Litvánia

Teljes szövegű keresés

Litvánia
A litvánok az indoeurópai nyelvcsalád balti ágához tartozó nép. Őseik az i. e. 2. e. elején érkeznek a mai Litvánia területére. Az i. sz. 1. e.-ben alakulnak ki a különböző törzsek. Államként (törzsszövetségként) való első írásos említésük (szlávul, Lituaként): 1009. Quedlinburgi Annales.
13. sz. eleje – A különböző litván törzsek szövetségbe tömörülnek. E folyamatot a Német és a Kardhordozó Lovagrend támadásai siettetik.
1236 – Šiauliai mellett a žemaitjai csapatok a latgalok, lívek, észtek támogatásával súlyos vereséget mérnek a Kardtestvérek Rendjére a litvánok ellen vezetett első keresztes hadjárat során. (A kudarc nyomán a Kardtestvérek egy év múlva egyesülnek a Német Lovagrenddel.)
1236 – Mindaugast (szlávul Mendog) először említi egy krónika a litvánok nagyfejedelmeként (uralkodik 1263-ig) egy Mazóviai Konrád elleni katonai szövetség kapcsán. Mindaugas kezdi el a kb. 70 ezer km2-es etnikai Litvánia fegyveres egyesítését, s ő kapcsolja hozzá az első hódítást, a szláv „Csornaja Ruszt” is.
1251 – Mindaugas arra kényszerül, hogy felvegye a kereszténységet. (Az ellene lázadó egyes litván törzseket a lovagok is támogatták.)
1252 – A Livóniai Lovagrend (a Kardtestvérek 1237 utáni neve) elfoglalja a tengerpart egy sávját és Memel (litvánul Klaipéda) néven várat épít fel.
1253 – Mindaugas IV. Ince pápától koronát kap, de a kereszteseken Durbe mellett aratott győzelme után (1260) visszatér a pogány hitre.
1258 – Az első tatár betörés Litvániába. Ettől kezdve az ország háborúban áll az Aranyhordával.
1283 – A Német Lovagrend befejezi a balti poroszok leigázását és megkezdi az 1422-ig tartó háborúskodást a litvánokkal.
Vytenis (1295–1316) és Gediminas (1316–41) uralkodása alatt a Litván Nagyfejedelemség 120 ezer km2–re gyarapodik. Meghódítják Belorussziát, Vityebszk, Polock környékét, Podljase és Poleszje szláv tartományokat. Az új hódítások élére vazallus fejedelmek kerülnek. A litván urak közül sokan felveszik a pravoszláv kereszténységet. Gediminasnak sikerül a családon belül átörökíteni a nagyfejedelmi hatalmat, ezzel megalapítja Kelet-Európa egyik leghíresebb dinaszitáját. Ő a Jogaila (magyarul Jagelló)-ház őse (Jogaila nagyapja). Leszármazottai (a Gediminek) Oroszországban a legelőkelőbb családok közé fognak számítani: Golicinek, Kurakinok, Trubeckojok stb.
Algirdas (Olgerd) nagyfejedelem (1345–1377) uralkodása újabb nagy hódítások korszaka. Megszerzi Volinyt, Csernyigovot s az egész Kijevi Nagyfejedelemséget (Litvánia ekkor kb. 650 ezer km2).
1323 – Az első említés Vilniusról, mint Gediminas székvárosáról (még nincs állandó főváros, de Kernavé és Trakai mellett ekkor kap Vilnius folyamatosan kiemelkedő szerepet).
1363 – Szinyie Vodinál (Déli-Bug) Algirdas súlyos vereséget mér az Aranyhordára.
1379-86 – Fegyveres trónviszály Gediminas utódai között. Ennek során Algirdas fia, Jogaila a Német Lovagrend segítségét kéri nagybátyjával, Kestutisszal és annak fiával, Vytautasszal szemben. Cserébe lemond žemaitijáról (1382).
1385 – A krevei unió. Perszonálunió jön létre a Litván Nagyfejedelemség és a Lengyel Királyság között. [Nagy Lajos magyar és lengyel király halála után (1382) üresen maradt a lengyel trón.] Jogaila litván nagyfejedelem feleségül kapja Hedviget (Nagy Lajos leányát), s vele övé a lengyel trón is. Cserébe megígéri, hogy népével együtt felveszi a kereszténységet és hogy katonai segítséget nyújt a Német Lovagrenddel szemben az elveszett lengyel földek visszaszerzéséhez.
1387 – Aukštaitija országrész megkeresztelése. (Az etnikai Litvánia másik fele – Žemaitija – a lovagrend kezén van.) A kikeresztelkedett litván urak jelentős kiváltságokat kapnak.
1382 – Jogaila lengyel király és litván nagyfejedelem, valamint unokatestvére, Vytautas szerződése az ellenségeskedések beszüntetéséről. Vytautas megkapja a litván nagyfejedelmi címet (1392–1430), de Jogaila lengyel király (1385–1434) vazallusa marad.
