A Szovjetunió és Kelet-Európa sajtója
A Szovjetunió és Kelet-Európa sajtója
A térség változásainak következtében a sajtó átmeneti állapotban van. A folyamat 1990-ben kulminált, de nem fejeződött be, s kevés értékelhető adat áll rendelkezésre.
A Szovjetunióban 1991. jan. 1-jétől az olvasók tartják el a lapokat. A korábbi állami vagy pártdotáció – amelynek számszerű mértéke sohasem volt ismeretes – megszűnik. A lapok szövetkezeti, vállalati alapon megkezdték átalakulásukat. A szerveződések jogi, pénzügyi feltételei tisztázatlanok. A korábbinál lényegesen rosszabb a terjesztés. Ez az egyik legfőbb akadálya az új vagy megújult lapok felfutásának. A Moszkvában megjelenő Komerszant c. hetilap példányszámát több tízezresre, olvasótáborát milliósra becsülik. A Viktor Korotics szerkesztette Ogonyok c. képes hetilap túljutott ugyan fénykorán, de még mindig csak a nagyvárosokban kapható. Változatlanul az Argumenti i Faktit tartják a legnagyobb példányszámú lapnak (32 millió), de már sarkába ért a Komszomolszkaja Pravda, a jelenleg legnépszerűbb, ellenzéki hangvételű szovjet napilap. Napi példányszáma elérte a 22 milliót, a Pravda példányszáma 1/10-ére zuhant (jelenleg 700 000 előfizető). Megváltozott a két, legnagyobb nézettségű tévé: a moszkvai 2 csatornával működik, s mintegy 50 millió nézőt vonz, s ugyancsak mintegy 50 millió nézője van az erősen kritikai hangvételű leningrádi tévéadónak.
A cseh és szlovák sajtóban épphogy megkezdődtek a változások. Sok új lapot indítanak, de többségük anyagi okokból hamarosan megszűnik. Csökken a központi lapok olvasottsága, a nemzetiségi területeken emelkedik a nemeztiségi lapok példányszáma. A terjesztés hibái miatt az igényeket nem tudják kielégíteni. A példányszámát jelentősen növelő pozsonyi Új Szó példányai Pozsonyban már kora reggel elfogynak. A sajtócézárok érdeklődést mutatnak a cseh és szlovák sajtó iránt, de a külföldi tőke még nincs jelen.
A lengyel sajtó szinte áttekinthetetlen. A korábban párttulajdonban lévő lapokat államosították, a tulajdonviszonyok változatlanul tisztázatlanok. A cél az, hogy a kormány maga adja el a lapokat, s egyelőre ő, ill. a Szolidaritás nevezi ki a főszerkesztőket. A Trybuna Ludu e néven megszűnt, de 1990 végén eladás alatt állt a jogutód Trybuna is. A kormány hivatalos lapja a Rzeczpospolita; a rádió és a tévé igazgatóját a kormány nevezi ki, s az igazgatók e minődésükben részt vesznek a kabinet ülésén. A Szolidaritás lapja, a Gazeta Wyborza eredetileg választási propagandalapnak indult, végül napilap lett, hét közben 350 ezres, hét végén 500 ezres példányszámmal. A legnagyobb érdeklődés a volt kormányszóvivő, Jerzy Urban hetilapja iránt nyilvánul meg: a Nie (Nem) leleplező, pikáns politikai pletykalap, megjelenése pillanatától sajtópereket indítanak ellene (100 000 példányról indult s rövid idő alatt megkétszereződött). A lengyel rádió-tévének 4 központi rádióadója és 2 tévécsatornája van. Több helyi rádióadó működik, s Varsóban a Tudomány és Kultúra Palotájának tornyából sugároz a Radio Solidarność. Az egyik tévécsatornának nincs állandó saját műsora, rendszerint a CNN amerikai műholdas tévé adását sugározza, vagy más műholdas adásokat vesz át, olykor fordítás nélkül vagy hangbemondással. Az anyagi nehézségeket jelzi, hogy 1990 őszén volt olyan adásnap, amikor a meghirdetett műsor elmaradását a bemondó azzal indokolt, hogy elkészítésére nem jutott pénz.
