ALBÁNIA
ALBÁNIA
Albán Köztársaság
Republika Shqipërisë (albánul)
Európa
Földrajz: Terület: 28748 km2, Magyarországnak kb. harmadrésze. Fekvés: Az Adriai-tenger DK-i partján. Szomszédai: Görögország (D), Jugoszlávia (É, K). Felszín: Főként bozótos, erdővel borított hegyvidék. Kb. 20%-a parti síkság. Legmagasabb pont: Korab hegység (2764 m). Legjelentősebb folyók: Drin, Seman. Legnagyobb tavak: Shkodrai-tó, Ohridi-tó, Preszna-tó.
Népesség: Lakosság (1989): 3143000. Népsűrűség: 109/km2. Etnikai csoporlok: albán (toszk, gég) 97%; görög 2%. Nyelvek: albán (hiv. toszk dialektus), görög. Vallások: mohamedán (szunnita), görögkeleti, r. kat. Városi lakosság: 35%. Főváros: Tiranë (Tirana) (*1988):192000. Városok (*1986): Durrës-Enver Hoxha 72400; Shkodër 71200; Elbasan 69900.
Államforma: köztársaság. Államfő: Ramiz Alia (1982. febr. óta). Kormányfő: Vilson Ahmeti (1991. dec. óta). Nemzeti ünnep: nov. 29.
Gazdaság: Pénznem: lek (1991. szept.: 5,81=1 USD). GNP (1987): 1,93 Mrd USD. GNP/fő (1987): 710 USD. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1988): 5,3. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 50%; ipar és kereskedelem 50%. Export (1985): 345 M USD. Főbb exportcikkek: nyersolaj, bitumen, króm, nikkel, vörösréz, vas, dohány, olívaolaj, gyümölcs, zöldség. Főbb exportpartnerek: Csehszlovákia, Jugoszlávia, Olaszo. Import (1986): 335 M USD. Főbb importcikkek: gép, berendezés, acél, búza, közszükségleti cikk. Főbb importpartnerek: Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1988): 417 km. Közúti hálózat (1981): 21000 km. Gépjárművek (1970): személygépkocsi: 3500; egyéb gépjármű: 11000. Főbb kikötők: Durrës, Vlorë. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv 13; rádió 6. Telefon (1990): 6000. Napilap (1989): 48/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor vágható élettartam (1987): 72 év. Születés (1989): 25,0‰Halálozás (1989): 6,0‰. Népességnövekedés (1989): 1,9%. Csecsemőhalandóság (1989): 59,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 176. Egy orvosra jutó lakosok: 574.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1989): 75. Iskolakötelezettség: 7–15 éves korig.
A fél évezredes török uralom alól csak 1912-ben függetlenné váló állam, amely a 2 világháború között olasz befolyás, majd megszállás alá kerül, 1946-tól népköztársaság. Az Albán Munkapárt élén ekkortól (a névváltoztatás 1948-ban történik) 4 évtizeden át, 1985. ápr.-i haláláig Enver Hodzsa vezeti az országot. A nyugati országokkal a kapcsolatok már a II. világháború után megszakadnak, a Szovjetunióval 1961-ben, Kínával 1977-ben bomlik fel a szövetség. 1981. dec.-ben a miniszterelnök, a Hodzsa örökösének tartott Mehmet Shehu öngyilkosságot követ el. Hodzsa később azzal vádolja Shehut, hogy külföldi kém volt. Hodzsa özvegyét 1986. márc.-ban a Demokratikus Front elnökévé választják. Az állam és a párt új vezetője, Ramiz Alia tárgyalásokat kezd a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról a nyugati országokkal. 1985. aug.-tól véget ér a hadiállapot Görögországgal; 1986-ban a jugoszláv-albán határvasút megnyitásával az ország megint bekapcsolódik az európai vonatközlekedésbe. 1988. ápr.-ban görög-albán külügyminiszteri tárgyalások folynak; a kereskedelem és a turizmus fejlesztéséről kötnek megállapodást, 1990 tavaszán politikai nyitást jelentenek be; pl. arról születik határozat, hogy a vezetők csak 1 perióduson keresztül maradhassanak hivatalban. Máj.-ban az ENSZ főtitkára az országba látogat, Albánia jelentkezik a helsinki folyamat tagországai sorába. Jún.-ban több százan menekülnek különböző országok követségeire, közülük sokan külföldre távozhatnak. A vezetés megígéri, hogy megnyitják a mecseteket, és hogy utazási könnyítéseket vezetnek be. A vezető testületekben több régi kádert leváltanak. Diplomáciai kapcsolat létesül a Szovjetunióval, majd 1991-ben az Egyesült Államokkal is. Miközben 1991 elején a görög kisebbség ezrével menekül Görögországba, márc.-ban új választási törvény alapján szavaznak az albánok. Egymást érik a tüntetések, ledöntik Hodzsa szobrát, a hatóságok beavatkozása miatt halottak is maradnak a helyszínen. Az 1923 óta első szabad parlamenti választások eredményeképpen a kommunisták abszolút többséghez jutnak, de Tiranában az ellenzék látványosan előretör. Az új kormányfő, Fatos Nano azonban 2 hónappal később, egy bányászsztrájk miatt kénytelen lemondani, utóda máj.-tól Ylli Bufi. Az ápr.-i új alkotmány szerint az ország köztársaság. Aliát a parlament elnökké választja, így megválik pártfunkcióitól. Miközben az országban koalíciós kormány irányít, több hullámban több tízezres menekültáradat indul Olaszország felé. Visszaküldik őket. Albánia Európában utolsóként bekapcsolódik a helsinki folyamatba. A kormány dec.-ben lemond. 1992. márc.-ra parlamenti választásokat írnak ki. Az új kormányfő Vilson Ahmeti.