1404 – Vytautas, a litván történelem legkiemelkedőbb fejedelme, meghódítja Szmolenszket, majd a Dnyeszter-Dnyeper közti fekete-tengeri partvidéket. Ezzel Litvánia eléri legnagyobb területi kiterjedését (kb. 1 millió km2). Vytautas udvarában megszületik az első litván évkönyv (a 16. sz. végéig több készül). Az évkönyvek a litván kancellária munkanyelvén, óoroszul (és óbeloruszul) íródnak és a litván történelem eseményeit taglalják.
1410 – A grünwaldi (litvánul Žalgiris) csatában Jogaila és Vytautas legyőzi a Német Lovagrendet.
1413 – Megkeresztelik a lovagrendtől visszaszerzett Žemaitiját. Ezzel a litvánok, utolsóként Európában, belépnek a keresztények közé. A horodlei unió kimondja, hogy Vytautas halála után Litvánia maga választ nagyfejedelmet, de a lengyel király jóváhagyásával.
1422 – A melnói béke lezárja a Német Lovagrenddel való háborúskodást. A lovagrend lemond Žemaitijáról és a Nyemanon túlról, a Litván Nagyfejedelemség Memel vidékéről (Klaipéda).
1495 – Az első vilniusi céh, az aranyművesek céhének alapítása.
1501 – A Gediminek kihalásáig (1572) a lengyel király és a litván nagyfejedelem személye azonos.
1520/40-es évek – Terjedni kezd a reformáció. Lengyelországból a kálvinizmus, Poroszországból a lutheranizmus tanai kerülnek be az országba.
1522 – Vilniusban kinyomtatják a Litvánia (és a későbbi Szovjetunió) területén megjelent első könyvet. Kiadója a belorusz Franciszk Szkarina. A mű egyházi szláv nyelven jelenik meg.
1525 – A Német Lovagrend világi állammá alakul (Poroszország). Kelet-Poroszország Litvániával határos sávját Kis-Litvániának nevezik el, mivel az ott élők többsége litván.
1529 – Az 1. litván statútum. A büntető-, állam- és polgárjog összefoglalása.
1547 – Königsbergben megjelenik az első litván nyelvű könyv („A katekizmus egyszerű szavai”). Szerzője Martynas Mažvydas lutheránus lelkész.
16. sz. közepe – A Litván Nagyfejedelemség területe 770 ezer km2, lakossága 3,5 millió, ebből litván 1 millió fő.
1550/60-as évek – Az ellenreformáció kezdte.
1561 – A livóniai háború (1558–83) során az oroszokkal szemben a rigai érsek és a Livóniai Lovagrend nagymestere a litvánok támogatását keresi, s meghódol Zsigmond Ágost nagyfejedelemnek, aki lengyel király is.
1566 – Kiadják a 2. litván statútumot, amely megerősíti és kiszélesíti a nemesség rendi jogait, a szolgálati birtokot az örökbirtokokkal egyenlővé teszi.
1569 – A lublini unió. A livóniai háborúba belekeveredő litván Nagyfejedelemség katonai támogatás reményében államszövetségre lép a Lengyel Királysággal. Az új, föderatív lengyel-litván állam neve: Rzeczpospolita (köztársaság). A szerződés értelmében a közös uralkodót közös szejm választja meg Varsóban, megkoronázására Krakkóban kerül sor. A két állam külpolitikája egyeztetett, egyébiránt önállóak. A Litván Nagyfejedelemség (300 ezer km2 és 2 millió lakos) autonóm jogai: saját címer, törvények, vámok, pénzek, hadsereg, önálló költségvetés. A lengyel nemesség kiváltságai megilletik a litvánt is. Az unióért cserébe a Litván Nagyfejedelemségnek át kell adnia Ukrajnát és egyéb területeket a Lengyel Királyságnak. Bár az egyesülés formálisan két egyenrangú fél határozata, a lengyelek úgy tekintik, hogy bekebelezték Litvániát. Megindul a litván államiság hanyatlása, a lengyel kulturális és nyelvi expanzió, a litván nemesség ellengyelesedése.
1572 – Zsigmond Ágost halálával kihal a Jagelló-ház, az ősi litván fejedelmi család, a Gediminek leszármazottai.
1576 – Báthory István erdélyi fejedelmet lengyel királlyá és litván nagyfejedelemmé koronázzák. Uralkodik 1586-ig. Győztesen fejezi be a livóniai háborút.
1579 – Báthory István egyetemi rangra emeli a jezsuiták által 9 évvel korábban alapított wilnói (vilniusi) kollégiumot. (Ez a legrégebbi egyetem a későbbi Szovjetunió területén.)
1588 – Kiadják a 3. litván statútumot, amely az előző kettőt átdolgozva ismét megfogalmazza a nemesi kiváltságokat. Beiktatják a jobbágyok röghöz kötését.
1595 – Wilnóban kinyomtatják a mai Litvánia területén készült első könyvet, a jezsuita Mikolajus Daukša fordítását, egy katekizmust.
1596 – A breszti unió. A Rzeczpospolita pravoszlávjai elismerik Róma főhatóságát. Létrejön a görög katolikus (unitus) egyház.
1600–29 – A Litván Nagyfejedelemség részt vesz a Rzeczpospolita és Svédország közötti háborúkban.
1600–19 – A Rzeczpospolita háborúja Oroszországgal a cári trónért. A Litván Nagyfejedelemséghez kapcsolják a szmolenszki, a Lengyel Királysághoz a csernyigovi és novgorod-szeverszki földeket.
1629 – A wilnói egyetem kiadja az első litván szótárt (latin–lengyel–litván). Összeállítója a jezsuita Konstantinas Širvydas.
1632–34 – Oroszország harca a Rzeczpospolitával elvesztett birtokai visszaszerzéséért. Eredménye, hogy IV. (Vasa) Ulászló lemond orosz trónigényéről. (A „szmolenszki háború”.)
1652 – Wladislaw Siciński nemes javaslatára az 1505-ös formához képest újrafogalmazzák a „liberum veto” intézményét (a szejm csak egyhangú szavazás esetén hozhat törvényt).
1653 – Tilsitben (Poroszország) kiadják az első litván nyelvtant. Írója Daniel Klein.
1654–1667 – Háború a Rzeczpospolita és Oroszország között. A lengyel–litván állam elveszíti az 1618-as területi szerzeményeit és kénytelen elismerni a Dnyeper-balparti Ukrajna Oroszországhoz csatolását.
1688 – A „liberum veto” intézménye miatt először oszlik szét országgyűlés eredménytelenül. Ez 1795-ig még 40-szer ismétlődik meg.
1697 – A közös szejm határozata szerint a Litván Nagyfejedelemség ügyintézésében csak a lengyel nyelvet lehet használni.
1700–21 – A Rzeczpospolita részt vesz az északi háborúban, amely nagy pusztításokat okoz. Litvánia lakossága a járványok és hadjáratok miatt egyharmadával csökken.
18. sz. közepétől – Fokozatosan anarchiába fullad az ország. A rivális nemesek konföderációkba tömörülnek, a szomszéd országok rendszeresen beavatkoznak.
1764 – Egységes vám- és pénzrendszert vezetnek be az egész Rzeczpospolita területén.
1765–75 – A Poroszországban élő Kristijonas Donelaitis lutheránus lelkész, a litván irodalom megalapítója megírja „Évszakok” c. poémáját (csak 1818-ban adják ki).
1772 – A Rzeczpospolita első felosztásakor a lengyel–litván államon Oroszország, Poroszország és Ausztria osztozik. A Litván Nagyfejedelemség elveszíti a Nyugati-Dvinától Gomelig terjedő sávot, amelyet Oroszország szerez meg.
1773 – Feloszlatják a jezsuita rendet (1569 óta működtek Litvánia területén).
1785 – Wojciech Boguslawski, a lengyel színjátszás klasszikusa megalapítja Wilnóban az első városi nyilvános színházat. (Lengyelül, később oroszul játszanak.)
1788–92 – Az ún. „négyéves szejm” reformokat dolgoz ki az anarchiába fulladt állam megmentésére.
1791. máj. 3. – Új alkotmányt fogad el az országgyűlés. Eltörlik a „liberum vetót”, a Litván Nagyfejedelemség különállását, megtiltják a konföderációkat, menesztik az oroszbarát kormányt. A reformokkal egyet nem értők azonban a targowici konföderációba tömörülnek, s behívják a cári csapatokat.
1793 – A Rzeczpospolita második felosztásakor a Litván Nagyfejedelmség elveszíti a Neris folyótól a Pripjatyig terjedő sávot, amelyet a cári birodalomhoz csatolnak.
1794 – Tadeusz Kościuszko (Krakkó) és Jokübas Jasinskis (Vilnius) vezetésével sikertelen felkelés tör ki az 1772-es határok visszaállításáért.
1795 – A Rzeczpospolita harmadik felosztása Oroszország, Poroszország és Ausztria között. A lengyel–litván állam végleg megszűnik. A mai Litvánia területe csak a harmadik felosztáskor kerül nagyobbrészt a cári birodalomhoz, kisebbrészt (a Nyemanon túl) 1815-ig Poroszországhoz.
1807 – Napóleon az általa alapított Varsói Nagyhercegséghez csatolja az 1795-ös felosztáskor Poroszországhoz került Nyemanon túli részt. A litvánok ezért őt támogatják a Rzeczpospolita visszaállításának reményében, de várakozásukban csalódniuk kell.
1812. jún.–dec. – Litvánia területe a napóleoni seregek megszállása alatt.
1815 – A Nyemanon túli Litvániát a Lengyel Királysághoz kapcsolják, amit Oroszország unió formájában bekebelez (Bécsi kongresszus).
1817–23 – Titkos diákkörök működése (filaretek és filománok társaságai) Wilnóban. A 19. sz.-ban a város és környéke lakóinak 41%-a lengyel, 40%-a zsidó, 12,8%-a orosz, 4,2%-a belorusz, 2%-a litván.
1831 – A litvánok csatlakoznak az egy évvel korábban Varsóban kitört oroszellenes felkeléshez.
1832. máj. 13. – A felkelésben való részvétel miatt I. Miklós bezáratja a wilnói egyetemet. Szigorítják a cenzúrát.
1840 – A litván statútum helyett az Orosz Birodalom polgár- és büntetőjogi kódexét vezetik be.
1843 – Az 1801 óta létező wilnói és grodnói mellé megszervezik a kovnói (kaunasi) litván guberniumot is.
1861 – I. Sándor cár aláírja a jobbágyfelszabadításról szóló rendeletet. A litván kormányzóságokban a parasztoknak meg kell váltaniuk a földet, amelyet művelnek, a Nyemanon túl (Lengyel Királyság) viszont ingyen kapják meg. Megindul a kivándorlás Amerikába. 1914-ig 700 ezer ember távozik.
1862 – Átadják a mai Litvánia területén épült első vasutat a Szentpétervár–Varsó útvonal szakaszán.
1863–64 – Függetlenségi felkelés az 1772-es határokért és polgári reformokért az egykori Rzeczpospolita területein. Litvánia vezetői: Kasztusz Kalinovszki, Zygmunt Sierakowski, Antanas Mackevičius. Leverése után 22 ezer embert ítélnek halálra vagy száműznek.
1863. márc. 13. – A felkelés hatására egy cári rendelet lényegesen enyhébb feltételeket állapít meg a parasztság számára a jobbágyfelszabadításkor Litvániában, Belorussziában, a jobb parti Ukrajnában.
1864 – A kegyetlensége miatt „akasztó” Muravjovnak gúnyolt litvániai főkormányzó Wilnóban betiltja a latin betűs nyomdai termékeket az ettől kezdve csak Északnyugati Határterületként emlegetett, litvánok és beloruszok lakta kormányzóságokban. Bezárják a gimnáziumokat, az általános iskolákban az orosz a tanítás nyelve, üldözik a katolikus egyházat. (A latin betűs könyveket ezentúl Kelet-Poroszországból csempészik be.) A tilalom 1904-ig áll fenn.
1867 – Megszervezik a suwalki kormányzóságot (az Oroszországhoz tartozó Lengyel Királyságon belül), amelyhez a Nyemanon túli litván területek tartoznak.
1880 – A sajtótilalom kiegészítése engedélyezi a latin betűs tudományos művek terjesztését a nem litvánok lakta területeken. (Főleg Rigában, Szentpéterváron, Moszkvában alakulnak ki litván kulturális társaságok.)
1883 – Megjelenik a nemzeti öntudatot erősítő első litván folyóirat, az Aušra (Hajnal, 1883-86). Szerkesztője Jonas Basanavičius. A lapot Kelet-Poroszországban nyomják.
1889 – Megindul a liberális, de az Aušránál radikálisabb litván folyóirat, a Varpas (Harang, 1889-1905). A szintén Tilsitben (Kelet-poroszország) nyomtatott lap szerkesztője Vincas Kudirfra.
1896. máj. – A Litván Szociáldemokrata Párt alakuló kongresszusa. Vezetői az 1900-as évek elejétől: Kipras Bielinis, Steponas Kairys mérnök, Vladas Požela jogász.
1897 – A cári birodalomban végzett, de a mai Litvániára (Klaipéda és környéke kivételével, ami 1897-ben Németország része) kivetített népszámlálás adatai: a lakosság száma 2,67 millió fő, ennek 13%-a él városokban. Nemzetiségi megoszlás: 61% litván, 13% zsidó, 10% lengyel, 5-5% belorusz és orosz, 4% német. A népesség 54%-a ír-olvas. A népsűrűség 41 fő/km2.
1899 – Palangában (Kurland) megtartják az első litván nyelvű nyilvános színházi előadást.
1902 – A litván nemzeti újjászületésért küzdő Varpas c. lap körül alakulni kezd a Litván Demokrata Párt (1905-től hivatalosan is ezt a nevet viseli). Vezetői: Ernestas Galvanauskas mérnök, Kazys Grinius orvos, Povilas Višinskis kritikus.
