Irányzatok a világgazdaságban

Teljes szövegű keresés

Irányzatok a világgazdaságban
A tervgazdaság összeomlása, majd pedig a piacgazdaság elemeinek meghonosítására tett kísérletek sorozata Kelet-Európában –- röviden így foglalható össze a legfontosabb történés 1989-ben a világgazdaságban. A térség országainak megnyílása teljesen új távlatokat nyitott a nyugati gazdaságok számára, amelyek már számot vetettek azzal, hogy véget ér az immáron 7 esztendeje tartó világgazdasági konjunktúra.
E politikai és gazdasági változásból a legnagyobb haszon ígéretét, de egyben a legtöbb kockázatot is – szakemberek szerint – az NSZK vállalta magára az NDK-val való egyesüléssel. A nyugatnémet gazdaság a Bundesbank jelentése szerint megőrizte a világ egyik leggyorsabban fejlődő ipari országa státusát: a bruttó nemzeti termék (GDP) 4 százalékkal gyarapodott, amire szüksége is fesz a jövőben az egységes Németország gazdasági megrázkódtatások nélküli létrehozásához. A dinamikus fejlődés ellenére a munkanélküliek száma 2 millió körül mozgott. A belnémet kereskedelem viszont 20 százalékkal gyarapodott. A kelet- és a nyugatnémet cégek várható összefonódása új távlatokat nyit az NSZK gazdaságában: már 1989 végén megindult a külföldi tőke tömeges áramlása az országba. A frankfurti értéktőzsdén az év végére kialakult árfolyamok minden addigi rekordot megdöntöttek. A „keleti eufória” pedig felhajtotta a nyugatnémet márka árfolyamát is.
A világgazdaság növekedési üteme 1989-ben 3,1 százalékos volt, ami némi visszaesést jelent az 1 évvel korábbi 4,4 százalékkal szemben. A globális számok mögött azonban különböző fejlettségű régiók húzódnak meg. A fejlett ipari országok növekedési üteme 3,5 százalék volt, ami – bár elmaradt az 1988-as 4,3 százaléktól – meghaladta a várakozásokat. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) jelentésében zavartalan és tartós növekedést jósolt a fejlett ipari országok számára 1990-re is, amennyiben továbbra is szigorú monetáris politikát folytatnak.
A fejlődő országok gazdasági növekedése is jelentősen visszaesett: míg 1988-ban 4,5 százalékot tett ki, 1989-ben 3,4 százalék volt csupán. Nem szabad figyelmen kívül hagyni – áll a világgazdasági növekedés alakulásáról készült ENSZ-tanulmányban -, hogy ezen a csoporton belül igen nagy különbségek vannak. Ázsia déli és keleti felének gazdaságai dinamikus ütemben, 6,2 százalékkal bővültek, ami önmagában ugyan igen nagy teljesítménynek mondható, de mégis elmaradt az előző évi 8,2 százaléktól. Különösen Kína gazdasági teljesítményében tapasztalható nagy visszaesés. az 1988-ban még 11 százalékos növekedés – egy sor megszorító gazdasági intézkedés folytán – már csak 3,9 százalék volt. A diákmozgalom véres leverése véget vetett a gazdasági reformoknak is. Dél-Koreában a sztrájkok és az exportnehézségek miatt az 1988-as 12 százalékról 7 százalékra esett vissza a gazdasági növekedés. Ázsia nyugati részében alacsony – mindössze 2,5 százalékos – növekedést észleltek.
A latin-amerikai és a Karib-tengeri térség országai elenyésző, mindössze 0,7 százalékos növekedést tudtak felmutatni, s nem sokkal jobb a helyzet Afrikában sem, ahol a népesség a 2,8 százalékos gazdasági növekedést meghaladó mértékben gyarapodott. A Szaharától délre fekvő országokban a lakosság a Világbank felmérése szerint éppoly szegény, mint 30 évvel ezelőtt. A gazdasági növekedés nem tud lépést tartani a lakosság gyarapodásával, amely hatszorta nagyobb, mint a fejlett országokban. Az egy főre jutó jövedelem az afrikai országokban 1980 óta folyamatosan csökken. Etiópia, Szudán, Mozambik és Angola számos részén 1989-ben is éhínség tombolt, az élelmiszer-tartalékok a FAO szerint gyors intézkedések híján teljesen kimerültek.
A latin-amerikai államok többsége is megsínyli a gazdasági gondokat. A térség adósságai továbbra is meghaladják az 500 milliárd dollárt, az új kölcsönöket szinte azonnal hiteleik törlesztésére fordítják. Rekordütemben. 86,3 százalékkal nőttek a fogyasztói árak 1989-ben a harmadik világ országaiban. Ez az óriási mértékű áremelkedés döntően a latin-amerikai államokban mért, átlagosan 350 százalékos inflációnak tudható be – írja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) tanulmányában. A legmagasabb rátákat Argentínában, Brazíliában és Peruban mérték, ahol is az árak 3079, 1287, illetve 3398 százalékkal nőttek. Mexikóban a szigorú takarékossági politikának az lett az eredménye, hogy az árak emelkedési üteme az előző évi 114 százalékról 20 százalékra mérséklődött. A kedvező előjelek közül a legfontosabb, hogy Brazíliában, Argentínában és Peruban megtették az első radikális lépéseket a gazdasági csődből való kilábalásra. A brazil Collor de Mello, illetve az argentin Menem elnök gazdasági csomagterve azonban komoly ellenérzéseket váltott ki a lakosság körében. A nemzetközi pénzintézetek egyelőre támogatják a térséget, ugyanakkor a sokkterápia latin-amerikai változatait üdvözlő nyugati bankárok attól tartanak, hogy a társadalmi elégedetlenség megállítja a túlzottan radikális reformokat.
Az afrikai és a közel-keleti államok inflációja a meglévő adatok alapján – áll az IMF tanulmányában mérsékeltnek tűnik.
Az egyes országcsoportok átlagos inflációja csak Ázsiában mérséklődött. A kontinens 21 államában 10,2 százalékos volt az áremelkedés, 1,6 százalékkal alacsonyabb, mint az előző évben. Túlzott pénzellátás, szűkös árukínálat, a monetáris fegyelem hiánya jellemezte a kelet-európai országokat – ezzel a tömör megállapítással kezdi a térség gazdaságairól készült elemzését az OECD. Ennek fényében nem csoda, hogy gazdasági teljesítményük egy év alatt mindössze 1,2 százalékkal nőtt. A jelentés készítői szerint Kelet-Európa országainak a legnagyobb veszélyt az infláció felgyorsulása jelenti. Ezt az aggodalmat alátámasztják az IMF 1989-ben a kelet-európai országokban mért adatai: e szerint az áremelkedés átlagos üteme 232 százalék volt. A magas átlag – így a tanulmány – elsősorban a jugoszláviai 1239, illetve a lengyelországi 244 százaléknak köszönhető.
Ami a fejlett ipari országok átlagát illeti: 4,5 százalékra nőtt az 1988. évi 3,4 százalékról. A legalacsonyabb infláció – 1,1 százalék – Hollandiában, a legmagasabb – 20,8 százalék – Izlandon volt. Az NSZK-ban 2,8, Japánban 2,3, az USA-ban pedig 4,8 százalékot tett ki.
Nyugat-Európában 1989 végén 18 millió munkanélkülit tartottak nyilván, ez a munkaképes lakosság 10 százaléka. Ami az általános kilátásokat illeti, a kép inkább biztató: az iparilag fejlett tőkés országokban a munkanélküliség a világgazdasági konjunktúra 1981. évi kezdete óta a legalacsonyabb szintre, 7 százalékra csökkent.
A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) szinte lépésről lépésre kimunkálta, hogy Kelet-Európában a piacgazdasághoz való átmenethez milyen alapvető intézkedéseket kell megtenni. E szerint ezeknek az országoknak minél előbb fel kell hagyniuk az árak, a bérek, a kamatlábak központi ellenőrzésével, a tulajdont szabályzó új törvényeket kell alkotniuk, eltörölve a magánszektorra vonatkozó korlátozásokat. Pénzügyi területen önálló lábra kell állítaniuk bankjaikat, a pénzpiacokat újra létrehozniuk, s ezzel egyidejűleg az üzleti tevékenységet szabályozó, valamint a fogyasztókat és a dolgozókat, továbbá a megtakarításokat védő törvényeket kell megalkotniuk. A kelet-európai országok reformfolyamatainak első szakaszában a legfontosabb feladat az ipari termelés újbóli beindítása. Az elkerülhetetlen árreformot a pénztúlkínálat miatt gyors infláció fogja követni, amire a kormányoknak szigorú keresletszabályozó politikával kell válaszolniuk. Ezeknek az intézkedéseknek a csírája – állítja jelentésében a BIS – eddig mindössze két országban, Lengyelországban és Magyarországon látható. A lengyel kormány rendkívül következetes, még az IMF szakértőit is meghökkentő megszorításokat tartalmazó stabilizációs programot terjesztett elő 1989 utolsó napjaiban, aminek 1990 elejére meg is lett az eredménye: a lengyel valuta árfolyamát a Nyugat által Varsónak nyújtott egymilliárd dolláros alap igénybevétele nélkül stabilizálták, s az inflációt is sikerült mederbe terelni.
A világ első számú gazdasági hatalmának, az USA-nak évek óta megoldatlan, hatalmas – egyes becslések szerint már 320 milliárd dollárt is meghaladó – költségvetési hiánya van. Több hónapos alkudozással, végül az okt. 1-jével kezdődő új pénzügyi év kezdete után egy hónappal sikerült Bush elnöknek megegyeznie a kongresszussal a hiány lefaragásának módozataiban. E szerint a kiadásokat 1990-ben 40 milliárd dollárral, a következő 5 évben pedig összesen 500 milliárd dollárral csökkentik. A bevételeket pedig – Bush választási ígéretével ellentétben – adóemeléssel, a benzin, a dohánytermékek, a szeszes italok, a luxuscikkek után kivetett magasabb adókból növelik. Az amerikai gazdaság már 1989 második felében – ami aztán az Öböl-válságot követően még inkább felerősödött – recesszió jeleit mutatta: nőtt az infláció és a munkanélküliség, a gazdasági növekedés üteme pedig mindössze 1 százalékos volt. 1989-ben még csak megingott a helyzete Nagy-Britannia miniszterelnökének, Margaret Thatchernek, 1990 végén azonban már le kellett mondania hatalmáról. A szigetországban ugyanis megtört a 7 év óta tartó gazdasági stabilitás, s Thatcher több mint 1 évtizedes kormányzással visszajutott oda, ahonnan elindult: a gazdaság ismét recesszióban van. Az infláció az 1990 eleji 7,5 százalékról szept.-re a közös piaci átlag kétszeresére, 10,9 százalékra szökött fel, amire 1982 óta nem volt példa. A gazdasági növekedés megtorpant, az ipari termelés pedig folyamatosan esik. A szigetország a közös piaci tagállamok sorában utolsóként csatlakozott a szervezet 1979-ben létrehozott árfolyam-együttműködési rendszeréhez, az ERM-hez, s ezzel egy időben 1 százalékkal, 14 százalékra csökkentették a kamatlábakat. Thatcher lemondását követen pártja parlamenti képviselői pénzügyminiszterét, John Majort választották miniszterelnöknek.

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages