Észtország

Teljes szövegű keresés

Észtország
Az észt nyelv a finnugor nyelvcsaládba tartozik. Az észtek – egyben a többi finnségi (balti finn) nép (finn, karjalai, vepsze, vót, izsór, lív) – ősei az i. e. 3. e. táján már a mai Észtország területén éltek, a Nyugat-Dvina folyótól délre és délnyugatra eső területektől a Finn-öbölig. Az állattenyésztés és a földművelés az i. e. 1. e.-ben terjed el, ugyanekkor kezdik használni a vasat is. A finnségi népesség szoros kapcsolatba kerül a balti, a germán, majd a skandináv népelemekkel és keveredik is velük. A gót vándorlás az i. sz. 1. e. elején északabbra űzi a szláv törzseket, s előlük a balti népek (lett, litván, porosz) ősei is északabbra húzódnak, így a finnségi és balti nyelvek határa nagyjából a mostani észt-lett határra tolódik. Megindul a kivándorlás a Finn-öböl északi partjára, mely kb. a 6. sz.-ig. folytatódik s a finn nép kialakulásához vezet. Ugyancsak az 1. e. első felében válnak ki a még egységes balti finn nyelvből a különböző nyelvek vagy nyelvjárások: a lív, a (déli és északi) észt, a vót, a vepsze. Az 1. e. folyamán az észtek számos földvárat emelnek, közülük 160 ismert. A társadalom differenciálódik. A 8 tartomány élén egy-egy gazdag vezető (vanem) áll, de nem alakul ki egységes állam.
5-7. sz. – Nő a skandinávok és keleti szlávok aktivitása a Baltikum vidékén.
9-12. sz. – A legújabb vaskor Észtországban, amelyre a viking hatás nyomja rá a bélyegét, mert fontos kereskedelmi utak keresztezik egymást.
941 – Igor herceg, kijevi fejedelem Bizánc elleni hadjáratában – a krónikák tanúsága szerint – észtek is részt vesznek.
1030 – A Kijevi Fejedelemség északi és északnyugati irányban próbálja kiterjeszteni befolyási övezetét a finnségi népek által lakott területekre.
11-12. sz. – Csökken a normannok keleti befolyása, szerepüket részben az észtek próbálják betölteni. Megszilárdul Észtország szerepe a Novgorod és a Nyugat közötti kereskedelemben.
1169 – Sikertelen dán keresztes és rablóhadjáratok Észtország ellen. Az észt lakosság létszáma kb. 150-200 ezer fő.
12. sz. vége – A német lovagok 8. sz.-ban kezdett előrenyomulása kelet felé (Drang nach Osten) eléri a Nyugat-Dvinát.
1184 – A meghódított lettek és lívek földjén a Német Lovagrend megalapítja a livóniai püspökséget, amelybe még pogány észt területek is tartoznak.
1192 – Orosz rablóhadjáratok során több észtországi vár elpusztul. A dánok és a svédek Saaremaa szigetét és Nyugat-Észtországot támadják.
1199 – Az energikus brémai Albert Buxhoevden lesz az új livóniai püspök.
1201 – Lübecki kereskedők megalapítják Riga városát, mely további hódításokhoz szolgál hídfőállásul.
1202 – A pápa keresztes hadjáratot hirdet Észak-Livónia megtérűtésére: megkezdődnek a harcok az észtek leigázására. Albert püspök kezdeményezésére megalapítják a Kardtestvérek Lovagrendet.
1207 – Albert püspök felajánlja a meghódított és meghódítandó területeket a német-római császárnak, aki azt el is fogadja, de az elkövetkező 350 év alatt a császárnak nincs beleszólása (Régi-) Livónia állam belső ügyeibe.
1217 – A váltakozó sikerrel folytatott harcokban a Kardtestvérek döntő győzelmet aratnak az észtek felett, de több tartományt és Saaremaa szigetét nem sikerül meghódítaniuk. Albert püspök II. Valdemar dán királlyal köt szövetséget.
1219 – II. Valdemar elfoglalja Észak-Észtországot s megalapítja Tallinn városát.
1220 – Sikertelen svéd támadás Nyugat-Észtország ellen.
1223 – A saaremaaiak vezetésével a középkor legnagyobb, egész Észtországot érintő felkelése tör ki az idegen hódítók ellen. Az észtek szövetséget kötnek Pszkov és Novgorod vezetőivel. A felkelést nemsokára leverik, de a saaremaaiak egészen 1127-ig tartják magukat és a későbbiekben is számos alkalommal fellázadnak.
1237 – A Kardtestvérek Rendje beleolvad a Német Lovagrendbe, melynek ottani ágát Livóniai Lovagrendnek nevezik.
1242 – A Csúd-tó jegén Alekszander Nevszkij, novgorodi fejedelem legyőzi a lovagrend seregét, így megszilárdul a határ, de gyakoriak a kölcsönös rablóhadjáratok.
1269 – Hosszú háborúskodás után a lovagrend békét köt Novgoroddal. Ezután Livóniát 300 évig elkerülik a külső támadások. Az állam területe nem válik szerves egésszé: a püspökségek, a lovagrend és a városok osztozkodnak rajta, közöttük gyakran robbannak ki feudális háborúk. A városok közül Tallin, Pärun, Viljandi és Tartu a Hanza-szövetség tagja; fontos szerepet játszanak a Kelet és Nyugat közötti árucserében. Vidéken a vazallusok többsége német. A jobbággyá lett parasztokra a szokásos feudális terheket róják, s helyzetük fokozatosan romlik.
1343–45 – Kitör az ún. „György-nap éjszakai” felkelés, ez általános parasztháború s szabadságharc egyszerre, melyet a lovagrend csak hosszú, véres harcok után tud vérbe fojtani. A krónikák szerint a halottak száma 30 ezer.
1347 – A dán király eladja Észak-Észtországot a Német Lovagrendnek, így egész Livónia a németek kezébe kerül.
1422 – Összehívják a vaglai (Walk) országgyűlést a lovagrend, a nemesség, a papság és a városok képviselőinek részvételével; ebből fejlődik ki később fokozatosan Livónia vezető szervezete.
15. sz. vége – III. Iván létrehozza az egységes, moszkvai vezetésű orosz államot. Ez megszünteti a Hanza oroszországi képviseleteit, ami a szövetség hanyatlásához vezet. Oroszorság és Livónia között 2 évig tartó háború kezdődik (1480-81).
1501-03 – Újabb háború Oroszország és Livónia között. Az észtek száma kb. 250 ezerre emelkedik, ami nagyjából megegyezik a finnek létszámával.
1525 – A Livóniai Lovagrend helyzete meggyengül. Feltartóztathatatlanul terjed a protestantizmus, a livóniai városok kiharcolják maguknak a vallásszabadságot. A nép valójában csak ekkor kezd áttérni a keresztény hitre. Megjelenik az első (ismert) észt nyelvű nyomtatvány.
1535 – Tallinban észt nyelvű katekizmus jelenik meg.
1554 – Livónia meg akarja hosszabbítani a békét Oroszországgal, de meggyengült helyzete miatt ezt már csak úgy tudja elérni, hogy adót fizet Oroszországnak.
1558–83 – A livóniai háborúval – amelyet IV. (Rettegett) Iván indít a lovagrendi állam megtagadott adója s az ottani városok kereskedelmi monopóliuma miatt – hosszú háborús időszak veszi kezdetét.
1560 – Parasztfelkelés Észak- és Nyugat-Észtországban.
1561–1626 – Dél-Észtország Lengyelországhoz tartozik. (Báthory István lengyel király és erdélyi fejedelem – 1575–86 – is jár Livóniában magyar huszárjaival.)
1573–1645 – Saaremaa szigete a dánok kezén.
1629 – Az altmarki békével lezárulnak a Livóniáért folytatott háborúk, amelyekben Oroszország, Svédország, Lengyelország és Dánia harcolt egymással. Svédország fokozatosan megszerzi a livóniai állam egész területét (a mai Észtország és Lettország nagyobbik részét). A svéd uralom egészen 1710-ig tart. A háborúk alatt az észt lakosság kb. 2/3-a elpusztul, hiányukat telepítésekkel (finnek, svédek, oroszok) pótolják. A balti német nemesség megtarthatja rendi autonómiáját.
1632 – II. Gustav Adolf svéd király Tartuban egyetemet alapít.
1671 – Hivatalosan is megtörténik a jobbágyok röghöz kötése. Írásban rögzítik a parasztok munka- és pénzbeli kötelezettségeit. A balti német nemesség ellenállása miatt nem sikerül Livóniát Svédországba beolvasztani. Megkezdődik a korábban eladományozott nemesi földbirtokok állami kézbe vétele.