1904 – Petras Bučys, Jonas Maironis, Adomas Jakštas, a szentpétervári teológiai akadémia professzorai kidolgozzák a Litván Kereszténydemokrata Párt első programját.
1904. ápr. 24. (máj. 7.) – A cári kabinet feloldja a litvánok lakta kormányzóságokban a latin betűs sajtótermékekre érvényes tilalmat.
1905- Az oroszországi polgári demokratikus forradalom hatására sztrájkok és tüntetések Litvániában.
1905. nyár – Jonas Basanavičius orvos, a litván újjászületési mozgalom „atyja” hozzákezd egy nemzetgyűlés megszervezéséhez.
1905. nov. 21–22. (dec. 4-5.) – A „nagy vilniusi szejm”. Az egész Litvániát képviselő kb. 2 ezer küldött 7 frakciót alkot. Az elfogadott közös nyilatkozatban kulturális és politikai autonómiát követelnek. A szejm alatt új politikai mozgalom születik, a Litván Parasztszövetség. Alapítói a demokraták fiatalabb tagjai: Juozas Gabrys, Petras Ruseckas, Ernestas Galvanauskas.
1907 – A Demokrata Pártból kiválik egy nemzeti szárny, amely a Viltis (Reménység) c. lap körül tömörül. Vezetője s a lap szerkesztője Antanas Smetona és Augustinas Voldemaras.
1911 – 36 éves korában meghal Mikolajus Čiurlionis festő és zeneszerző, a litván kultúra jelentős alakja.
1915. ősz – Az I. világháború során a litvánok lakta kormányzóságok német megszállás alá kerülnek.
1916 – Az 1911-ben Párizsban alapított és 1915 óta Lausanne-ban működő, Juozas Gabrys jogász vezette Litván Információs Iroda az önrendelkezés és autonómia propagálása mellett egyre gyakrabban veti fel az önálló Litvánia gondolatát.
1917. szept. – A megszálló német hatóságok engedélyével „litván konferenciát” tartanak Vilniusban. Ezen egy 20 fős testületet választanak, amely kvázi-kormányként működik. Az ún. Taryba (tanács) élére Antanas Smetonát állítják.
1917. dec. 11. (24.) – A Taryba bejelenti a Németországgal szoros gazdasági, politikai szövetségben álló önálló Litvánia kikiáltását.
1918. febr. 16. – A Taryba, amely a támadások kereszttüzében áll a német szövetség deklarálása miatt, új nyilatkozatot fogad el arról, hogy Litvánia a németektől is független, szuverén állam. Kinyomtatását azonban a német cenzor megtiltja.
1918. tavasz – A breszti béke megkötése után Szovjet-Oroszországból visszatérő bolsevik litvánok létrehozzák az első kommunista sejteket.
1918. júl. 2. – A Taryba, hogy elkerülje Litvánia Poroszországhoz csatolását, német nyomásra az államformát „demokratikus monarchiában” állapítja meg, s a trónra Vilmos württembergi herceget hívja II. Mindaugas néven.
1918. okt. 1–3. – Vilniusban megtartja illegális I. kongresszusát Litvánia és Belorusszia Kommunista Pártja. A fegyveres felkelés mellett döntenek.
1918. dec. 8. – Vilniusban megalakul az ideiglenes litván forradalmi munkás-paraszt kormány az Oroszországból illegálisan átdobott Vincas Kapsukas-Mickevičius vezetésével.
1918. dec. 16. – Kikiáltják a tanácsköztársaságot Litvániában, amelyet Szovjet-Oroszország azonnal elismer (22.), és segítséget ígér.
1918. dec. – A nov.-ben kapituláló és a forradalomtól szétzilált Németország megkezdi csapatai kivonását a megszállt területekről. Helyükre fokozatosan benyomul a Vörös Hadsereg. 1919. febr. végére Litvánia nagyobb részén győz a bolsevik felkelés.
1918. dec.–1919. dec. – Polgárháború Litvániában. A litvánok német és lengyel segítséggel kiverik .a Vörös Hadsereget, lett támogatással a Bermondt-Avalov-féle balti német, fehérorosz csapatokat. Újabb emigrációs hullám kezdete. 1939-ig 100 ezer ember vándorol ki, főként Dél-Amerikába.
1920. júl. 12. – Békeszerződés Szovjet-Oroszor szág és Litvánia között. Ebben a bolsevikok elismerik a szuverén Litvániát nagyjából az etnikai határoknak megfelelően, valamint Litvánia jogát Vilniusra, amelyre a lengyelek is aspirálnak.
1920. okt. 9. – Lucjan Zeligowski tábornok lengyel népfelkelő légiósai megszállják az antant által is Litvániának ítélt lengyel többségű Vilniust és vidékét.
1920. nov. 29. – A vilniusi sáv megszállása miatt kitört litván-lengyel háború vége. Népszövetségi közvetítéssel demarkációs vonalat húznak, de a két ország mindenféle kapcsolatot megszakít egymással. A fővárosuktól megfosztott litvánok ideiglenesen Kaunasba teszik át a kormány és az államfő székhelyét.
1921. szept. 22. – Litvániát felveszik a Népszövetségbe (Lett- és Észtországgal együtt). Litvánia az egykori kovnói, wilnói, grodnói és suwalki kormányzóságokból alakult meg. Területe 52 822 km2, fakóinak száma 2 030 000 (1923), népsűrűsége 40 fő/km2. A lakosság megoszlása: litván 840, zsidó 7%, lengyel 3%, orosz 2,5%; német 1,4%, lett 0,7%, belorusz 0,290; 86% katolikus, 4% lutheránus, 3% ortodox vallású. (Az adatok a vilniusi és memeli terület nélkül értendők.) Nemzeti zászlaja a sárga-zöld-piros trikolór. Címere: piros mezőben vágtató, kivont kardú lovas, pajzsán kettős kereszttel. Litvánia agrárállam. Fő kiviteli cikkei: gabona, tojás, kender, len. Fő külkereskedelmi partnerei: Németország, Nagy-Britannia.
1922. febr. 25. – Az 1920. máj. 15-e óta ülésező alkotmányozó nemzetgyűlés elfogadja a földtörvényt, amelynek célja a feudális nagybirtokrendszer szétzúzása (a 3 ezer földbirtokos lengyel vagy ellengyelesedett litván) és egy módos birtokos paraszti osztály kialakítása. A 80 ha-nál nagyobb földbirtokokból az állam földalapot halmoz fel, amelyből 1937-ig 10 ezer háborús önkéntes, 38 ezer zsellér, 26 ezer törpebirtokos kap földet. Ám az új tulajdonosok 45%-a 1937-ig gazdaságát eladni kényszerül.
1922. aug. 1. – Kihirdetik az alkotmányt. A 3 évre delegált 78 tagú szejm gyenge köztársasági elnököt választ, aki kijelöli a miniszterelnököt és a kormány tagjait. A kabinet a parlamentnek felelős, vele szemben a képviselők bizalmatlansági indítvánnyal élhetnek.
1922. okt. 1. – Bevezetik a nemzeti valutát; a „litas”-t (1 litas = 0,1 USD).
1923. jan. 10. – A Németországtól a versailles-i békében elcsatolt és francia megszállás alá került Memel-vidéket Petisné tábornok ellenállás nélkül átengedi a bevonuló litván csapatoknak. A 2566 km2-es tengerparti sávon 140 ezer lakos él. (1910-ben 71 ezer német, 67 ezer litván.) A Memel-vidék, amelynek központja Memel (Klaipéda) kikötőváros, a Népszövetség által kidolgozott statútumot kap és autonómiát Litvánián belül.
1924. aug. 23–25. – Az első országos dalos ünnep Kaunasban.
1926. máj. – A 3. szejmválasztásokon az 1920 óta különböző pártokkal koalícióban, majd 1924: jún.-tól egyedül kormányzó kereszténydemokraták elveszítik a parlamenti többséget főleg a vilniusi egyházmegye kérdésében tanúsított Vatikán-politikájuk miatt.
1926. jún. 15. – Néppárti (parasztpárt)-szociáldemokrata kormány alakul. (37 mandátum a 35 tagú keresztény blokk ellen a 85 tagúra növelt. szejmben.) Miniszterelnök: Mykolas Sleževičius.
1926, szept. 28. – Megnemtámadási szerződés Litvánia és a Szovjetunió között. A SZU külön jegyzékben elismeri az 1920-as határokat. (Vilniusszal együtt.)
1926. dec. 17. – A hadsereg, a jobboldali nemzeti párt és a kereszténydemokraták vezetésével végrehajtott államcsíny megbuktatja a baloldali kormányt. A néppárti államfő, Kazys Grinius a nemzeti párt egyik radikális vezetőjét, Augustinos Voldemaras történészt bízza meg kormányalakítással, majd lemond. Az új köztársasági elnöknek a mérsékelten jobboldali Antanas Smetona szerkesztőt, a nemzeti párt másik vezéralakját választják meg.
1926. dec. 27. – Kivégzik az illegális kommunista párt 4 vezetőjét. Több baloldali politikust börtönbe zárnak, betiltják a radikális szakszervezeteket.
1927. ápr. 12. – Smetona feloszlatja a szejmet, miután a parlament tiltakozott az ellen, hogy engedélye nélkül letartóztattak egy néppárti képviselőt (Juozas Pajaujist). A kereszténydemokraták kivonulnak a kormányból. Tekintélyuralmi diktatúra veszi kezdetét. 1936-ig a szejmet nem hívják össze.
1927. szept. 27. – A Vatikán és Litvánia közötti konkordátum helyreállítja az 1925-ben megszakadt kapcsolatokat, amikor Róma a vilniusi egyházmegyét a lengyel katolikus egyházhoz tartozónak ismerte el.
1928. máj. 15. – Voldemaras miniszterelnök a szejm jogait jelentősen csökkentő módosított alkotmányt vezet be. A főhatalom a 7 évre választott elnök kezében összpontosul, akit egy különleges „választói kollégium” jelöl ki. Feloszlathatja a szejmet és törvényerejű rendeletekkel kormányozhat.
1929. szept. 19. – Smetona leváltja a vele szembekerülő és a fasizmussal nyíltan szimpatizáló Voldemarast, helyére a szintén nemzeti párti technokrata Juosas Tübelist nevezi ki.
1929. nov. 13. – A kormány rendelete 150 ha-ra emeli a magánkézben tartható földterület maximális nagyságát.
1931. dec. 11. – Smetonát a különleges „választói kollégium” 7 évre ismét megbízza az államfői teendők ellátásával. Olasz mintára a nemzet „vezérének” kezdik nevezni. Felerősödik a társadalom korporációkba szervezésének folyamata.
1933. júl. 17. – Soldin (ma Lengyelország) felett a német légvédelem lelövi az USA-ból Litvániába tartó Steponas Darius és Stasys Girenas sportrepülök gépét.
1934. jún. 7. – Szélsőjobboldali katonatisztek sikertelen puccsot kísérelnek meg Antanas Smetora eltávolítására. A felkelés vezetőit haditőrvényszék elé állítják. (Augustinas Voldemaras és Petras Kubiliünas tábornok börtönbe kerül.)
1934. szept. 12. – Litvánia Genfben aláírja az ún. „balti paktumot”, ezzel csatlakozik Lett- és Észtország 1923-óan megkötött védelmi szövetségéhez.
1936. febr. 6. – A kormány a nemzeti párt kivételével minden politikai mozgalmat betilt.
1936. jún. 9–10. – Parlamenti választások a 4. szejmbe. A mandátumokért csak a nemzeti párt jelöltjei indulhatnak.
1938. márc. 17. – Ausztria német annektálásától megrettenve, Lengyelország jegyzékben követeli Litvániától a diplomáciai kapcsolatok azonnali felvételét, ellenkező esetben háborúval fenyegetőzik. Litvánia engedni kényszerül.
1939. márc. 20. – Német ultimátum követeli vissza a Memel-sávot. Litvánia teljesíti a kérést, a náci hadsereg megszállja a területet. 23-án Hitler beszédet mond a memeli (klaipédai) színházban.
1939. márc. 28.- A fenyegető külpolitikai helyzet hatására ismét koalíciós kormány alakul a betiltott pártok képviselőiből (a nemzeti párton kívül néppárti és kereszténydemokrata politikusok). Vezetője Jonas Černius, majd nov. 21-től Antanas Merkys.
1939. aug. 23. – Vjacseszlav Molotov és Joachim von Ribbentrop Moszkvában aláírják a szovjet–német megnemtámadási szerződést, s azt a titkos záradékot, amelyben megállapodnak a Baltikum és Lengyelország érdekszférákra osztásáról. Eszerint Litvániát a német érdekövezetbe utalják. Megállapodnak Vilnius Litvániához csatolásáról is.
1939. szept. 11. – A II. világháború kitörése után a berlini litván nagykövet, Kazys Škirpa ismételten visszautasítja a német javaslatot, hogy Litvánia szállja meg a Vilnius-sávot. Megerősíti, hogy Litvánia semleges kíván maradni.
1939. szept. 28. – Vjacseszlav Molotov és Joachim von Ribbentrop Moszkvában szovjet-német barátsági szerződésben rögzíti a közös határvonalat. A szerződéshez csatolt 2 titkos záradék egyikében felosztják egymás között Litvániát.
1939. okt. 10. – A SZU kölcsönös segélynyújtási szerződést erőszakol rá Litvániára, de cserébe átadja Vilniust és vidékét. Az egyezmény értelmében a Vörös Hadsereg szárazföldi és tengerparti bázisokat kap Litvánia területén.
1940. máj. 25. – Molotov jegyzéke a szerződés megszegésével (szovjetellenes hangulatkeltés, a szovjet garnizonok elleni provokációk) vádolja Litvániát.
1940. jún. 14. – Szovjet ultimátum követeli a kormány leváltását, egyes miniszterek felelősségre vonását és újabb szovjet csapatok azonnali beengedését.
1940. jún. 15. – A Vörös Hadsereg megszállja Litvániát. Az elnök, Smetona Németországba menekül.
1940. jún. 17. – Vlagyimir Gyekanozov teljhatalmú megbízott Kaunasban közli Merkysszel az új „népi kormány” összetételét (vezetője Justas Paleckis, kommunista újságíró).
1940. jún. 25. – Matas Mickis kommunista belügyminiszter legalizálja a Litván Kommunista Pártot, amelynek ekkor kb. 700 tagja van.
1940. júl. 1. – Minden politikai pártot és ideológiai mozgalmat betiltanak, csak a Litván Munkásszövetség nevű, a választásokra szervezett népfront működhet.
1940. júl. 11–12. – Parlamenti „választások” a népi szejm képviselőhelyeiért, szovjet adatok szerint 95,5%, litván források alapján 16%-os részvétellel.
1940. júl. 21. – A megválasztott népi szejm első ülésén törvényt fogad el a földek, a bankok és nagyüzemek államosításáról, a tanácsi rendszer kiépítéséről és a SZU-hoz való csatlakozásról.
1940. aug. 3. – Litvániát felveszik a SZU-ba. Belorussziától hozzácsatolnak kisebb területeket.
1940. okt. 8. – A litván KP-t felveszik a szovjet kommunista pártba.
1940. okt. 9. – Egy vilniusi illegális kongresszuson felállítják a Litván Aktivisták Frontja (LAF) nevű szervezetet a szovjetekkel szembeni ellenállás összefogására. Vezetője Kazys Škirpa, berlini nagykövet.
1941. jan. 10. – Vjacseszlav Molotov és Werner von Schulenburg nagykövet titkos jegyzőkönyvet ír alá Moszkvában arról, hogy a SZU 31 millió birodalmi márkáért megvásárolja Németországtól az 1939. szept. 28-i titkos kiegészítő jegyzőkönyvben a német félnek juttatott litván területeket.
1941. jún. 14–18. – Nagy deportálási hullám. A szovjetek 1940-41-ben 46 ezer embert (főleg politikusokat, papokat, értelmiségieket) hurcolnak Szibériába.
1941. jún. 23. – A SZU-t érő náci támadás után egy nappal a LAF kilép az illegalitásból. A kaunasi rádió bejelenti az ideiglenes nemzeti kormány felállítását. Elnöke Juozas Ambrazevicius, egyik minisztere Vytautas Landsbergis-Žemkalnis (a jelenlegi köztársasági elnök apja). Bejelentik Litvánia függetlenségét.
1941. jún. 25. – A németek bevonulnak Kaunasba, de nem ismerik el a LAF-ot.
1941. aug. 9. – A nácik kollaboráns kormányt alakítanak Petras Kubiliünas vezetésével az Ostlandhoz csatolt Litvánia irányítására. A LAF-ot betiltják (szept. 20.), vezetőit elhurcolják.
1941. dec. 18. – A Vörös Hadseregen belül felállítják a 16. litván lövészhadosztályt.
1942. nov. 26. – Moszkvában megszervezik a Litvániába átdobott partizánokat irányító főcsoportot Antanas Sniečkus első titkár vezetésével.
1944 eleje – A nácik litván önkéntes zászlóaljakat szerveznek szovjet partizánok és a londoni lengyel kormány irányítása alatt Vilnius környékén harcoló Armia Krajowa ellen. Máj. 15-én megkezdik a litván önkéntesek leszerelését, mert azok vonakodnak a német parancsokat végrehajtani. A tiszteket letartóztatják.
1944. júl. – A Vörös Hadsereg kiveri a nácikat Litvánia területéről. (A Memel-sávot csak 1945. jan.-ban tudja elfoglalni.) Kezdetét veszi a szovjetellenes partizánmozgalom („erdei testvérek”), amely 1951-ig, a tömeges kolhozosításig tart. Vilniusban Mihail Szuszlov vezetésével bizottságot állítanak fel a még gyenge kommunista mozgalom megszervezésére. Az LKP taglétszáma ennek ellenére 1949-ben is csak 25 ezer fő, s abból mindössze 59% litván. (A II. világháború alatt a németek 75 ezer litvánt hajtottak el kényszermunkára, 20 ezer embert vittek katonának. A népesség teljes vesztesége kb. 370 ezer fő, ebből mintegy 150 ezer zsidó – az izraeliták 90%-a -, sokan Nyugatra emigrálnak.)
1944. aug. 30. – Radikális földreform. Csak 5–30 ha maradhat magánkézben.
1945. máj. 25. – Az LKP döntése a szövetkezetesítésről. A teljes kollektivizálást az egész Baltikumban elrendelő 1947. máj. 21-i moszkvai határozatig átmeneti időszakot léptetnek életbe. A kolhozosítás tömegesen azonban csak 1949-50-ben megy végbe, s újabb deportálások előzik meg. Az iparosítás éveiben nagyarányú betelepítés kezdődik, amely megkétszerezi az orosz ajkú lakosságot, de arányuk 1989-ben is csupán 9%.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages







Arcanum Újságok

Arcanum Újságok
Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem