal.
A tulajdonviszonyok változása döntően befolyásolja a sajtó arculatát. Kevesebb a közvetlenül valamely párthoz vagy politikai frakcióhoz tartozó újság. Több a részvénytársasági alapon szerveződött lap, az iparvállalatokkal, a rádió- és tévétársaságokkal összefonódott tulajdonban lévő újság. Sok országban a sajtótörvény plafont szab a sajtótulajdon koncentrációjának, de a különböző érdekcsoportok meg tudják kerülni a törvényt. A sajtócézárok hatalma nő.
Az elektronikus média – rádió-tévé – legnagyobb változása a magánadók megjelenése. Ezek kizárólag magántőkéből és hirdetésekből tartják fenn magukat. Az olcsó szórakoztató műsorok, filmek magas nézettséget biztosítnak. A hirdetések időtartamát, gyakoriságát nem szabályozzák. A kereskedelmi adók csak hírközlésre szorítkoznak, krónika és híradó típusú műsoraik nincsenek. Legtöbbször nélkülözik a rádiós-tévés sztáregyéniségeket is. A tévénézők információigényét változatlanul az állami tévé- és rádióállomások elégítik ki. Továbbá a műholdas adások nagyfoú kommercializáltsága miatt a közönség nem fordult el az írott sajtótól, őst jobb tájékozódása érdekében visszatért hozzá.
Rendkívül magas az olvasottsági szint a skandináv államokban; Németországban a 14 éven felüliek 80%-a olvas újságot. Görögországban a terjesztési nehézségek és a nyersanyagának emelkedése miatt alacsony az olvasottsági arány. Spanyolországban egy friss felmérés szerint az „átlagolvasó” 18–45 éves férfi, közép- vagy felsőfokú végzettségű, munkavállaló, lakástulajdonos, nem nagyon vallásos, a politikai középbalhoz tartozónak vallja magát.
Sajtó és oktatás
Sajtótörvények
Sajtócézárok
Néhány ország terjesztési adatai
A reklám az írott és az audiovizuális sajtóban
Néhány ország audiovizuális sajtója
Általános tudnivalók néhány ország sajtójáról
A Szovjetunió és Kelet-Európa sajtója
Hírügynökségek