1684–88 – B. G. Forselius tanítóképző szemináriuma Tartu közelében. Rendelet születik, hogy minden egyházközségben iskolát kell alapítani.
1695-97 – Súlyos éhínség Észtországban, amelyben a kb. 350 ezer észt 20%-a elpusztul.
1700-21 – Az ún. északi háborúban I. Péter orosz cár megvalósítja célját: „ablakot vág Európába”, megszerzi a Balti-tenger menti, szinte egész éven át jégmentes kikötőket.
1710 – Estland (Észak-Észtország) és Livland (Dél-Észtország és Lettország nagy része) tartományokat Oroszországhoz csatolják. Az észt lakosság száma a hosszú háborús pusztítás miatt 120 ezerre csökken. A cár ígéretet tesz a balti német nemesség autonómiájának biztosítására, így a továbbiakban is az ő kezükben összpontosul a 2 tartomány politikai, gazdasági és kulturális vezetése.
1721 –– A nystadi (uusikaupunki) orosz–svéd béke lezárja a háborút; Oroszországhoz kerül Estland és Livland tartományokon kívül Ingermanland és Karjala egy része.
1736 – Gyorsan terjed a herrnhutizmus az észtek körében.
1739 – Megjelenik az első teljes észt nyelvű Biblia, amely döntő szerepet játszik az irodalmi nyelv kialakulásában. A század közepén a lakosság száma újra eléri a 350 ezret.
1765 – II. Katalin cárnő rendelettel próbálja szabályozni a jobbágyság helyzetét, de reformszándéka a földesurak ellenállása miatt meghiúsul.
1766–67 – Megjelenik az első észt nyelvű folyóirat.
1782 – Észtország lakosságának száma 480 ezer; 90% paraszt, 10% pedig városi polgár, nemes vagy a papság tagja.
1788–90 – Újabb háború tör ki Oroszország és Svédország között.
19. sz. eleje – A jobbágyi terhek növekednek, a parasztok a teljes jogtalanság állapotába kerülnek, a földesurak a piacon pénzért árusítják őket. Gyakoriak a parasztlázadások. Az észtek száma megközelíti a 600 ezret.
1804 – I. Sándor orosz cár a jobbágyterheket szabályozó rendeletet ad ki Estland és Livland tartományokban; ezek – a földesúri ellenállás miatt – most sem érik el céljukat.
1816 – Estland tartományban végrehajtják a jobbágyfelszabadítást.
1819 – Livland tartományban is megszüntetik a jobbágyságot. A jobbágy személyileg szabad, de földjét ezután csak bérlőként művelheti. A magasabb szintű bíráskodás továbbra is a nemesség kezében marad, tehát folytatódnak az önkényeskedések. Szabadabbá válik a költözködés.
1825 – I. Miklós cár Észtországban is a nemzeti mozgalom felerősödésétől tart. Nem ad engedélyt észt nyelvű újságok kiadására, a könyvek tartalmát cenzúrázzák. Minden eszközzel gátolják a lassan kibontakozó nemzeti ébredés mozgalmát.
1826 – Tallinn lakosainak száma 13 ezer, Tartué 8500.
1838 – Tartuban az észt nyelv, folklór és történelem tanulmányozására megalapítják az Észt Tudós Társaságot.
1840–45 – Újabb parasztmegmozdulások a romló gazdasági helyzet miatt. Megkezdődik az észtek tömeges kivándorlása Oroszország más területeire.
1843 – Olyan híresztelések terjednek el a parasztság körében, hogy kedvezményekben részesül és földet kap az, aki áttér az ortodox hitre. A cáfolatok ellenére a parasztság kb. 17%-a ortodox lesz.
1849 – Livland tartományban új paraszttörvény lép életbe, mely megtiltja a földbirtokosoknak, hogy kisajátítsák a parasztok kezelésében lévő birtokokat.
1856 – Estland tartományban is életbe lép az új paraszttörvény. II. Sándor trónralépésével liberálisabb időszak köszönt be az észtek számára is. Enyhül a cenzúra, észt nyelvű újságok jelenhetnek meg, fellendül a könyvek kiadása.
1857 – Megjelenik az észt nemzeti eposz, a Kalevipog, amelyet Friedrich Reinhold Kreutzwald orvos és irodalmár állít össze.
1858 – Parasztlázadás Estland tartomány Mahtra nevű uradalmában, amelyet szigorú megtorlás követ. Észtország lakossága kb. 760 ezer fő.
1862 – Pénzt kezdenek gyűjteni és bizottságokat szerveznek egy észt nyelvű magasabb szintű tanintézet megalapítására (Észt Sándor Iskola).
1864 – Észt tanítók és parasztgazdák petíciója a cárhoz a fennálló viszonyok miatt.
1868 – Törvény rendelkezik arról, hogy a parasztok munka helyett pénzben fizethetik a bérleti díjat. Éhínség tör ki.
1869 – Johann Woldemar Jannsen megszervezi Tartuban az első észt dalosünnepet, amelyet ezután 5 évenként rendeznek.
1870 – Megépül az első észtországi vasútvonal. Ipartelepítésekre is sor kerül. Megjelenik a nemzeti mozgalom demokratikus szárnya vezetőjének, Carl Robert Jakobsonnak 3 hazafias beszéde. Jakobson a cári kormányzatra kíván támaszkodni a balti németek kiváltságainak megnyirbálásában. A 2 észt lakosságú tartomány egyesítést követel s beleszólást az önkormányzati szervek felállításában.
1872 – Megalakul az Észt Tollforgatók Társasága.
1878–82 – Carl Robert Jakobson Sakala c. újságot jelentet meg.
1881 – III. Sándor cár trónra lépésekor nem erősíti meg a balti német nemesség kiváltságait.
1882–83 – N. A. Manasszein szenátor baltikumi helyzetfelmérését az orosz befolyás növelését szolgáló reformok követik.
1883 – Livland kormányzója szétoszlatja az Észt Sándor Iskola szervezőbizottságait. Az észt nemzeti mozgalom kb. 15 évig válságba kerül.
1884 – A tartui egyetem észt diákjai használni kezdik a kék-fekete-fehér trikolórt, amely később az Észt Köztársaság zászlaja lesz.
1887–1905 – Erőszakos oroszosító politika kezdődik. Az iskolákban a 3. osztálytól oroszul folyik a tanítás, az oroszul nem tudó tanárokat elbocsátják.
1888 – Megnyitják az Észt Sándor Iskolát, ám ez az észtek eredeti terveivel ellentétben már teljesen orosz tannyelvű. Mivel politikai tevékenységre nincs lehetőség, az észtek engedelmeskednek Jakob Hurt lelkész felszólításának: kultúrájukat kezdik ápolni s népköltészetet gyűjtenek.
1889 – Oroszosítják a tartui egyetemet is, és a várost Jurjevre keresztelik. Észtül nem tudó orosz bírók, tanárok és hivatalnokok érkeznek a balti tartományokba.
1893 – Az orosz hatóságok betiltják az Észt Tollforgatók Társaságát.
1896 – A tartui Postimees (Postás) c. lap főszerkesztője Jaan Tõnisson, aki az észt nép műveltségi és etikai szintjének emelését hirdeti, s a fontolva haladás híve.
1897 – Észtország lakossága kb. 980 ezer fő.
1898 – Földművesegyletekbe, antialkoholista ligákba, kulturális társaságokba és önkéntestűzoltó-egyesületekbe tömörülnek az észtek. Dél-Észtországban a paraszti birtokok 86%-a van már megváltva, Észak-Észtországban 50%-a.
1901 – Konstantin Päts megalakítja Tallinnban a Teataja (Híradó) c. újságot, mely a szigorú cenzúra korlátain belül a társadalmi és gazdasági fejlődést szorgalmazza.
1903 – Tartuban megjelenik az Uudised (Hírek) c. újság (Peeter Speek szerkesztésében), amely a munkások érdekvédelmével foglalkozik.
1904 – Konstantin Päts politikai önkormányzatot követel az észteknek.
1905. jan. – Munkások szolidaritási sztrájkjai Tallinnban, Narvában és Pärnuban a „véres vasárnap” elleni tiltakozásul.
1905. márc.–ápr. – Zsellérek sztrájkjai és gyújtogatások.
1905. aug. – Megalakul az Észtországi Szociáldemokrata Munkáspárt.
1905. okt. 16. (29.) – Tallinnban a cári katonák sortüze (kb. 60 halálos áldozat és kb. 200 sebesült) vet véget a békés megújulást követelő tömegmegmozdulásoknak.
1905. nov. – Tartuban Jaan Tõnisson vezetésével megalakul az Észtországi Haladó Néppárt.
1905. nov. 27–29. (dec. 10–12.) – A Tartuban megtartott néppárti politikai gyűlésen szétválnak a mérsékeltek és a radikálisok. Mindkét szárny a nemzeti önrendelkezést és az oroszosítás leállítását követeli.
1905. dec. 10. (23.) – Tallinnban és Észak-Észtországban szükségállapotot hirdetnek ki, letartóztatások kezdődnek. A felbőszült munkások és parasztok kb. 120 nemesi udvarházat gyújtanak fel.
1905. dec. – A cári kormány büntetőcsapatai megtorlásának kb. 300-an esnek áldozatul az Észak-Baltikumban. Ezenkívül a 3 balti tartományban összesen 652 embert ítélnek halálra és 495-öt kényszermunkára.
1916 – Kb. 100 ezer észtet soroznak be az orosz hadseregbe, ahol nincsenek önálló észt alakulatok.
1917. febr.–márc. – Az Észak-Baltikumban tartózkodó kb. 100 ezer katona döntő többsége megtagadja, hogy védje a cári rendszert. Szovjeteket hívnak életre, kettős hatalom alakul ki. A szovjetekben kezdetben az eszerek és a mensevikek vannak többségben.
1917. márc. – Kb. 40 ezer észt autonómiát követelő tömegdemonstrációja Petrográdban.
1917. márc. 30. (ápr. 12.) – Az ideiglenes kormány beleegyezik az észak-baltikumi terület helyi önkormányzatának felállításába. Estland és Észak-Livland egy tartománnyá egyesülnek – Észtországban.
1917. ápr. – Észtország tartományi kormánybiztosává Jaan Poskát nevezik ki. Észt alakulatokat állítanak fel. Megalakul az észt katonák központi bizottsága.
1917. máj. – A tartományi képviselő-választásokon megszületnek az észt történelem első széles bázissal rendelkező pártjai. Enyhe baloldali fölény alakul ki. A Tallinni szovjet végrehajtó bizottságának 75%-a nem észt (főleg orosz).
1917. jún. – Összeül az észt katonák I. kongresszusa. Az ideiglenes kormány beleegyezik az észt önkormányzat megszervezésébe.
1917. júl. – Összeül a nép által választott Maapäev (országnap) elnevezésű országgyűlés.
1917. okt. – Német csapatok elfoglalják Saaremaa szigetét. Orosz katonákat vezényelnek Észtországba (számuk eléri a 200 ezret). Az észtországi szovjetek II. kongresszusán már a bolsevikok vannak többségben.
1917. okt. 27. (nov. 9.) – Viktor Kingissepp az észtországi katonai forradalmi tanács nevében átveszi a hatalmat. Ezzel a hatalom a Jaan Anvelt vezette észtországi szovjetek végrehajtó bizottsága és a többségében oroszokból álló észtországi katonai forradalmi tanács kezébe kerül.
1917. nov. 15. (28.) – A Maapäev Észtország legfőbb hatalmi szervévé nyilvánítja magát, illegalitásba vonul, s a hatalommal a „vének tanácsát” ruházza fel.
1918. jan. – A bolsevikok kivételével az összes észtországi párt támogatja a függetlenség gondolatát.
1918. jan. 21–22. – Észtországi alkotmányozó nemzetgyűlési választások. Ezeket a bolsevikok berekesztik, mert a nem szocialista szavazatok aránya kb. 60%.
1918. febr. 19. – Az illegalitásban tevékenykedő „vének tanácsa” 3 személyes „megmentési bizottságot” hoz létre, és ráruházza a döntési hatalmat.
1918. febr. 24. – Német csapatok közelednek Tallinn felé. A visszavonuló Vörös Hadsereg után támadt hatalmi űrben kikiáltják az Észt Köztársaságot (független és demokratikus köztársaság a történelmi és nemzeti határokon belül). A „megmentési bizottság” ideiglenes kormányt nevez ki Konstantin Päts vezetésével.
1918. febr. 25. – Német csapatok vonulnak be Tallinnba. Néhány nap múltán befejeződik egész Észtország megszállása. Nov. közepéig tartó szigorú diktatúra kezdődik. A balti német bárók célja a terület gyors elnémetesítése.
1918. nov. 11. – Németország kapitulációja után megkezdik a megszálló német alakulatok kivonását Észtországból, újabb hatalmi űr keletkezik.
1918. nov. 20. – Konstantin Päts visszatér német fogságából, s hazatért katonákból és önkéntesekből szervezni kezdi az ideiglenes kormányhadsereget.
1918. nov. 27. – Szovjet-Oroszország nagyarányú támadást indít, hogy a Baltikumban is helyreállítsa a birodalmi határokat.
1918. nov. 29. – Miután a Vörös Hadsereg elfoglalja Narvát, Jaan Anvelt vezetésével kikiáltják az Észtországi Dolgozó Nép Kommünjét. Az észt ideiglenes kormány ellen harcolók többsége nem észt.
1918. dec. – Az észt ideiglenes kormány mozgósítást rendel el; brit haditengerészeti egységek fegyvereket és lőszert hoznak számára, s megakadályozzák a Vörös Flotta támadását. A hónap végére Észtországnak közel a fele a Vörös Hadsereg kezére kerül, amely 35 km-re közelíti meg Tallinnt. Az észt fegyveres erők parancsnokává Johan Laidoner tábornokot nevezik ki.
1919. jan. 7. – Az észt ideiglenes kormány hadserege a front egész hosszában megállítja a bolsevikok előrenyomulását, s ellentámadásba megy át.
1919. febr. – Gyakorlatilag egész Észtország területéről kiűzik a Vörös Hadsereget.
1919. ápr. 5–7. – Az alkotmányozó nemzetgyűlési választások a centrista és baloldali pártok sikerét hozzák (az észt bolsevikok bojkottfelhívása ellenére a részvételi arány 80%). A nemzetgyűlés a szociáldemokrata August Reit választja elnökének, a miniszterelnök a munkapárti Otto Strandman.
1919. máj.–júl. – A kb. 75 ezer fős észt hadsereg győzelmes harcokat folytat a Vörös Hadsereg, a balti németek Landeswehr hadserege és a Rüdiger von der Goltz vezette „Vashadosztály” ellen.
1919. okt. 10. – A nemzetgyűlés széles bázisú földreformtörvényt fogad el, felosztják a nagybirtokosok földjeit.
1920. jan. 3. – Fegyverszünet lép életbe Szovjet–Oroszország és Észtország között.
1920. febr. 2. – Tartuban aláírják a békeszerződést Észtország és Szovjet–Oroszország között, ebben Szovjet–Oroszország de jure elismeri Észtország függetlenségét, s mindörökre lemond minden Észtország területével kapcsolatos jogáról, továbbá 15 millió aranyrubel jóvátétel kifizetésére kötelezi magát, ill. szabad átköltözést ígér az oroszországi észteknek (kb. 40 ezren át is költöznek).
1920. jún. 15. – Az Észt Köztársaság első alkotmányának elfogadása. A politikai élet nem stabilizálódik, 1919–33 között, az ún. liberális demokrácia idején 21 kormányalakításra kerül sor, ezekben a centrista és jobboldali pártok dominálnak. Az egyházat elválasztják az államtól.
1921. szept. 22. – Észtországot felveszik a Népszövetségbe. Az észt állam területe 47 549 km2, lakóinak száma 1 107 059 fő (1922). A lakosság megoszlása (1922): észt 87,7%, orosz 8,2%, német 1,7%, svéd 0,7%, zsidó 0,4%, egyéb 1,3%. Észtország agrárállam. Főbb exportcikkek- vaj, hús, marha faáru, len, cellulóz, textil. Fő kereskedelmi partnerei: Németország, Nagy-Britannia.
1922. máj. 3. – Hazaárulás vádjával kivégzik Viktor Kingisseppet; a 20-as évek elején számos per folyik kommunisták ellen.
1923 – Észtország és Lettország védelmi szerződést köt egymással.
1924. dec. 1. – Sikertelen kommunista államcsínykísérlet kb. 300–400 résztvevővel.
1925 – Megszületik a kultúrautonómia-rendelet, amelyben biztosítják a nemzeti kisebbségek számmára az anyanyelvi iskolákat, ill. azt, hogy az állam anyagi támogatásával maguk szervezzék kulturális életüket.
1932 – Növekszik a Szabadságharcos Mozgalom népszerűsége, mely propagandájában és taktikájában a német nemzetiszocialistákról vesz példát.
1932. ápr. 10–12. – A népszavazás elutasítja az észt kormány alkotmánymódosítási javaslatát.
1933. okt. – A 3. népszavazáson a Szabadságharcos Mozgalom alkotmánytervezetét fogadják el, ami az államfői hatalom megerősödését jelenti. Enyhül a gazdasági válság, a korona leértékelése elősegíti az exportot.
1934. márc. 12. – Az állam stabilitásának felbomlásától és zavargásoktól félve, Konstantin Päts államfő államcsínyt hajt végre s rendkívüli állapotot vezet be 6 hónapra, főparancsnokká Johan Laidonert nevezi ki. Betiltják a Szabadságharcos Mozgalmat, Päts feloszlatja az országgyűlést, tekintélyuralmi diktatúra kezdődik.
1934. szept. 12. – Litvánia is csatlakozik az Észtország és Lettország között már meglévő védelmi szerződéshez.
1935. márc. – Betiltják az összes politikai párt működését. Korlátozzák a sajtószabadságot, a kormány támogatóiból létrehozzák a Haza Szövetséget, az egyetlen legális politikai szervezetet.
1935. dec. – Felfedik a szabadságharcosok összeesküvési terveit, tömeges letartóztatásokra kerül sor, börtönbüntetéseket szabnak ki.
1937. febr. 12. – A nemzetgyűlés elfogadja a Konstantin Päts által javasolt alkotmányt, amely visszatérést jelent az alkotmányos kormányzáshoz.
1938. máj. – Amnesztiában részesül szinte az összes szélsőjobboldali és a kb. 100 kommunista bebörtönzött.
1939. jún. – Németország megnemtámadási szerződést köt a balti országokkal.
1939. aug. 23. – Moszkvában megkötik a szovjet–német megnemtámadási szerződést, melynek kiegészítő titkos záradéka alapján Észtország a SZU befolyási övezetébe kerül.
1939. szept. – A Vörös Hadsereg kb. 160 ezer katonát von össze Észtország határára (az észt hadsereg békebeli létszámának 10-szeresét).
1939. szept. 17. – A tallinni kikötőbe internált Orzel nevű lengyel tengeralattjáró megszökik.
1939. szept. 24. – A Moszkvába érkező Karl Selter észt külügyminiszternek ultimátumszerű követeléseket nyújtanak át: a SZU kölcsönös segítségnyújtási szerződést, szovjet tengeri és légi támaszpontokat akar Észtországra kényszeríteni.
1939. szept. 28. – Aláírják a szovjet–észt kölcsönös segítségnyújtási szerződést s a hozzá tartozó titkos jegyzőkönyvet. A szerződés 10 évre szól: a SZU kötelezi magát, hogy nem sérti meg Észtország szuverenitását. A támaszpontokon kívül a SZU 25 ezer katonát is állomásoztathat Észtországban.
1939. okt. – Új kormány alakul Jüri Uluots vezetésével. Hitler hívására több mint 12 ezer balti német hagyja el Észtországot.
1939. okt. 18. – Megkezdődik a szovjet csapatok bevonulása az észtországi katonai támaszpontokra.
1939. nov. – A SZU-ban olyan térkép jelenik meg, amely Észtországot már a SZU részeként tünteti fel.
1939. nov. 30. – A szovjet–finn háború alatt (1940. márc. 12-ig) szovjet bombázó repülőgépek észtországi támaszpontokról szállnak fel, ami a szovjet–észt szerződés megsértése. Illegálisan több száz észt jelentkezik önkéntesnek a finn hadseregbe.
1940. jún. 15. A SZU megszállja Litvániát, az Észtországban állomásozó szovjet csapatok megindulnak Tallinn felé, a szovjet–észt határra nagyarányú szovjet katonai erőket vonnak össze.
1940. jún. 16. – Vjacseszlav Molotov a litvániaihoz hasonló ultimátumot intéz a moszkvai észt és lett követhez. Az észt kormány 8 és fél óra gondolkodási időt kap.
1940. jún. 17–19. – Az észt kormány engedélyét megkapva 90 ezer szovjet katona szállja meg Észtországot, a már ott lévő 25 ezren kívül.
1940. jún. 19. – Andrej Zsdanov, Moszkva teljhatalmú megbízottja Tallinnba érkezve összeállítja az új észt kormány névsorát. Miniszterelnöknek a kevéssé ismert orvost és költőt, Johannes Varest jelöli ki.
1940. jún. 21. – Szovjet páncélosok és katonák részvételével kb. 2000 fő tüntetése kezdődik Tallinn központjában új kormány felállításáért (a megmozdulást később a nép széles bázisú szocialista forradalmának nevezik). A tüntetők egy része orosz munkás a határ túloldaláról. Este Johannes Vares bejelenti Konstantin Pätsnek az új kormány összetételét, aki beiktatja az új kormányt. Az ÉKP tagjainak száma 133 fő.
1940. júl. 14–15. – Képviselői „választások”. Szovjet források szerint a részvételi arány 84,1%, s a megjelentek 92,8%-a szavaz a népi szövetségre. A választások eredményét meghamisítják.
1940. júl. 21–23. – Összeül a képviselői gyűlés. Határozatai: 1. Észtország tanácsköztársasággá kiáltja ki. 2. Észtország kinyilvánítja kívánságát, hogy a SZU tagköztársasága legyen. 3. A föld egészében a nép tulajdona. 4. A bankok és a nagyipar államosítása. Konstantin Päts elnököt lemondatják (22-én), az elnöki teendőket Johannes Vares látja el.
1940. aug. 6. – Moszkvában a Legfelsőbb Tanács jóváhagyja, hogy az Észt SZSZK a SZU 16. köztársaság legyen.
1940. aug. 25. – Az Észt SZSZK új, az 1936-os sztálini modell alapján készült alkotmányának elfogadása. Szovjet mintájú intézményrendszert vezetnek be.
1940. nov.–dec. – Korlátozott földosztás.
1941. jún. 14. – Több mint 10 ezer észt deportálása Szibériába. Az 1940–41-es szovjethatalom által kivégzettek száma kb. 2000 fő.
1941. jún.–júl. – Németországnak a SZU elleni támadása után kb. 33 ezer észtet mobilizálnak a Vörös Hadseregbe, akiknek kb. fele munkatáborokban hal meg a háború első hónapjaiban.
1941. okt. 21. – Befejeződik Észtország német megszállása. A megszállók által felállított hatalmi szervezet, az Észtországi Önkormányzat vezetője az egykori szabadságharcos, Hjalmar Mäe. Megkezdődik Észtország gazdasági kizsákmányolása.
1942. máj. – Kb. 20 ezer észt katona szolgál a Vörös Hadsereg észt alakulataiban.
1943. márc. – Minden, 1919 és 1924 között született észtországi férfit besoroznak a német hadseregbe.
1943. okt. – Kb. 2700 észt önkéntes jelentkezik a finn hadseregbe és harcol a SZU ellen.
1944. febr. 1. – Sorozást rendelnek el az 1904–23 között született észt férfiak számára, mert közeledik a front Észtország határához. A sorozást támogatja Jüri Uluots, az Észt Köztársaság utolsó, illegalitásban élő miniszterelnöke is. 38 ezren gyűlnek össze, így Észtország területén kb. 50–60 ezer észt katona van. A front fél évig Észtország keleti határán áll.
1944. febr. – Az egykori ellenzéki pártokból, a tallinni és tartui ellenállási mozgalmakból megalakítják az Észt Köztársaság Nemzeti Bizottsága nevű központi szervet.
1944. márc. 9. – Szovjet bombázók terrortámadása Tallinn ellen. Kb. 1000 halott, 40 ezer hajléktalan.
1944. aug. 27. – Szovjet kézre kerül Tartu, Tallinn (szept. 22.), Pärnu és Haapsalu (szept. 24.), az észtországi szigetek (okt. eleje).
1944. aug.–szept. – 2000 Finnországban harcolt észt katona tér vissza Észtországba.
1944. szept. 18. – Jüri Uluots, aki az Észt Köztársaság alkotmánya alapján az elnöki teendőket látja el, ideiglenes észt kormányt nevez ki Otto Tieffel az élen. Uluots Svédországba menekül, ahol nemsokára meghal. Az ideiglenes kormány tagjainak többsége szept. folyamán szovjet fogságba kerül.
1941–1944 – A német megszállás alatt kb. 6000 embert végeznek ki (közöttük több mint 1000 zsidót). A német hadseregben elesett észtek száma 15–25 ezer. Kb. 6000-en menekülnek Finnországba a besorozás elől. 1944 nyarán és őszén kb. 70 ezer észt menekül Nyugatra, főleg Svédországba és Németországba. 1944 végén már kb. 100 ezer észt él Nyugaton.
1944. szept.–1947. jún. – Az 1940–41-esnél szélesebb körű földreform végrehajtása.
1945 – Több ezer embert tartóztatnak le a szovjet hatóságok a németekkel való együttműködés vádjával. Sok ezren az erdőbe menekülnek. Több éven át partizánháború folyik, leghevesebben 1946–48 között, amikor kb. 15 ezren harcolnak. Észtország elveszti területének 5%-át, 1940–45 között lakossága kb. 200 ezer fővel csökken. Az év végén az ÉKP taglétszáma 7139 fő.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages