Nemzetközi kereskedelem, pénzügyek
Nemzetközi kereskedelem, pénzügyek
A világkereskedelem 1989-ben is a világgazdasági növekedést meghaladó ütemben, 7,25 százalékkal bővült, az 1 évvel korábbi 9 százalékkal szemben. Ez a gazdasági tevékenységek lelassulását és a befektetési kedv gyengülését jelzi –, írta a Nemzetközi Valutaalap (IMF) az 1989. évi világgazdaság teljesítményéről készített tanulmányában. A kereskedelem ingadozásainak leginkább kiszolgáltatott fejlődő országok összesített folyó fizetésimérleg-hiánya 1989-ben 14 milliárdra rúgott. Nemzetközi gazdasági konferenciákon rendre erőfeszítéseket próbáltak tenni a világkereskedelmi- egyensúlyzavarok enyhítésére, szinte eredménytelenül. Az amerikaiakat és a japánokat egyre inkább aggasztja; hogy az EGK egységes piacának 1992-re tervezett megvalósulása után még nehezebben tudnak majd behatolni a nyugat-európai piacra.
A kelet nyugati kapcsolatokban látványos fordulatok következtek be 1989–90 fordulóján. Történelmi jelentőségű egyezményt kötött 1989-ben a Közös Piac a Szovjetunióval. A 10 évre szóló egyezmény a kölcsönös kereskedelem élénkítését, az együttműködés kiterjesztését irányozza elő: A Közös Piac 1995-ig fokozatosan eltörli a szovjet ipari export útjában álló mennyiségi korlátozásokat. Moszkva viszont kedvező feltételeket teremt a közös piaci cégek szovjetunióbeli tevékenységéhez. Az egyezmény az együttműködés kiterjesztését irányozza elő 12 területen, beleértve az atomerőművek biztonságos üzemeltetését, a közlekedést és több tudományos műszaki témát. A Szovjetunión kívül más kelet-európai országok – így Magyarország és Lengyelország is – hasonló szerződéseket kötött az EGK-val.
A kelet-nyugati kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokban bekövetkezett enyhülést jelzi, hogy jelentősen megkurtították a COCOM export-ellenőrzési listát. Az NDK-t majdnem minden korlátozás alól felmentették. Magyarország, Lengyelország és Csehszlovákia pedig ezentúl kedvezőbb exportengedélyezési elbírálásban részesül a „technológiailag érzékeny” áruk vásárlásakor.
De nemcsak Kelet és Nyugat közeledett egymáshoz 1989-ben, hanem a nyugat-európai integrációk is: a Közös Piac és az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) Brüsszelben megállapodott, hogy az egységes európai gazdasági térség létrehozásáról tárgyalásokat kezd. A skandináv országok nyomására az EFTA elfogadta az EGK-nak azt a kikötését, hogy a térség kialakításában és igazgatásában az EGK döntési autonómiája az érvényes. Az 1990-ben indult tárgyalások legfőbb célja a lakosság, az áru, a szolgáltatások és a tőke szabad áramlásának megvalósítása.
Ugyanakkor mintha lelassult volna az 1992-ben létrehozandó egységes, határoktól mentes Közős Piac megvalósításának folyamata. A szervezet 1990. júliusi dublini csúcstalálkozóján csupán abban egyeztek meg, hogy újabb kormányközi tárgyalásokat kezdenek a politikai és gazdasági unió megvalósításáról. A tervek szerint a decemberi római találkozón azt tisztáznák, hogy például a Tizenkettek kormányai mekkora döntési jogkört; milyen hatásköröket engedjenek át egy közösségi szintű kormánynak, illetve hogyan reformálják meg a közösség intézményeit.
Egyre több a gond a KGST országok egymás közötti kereskedelmében. A szervezet 1990 januárjában megtartott szófiai értekezletén a résztvevők körében általános volt az a vélemény, mely szerint terv helyett piac, kontingens helyett vállalatközi megállapodások, kölcsönös gazdasági segítség helyett üzleti kapcsolatok kellenek, de konkrétan a KGST megreformálására elhangzott elképzelések ettől némiképp eltértek. Így például szovjet részről azzal álltak elő, hogy a jelenlegi államközi szerződések, tervhivatalok által egyeztetett kontingensek fenntartása mellett, az elszámolásokban a mindenkori világpiaci árak figyelembevételével 1991-től folyamatosan térjenek át a dollárelszámolásra. A magyar álláspont, amelyet a lengyelek is támogattak, az volt, hogy a kereskedelmet dollárban kellene lebonyolítani, azaz nem csupán elszámolási, hanem tényleges fizetőeszközként kellene használni a dollárt. Hosszas, s szinte eredménytelen vita után végül a szervezet gyökeres reformja elmaradt, s szinte észrevétlenül kétoldalú, egymás között konvertibilis valutában elszámoló kapcsolatokra bomlott szét. Már-már nemzetközi kereskedelmi botrányt váltott ki, amikor júliusban a német valutaunió megteremtését követően kiderült, hogy az NDK a KGST-országokkal megkötött szerződéseit eredeti formájukban nem teljesíti. A KGST-reformra végül Gorbacsov tette a pontot, amikor elnöki rendelettel megerősítette: a Szovjetunió a piacgazdaságra való átállás jegyében 1991. január 1-jétől kemény valutában és világpiaci árakon számol el KGST-beli partnereivel.
1989 egyébként részben a kelet-európai országok megsegítésének jegyében tett el. Így például a 7 vezető tőkés ország júliusban megbízta az Európai Közösség Bizottságát, hogy hangolja össze a lengyel és a magyar reformfolyamat támogatására vállalkozó 24 fejlett tőkés ország ez irányú tevékenységét. Az előkészítő munka után szeptemberben ismertették az úgynevezett Phare-tervet. Ennek keretében 200 millió ECU-s hitelkeretet nyitottak a két ország számára, amelyhez még 100 millió ECU járult a tágállamok egyéni felajánlásaiból. Módosult a 24 legfejlettebb tőkés ország segélyprogramja 1990 júliusában, miután a reformfolyamatok a két országon kívül máshol is megindultak. Így a 24-ek úgy döntöttek, hogy a Phare-akciót továbbfejlesztik, létrehoztak egy 10 milliárd ECU értékű stabilizációs alapot, amelyből már más kelet-európai országok, így Bulgária, az NDK, Csehszlovákia és Jugoszlávia is kaphat. Az EGK 1990-es költségvetéséből 300 millió ECU-t irányzott elő Lengyelországnak és Magyarországnak adomány formájában, a többi négy kelet-európai ország pedig 200 millió ECU-ra számíthat a szervezettől. Az EGK a következő 2 évben összesen 2 milliárd ECU értékű adományt szán e térség országainak.
A hiteleken, segélyeken túl François Mitterrand francia elnök még 1989-ben tett javaslatára 1 évvel később 40 ország, valamint az EGK fennhatósága alá tartozó Európai Beruházási Bank és az EGK brüsszeli bizottsága részvételével a kelet-európai országok gazdaságai korszerűsítését szolgáló új bank, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) alakult. A 10 milliárd ECU (12 milliárd dollár) alaptőkéjű pénzintézet részvényeinek 51 százalékát az EGK-országok tartják a kezükben, a Szovjetunió, a KGST európai országai és Jugoszlávia az alaptőke 13,5 százalékát. Ami a pénzintézet tevékenységét illeti, a tervek szerint egyrészt kereskedelmi funkciókat látna el, amennyiben hiteleket közvetítene, másrészt befektetési társaságként működne, azaz tőkerészesedéssel szállna be a különböző kelet-európai magánvállalkozásokba.
A harmadik világ 1290 milliárd dolláros adóssághegyét csökkenteni hivatott Brady-terv első állomásaként a mexikói kormány 1989 augusztusában egyezséget kötött a neki hitelező 15 legnagyobb külföldi magánbankkal a velük szemben fennálló 54 milliárd dolláros adósságának 35 százalékkal történő csökkentéséről. Nicholas Brady amerikai pénzügyminiszter még márciusban vázolta fel annak az azóta Brady-tervként emlegetett adósságcsökkentő programnak a körvonalait, amely a legeladósodottabb országok terheinek enyhítését irányozta elő. A terv eredményességét korlátozza, hogy a magánbankok egyre inkább kivonulnak az eladósodottak megsegítéséből: míg 1987-ben még 559 milliárd dollár volt a magánbankok része a fejlődő országoknak nyújtott hosszú távú hitelekből, addig ez 1989-ben már csak 528 milliárdot tett ki. Eközben a nemzetközi pénzintézetek és a kormányok által folyósított hosszú távú kölcsönök összege 467 milliárdról 517 milliárd dollárra emelkedett.
A fejlődő országok nehezményezték; hogy a Párizsi Klub 12 tagországa megegyezett a varsói kormánnyal összadósság-állománya negyedének, 9,4 milliárd dollárnak 14 évre szóló átütemezéséről. Az összegből 3,4 milliárdot tett ki az 1989-ről elmaradt, 6 milliárdot pedig az 1991-ig esedékes törlesztések összege. A megállapodás vonatkozott a tőketörlesztésekre, a kamatokra, de még a fizetési moratórium idején esedékes kamatokra is. Mazowiecki miniszterelnök ezzel szemben nemcsak átütemezést, hanem az ország kamatterheinek jelenlegi szinten történő befagyasztását, gyors és hatékony adósságenyhítést is kért a Párizsi Klubtól. Lengyelországnak a mintegy 40 milliárd dolláros összadósság-állományából 27 milliárdot tesznek ki a kormánykölcsönök, 14 milliárdot pedig a kereskedelmi bankokkal szembeni tartozások. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 1990 február elején jóváhagyott Lengyelországnak egy 723 millió dolláros készenléti hitelt – ez az első hitel, amit Varsó a szervezetbe történő 1986-os felvétele óta kap. Az IMF-en kívül 1990 első két hónapjában a Világbank 630 millió dollárt, a Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) 215 millió dollárt folyósított Lengyelországnak. Magyarország és Jugoszlávia is több hónapos csatározásokat vívott az IMF-fel, amíg sikerült elfogadtatniuk gazdasági programjukat, amely a soron következő készenléti hitel elengedhetetlen előfeltétele.
Először 1989-ben láttak napvilágot hiteles számok a kelet-európai országok adósságállományáról: E szerint a nyugati bankokkal szemben fennálló teljestartozásuk 86 milliárd dollárt tett ki, míg a nettó adósság mintegy 53 milliárd dollárra rúgott.
Elvi megállapodás született 1990 májusában a Nemzetközi Valutaalap (IMF) tagországai között, hogy a szervezet – immár kilencedik alkalommal, ezúttal 50 százalékkal – emeli alaptőkéjét. A döntés nyomán a szervezet alaptőkéje az eddigi 120 milliárd dollárról 180 milliárd dollárra emelkedett. A tervek szerint a kvótaemelés 1991. december 1-jén lép életbe, feltételéül szabták viszont, hogy a tartósan nem fizető országok mutassanak hajlandóságot, együttműködési készséget a Valutaalappal tartozásuk felszámolására. Csehszlovákia, Bulgária és a Szovjetunió-is jelezte csatlakozási szándékát a szervezethez.
Minden kétséget kizáróan az 1990-es év legnagyobb nemzetközi pénzügyi szenzációja a német valutaunió. A világ pénzpiacai még februárban – amikor a két német állam elhatározta a gazdasági uniót – kis híján pánikba estek, mivel attól tartottak, hogy a keletnémet vásárlók hirtelen költekezése következtében a nyugatnémet márka jelentősen meggyengül, s felfut az infláció. A monetáris unió kezdetekor a váltási napokra 23 milliárd NSZK-márkát, 11 ezer tonnányi pénzt szállítottak az NDK-ba, de az első jelek szerint a keletnémet lakosság nem költekezett. A bonni kormány az egyesítés első 4 évére 115 milliárd márkás alapot különített el.
A kelet-európai nyitás, a piacgazdaságokra való áttérés megindulása, a kelet-nyugati kereskedelem új lehetőségei szinte szárnyakat adtak a nyugati pénz- és értékpapírpiacoknak 1989–1990 fordulóján. A féléves értékelésnél az osztrák részvények kerültek az élre: átlagosan 22,5 százalékkal emelkedtek az árfolyamok. A második legmagasabb növekedést a hongkongi tőzsde mutatta, ahol a legfontosabb részvények árfolyama átlagosan 15,6 százalékkal emelkedett. A világ tőzsdéinek ranglistáján az élbolyban végzett Olaszország, Svájc és az NSZK is, ahol az árfolyam-növekedés meghaladta az 5 százalékot. Végül pozitív növekedéssel zárta 1990 első felét a Wall Street is, miután az év eleji gyenge kezdést kompenzálta a Dow-Jones-index második negyedév végén elért történelmi csúcsszintje. Ebben az időszakban az abszolút vesztes a tokiói tőzsde volt, ahol szinte már tőzsdekrach szintű visszaesés következett be: a Nikkei-index átlagárfolyama 30 százalékkal esett vissza, amit kismértékű növekedés követett, s így az átlagos veszteség 18 százalék volt.
A világkereskedelem mennyiségi növekedése és a cserearányok alakulása (évi %-os változás)
A fejlett tőkés országok cserearányának alakulása (évi %-os változás)
Egyes tömegáruk főbb csoportjainak áralakulása (USD-ár, évi %-os változás)
A Világbank-árindex alakulása (USD, 1985 = 100)
A világkereskedelmi szempontból fontos nyersanyagok reprezentatív árindexei (1985 = 100)
A fejlett tőkés országok összesített fizetési mérlegének szerkezete (Mrd USD)
Fizetésimérleg-egyenlegek összesítése (Mrd USD)
A hivatalos tartalékok alakulása (Mrd SDR)
Hivatalos aranytartalékok néhány országban az év végén (t)
Nemzetközi finanszírozás (Mrd USD)
Egy évnél hosszabb lejáratú (új) nemzetközi bankhitelek (a kölcsönfelvevő országok szerint [M USD])
Nemzetközi kötvénykibocsátások (Mrd USD)
Eurokötvény-kibocsátások devizanemek szerint (M USD)
Kelet-európai banktartozások* (M USD)
A fejlődő országok külső tartozásai és arányuk az áru- és szolgáltatásexporthoz (%)
A fejlődő országok adósságszolgálata és annak aránya az áru- és szolgáltatásexporthoz (%)
Jegybanki kamatlábak néhány országban (az időszak végén, éves kamatszázalék)
Belföldi hitelkamatlábak néhány országban (évi átlagos %)
Hosszú lejáratú kormánykötvények hozama (évi átlagos %)
A londoni bankközi kamatlábak (LIBOR) alakulása (évi átlagos %)
A világ 100 legnagyobb bankja, 1989 (M USD)
A világ 10 vezető áru- és pénzügyi tőzsdéje (Forgalom a kontraktusok számával kifejezve)
Az árutőzsdék legsikeresebb cikkei (Forgalom a kontraktusok számával kifejezve)
Egyes színesfémek éves átlagárai a londoni fémtőzsdén (font sterling/tonna)
A nemzetközileg legsikeresebb részvények 1989-ben (a forgalom alapján)
A világ valutái (Financial Times, 1990. április 9.)
