SPANYOLORSZÁG
SPANYOLORSZÁG
1982 óta a NATO, 1988 óta a Nyugat-európai Unió tagja, de 1953 óta többször megújított támaszpont- és katonaisegély-megállapodása van az Egyesült Államokkal. A fegyveres erők létszáma 275000 fő, amelyet a 60 ezres félkatonai csendőrség egészít ki. A kötelező katonai szolgálat 1 év, 1989 óta nők is beléphetnek a hadseregbe. A korszerűen felszerelt szárazföldi erőknek 800 francia, amerikai, ill. helyi gyártmányú tankja van, továbbá külön helikopterflottája. Speciális egysége a Királyi Gárda. Összesen 30000 katonája állomásozik a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigeteken (Atlanti-óceán), a Baleárokon (Földközi-tenger) és a Marokkóban spanyol kézen maradt stratégiai jelentőségű Ceutában és Melillában. A NATO-tagság jelentősen felértékelte haditengerészetét és légierejét. Az előbbinek (35000 fő) fontos szerepe van az Atlanti-óceánt a Földközi-tengerrel összekötő NATO-hajózási vonalak ellenőrzésében. Fő ereje az „Alfa-csoport”, zászlóshajója az amerikai tervezésű „Principe de Asturias” repülőgép- és helikopterhordozó. A nagy létszámú flotta fejlesztéséhez modern holland és brit építésű hadihajókat vásárol. Korszerű tengeralattjáró-elhárító helikopterekkel rendelkezik. Külön tengerészgyalogos-hadosztálya van. A 33000 fős légierő több mint 200 harci gépe főleg amerikai és francia típusú, de az ország maga is gyárt amerikai licenc alapján Northrop SF-5 vadászbombázókat. Az Egyesült Államok jelentős haditengerészeti és légibázisokat tart fenn. A Cádiz környéki Rota stratégiai tengeralattjárók fogadására alkalmas. A Sevilla, Madrid és Zaragoza környéki bázisokon az F-16-os vadászbombázók és több ezer katona 1990–91-es elszállítása ellenére is nagy létszámú amerikai csoportosítás maradt. Az 1991-es Öböl-háború idején a spanyol légibázisok (Kanári-szigetek is) kulcsfontosságú szerepet játszottak a nemzetközi erők támogatásában. A Földközi-tenger és az Atlanti-óceán közötti átjárást ellenőrző fontos brit bázis, Gibraltár sorsa változatlanul vita tárgya Madrid és London között.
