Internazionale
Internazionale
Az 1908-ban alapított Inter 1910-ben már olasz bajnokságot nyert, s ezt 1989-ig még 12-szer megismételte. A gárda a 30-as években (Ambrosiana néven) 2 ízben lett bajnok, 1933-ban bejutott a Közép-Európa Kupa döntőjében, és Giuseppe Meazza, ill. Giovanni Ferrari személyében világbajnokokat tudhatott soraiban. Később külföldi csillagok, mint a gólkirály magyar Nyers István vagy a svéd Lennart Skoglund, segítették újabb elsőséghez. Az igazi aranycsapatot a 60-as évek közepére alakította ki a „Mágus” becenévvel illetett argentin-francia edző, Helenió Herrera. A „catenaccio” nevű, szupervédekezésre alapított, de tökéletes technikára és gyors ellentámadásokra épülő játékrendszert olyan klasszikusok valósították meg, mint Tarcisio Burgnich, Giacinto Facchetti, Luis Suarez, Sandro Mazzola vagy Mario Corso. Két egymást követő évben, 1964-ben és 1965-ben mind a BEK-et, mind pedig a Világ Kupát megnyerték. 1967-ben újra bekerültek a bajnokok kupájának döntőjébe, de ott már kikaptak a skót Celtictől. Akárcsak 5 év múlva a fénykorában lévő Ajaxtól. Ekkor Burgnich, Facchetti, Mario Bertini, Mazzola és Roberto Boninsegna személyében 5 VB-ezüstérmes játszott a csapatban. Ez volt egy nagy korszak hattyúdala. Hiába szerződtetett olyan külföldi csillagokat az Inter, mint Liam Brady, Herbert Prohaska vagy Karl-Heinz Rummenigge, a következő sikerre 8 (bajnoki cím 1980-ban), majd 9 esztendőt kellet várni. 1989-ben 11 pont előnnyel nyerte a bajnokságot két nyugatnémet csillaga, Lothar Matthäus és Andreas Brehme segítségével, a gólkirály Aldo Serena találataival a milánói kék-fekete gárda. A következő évben szerződtetett Jürgen Klinsmann, két társával együtt tagja volt az 1990-es Mondiale-győztes NSZK-válogatottnak.
