DÉL-KOREA
DÉL-KOREA
Koreai Köztársaság
Taehan-Minguk (koreai nyelven)
Kelet-Ázsia
Földrajz: Terület: 98454 km2, Magyarországnál valamivel nagyobb. Fekvés: K-Ázsia É-i részén. Szomszédja: KNDK (É). Felszín: A Sárga-tenger partvidékén főleg síkság; K-en hegyvidék; DNy-on alacsony dombvidék. Legmagasabb pont: Halta-san (1950 m). Legjelentősebb folyók: Han, Raktong.
Népesség: Lakosság (*1990): 42790000. Életkor szerint. 0–14: 27,3%; 15–59: 65,5%; 60–: 7,2%. Népsűrűség 432/km2. Etnikai csoportok: koreai 98%; tunguz, kínai, mongol, japán. Nyelvek: koreai (hiv.), angol. Vallások: buddhista, konfuciánus, keresztény. Városi lakosság: 69%. Főváros: Szöul (1985): 9645824. Városok (1985): Puszan 3516768; Tegu 2030649; Incshon 1387475.
Államforma: köztársaság. Államfő: Ro Te Vu (1987. dec. óta). Kormányfő: Csung Von Sik (1991. máj. óta). Nemzeti ünnep: aug. 15.
Gazdaság: Pénznem: dél-koreai von (1991. szept.: 737,28=1 USD). GDP (1991): 252 Mrd USD. GDP/fő (1991): 5844 USD. Gazdasági növekedés (1991): 8,5%. Adósságszolgálata GNP %-ában (1991): 2. Adósságszolgálat az export %-ában (1991): 6. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1987): 5,8. Fogyasztói árváltozások (1991): 10%. Munkanélküliség (1989): 2,6%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 21 %; ipar és bányászat 27%. Export (1991): 71,5 Mrd USD. Főbb exportcikkek: textília, gép, berendezés, hajó, híradás- és számítástechnikai berendezés. Főbb exportpartnerek: Egyesült Államok 26%, Japán 18%, Hongkong 7%, NSZK 4%. Import (1991): 83,6 Mrd USD. Főbb importcikkek: kőolaj, kőolajtermék, vegyipari termék, nyersanyag, gép, berendezés. Főbb importpartnerek: Egyesült Államok 28%, Japán 26%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1989): 3120 km; ebből villamosított: 525 km. Közúti hálózat (1987): 54689 km. Gépjárművek (1988): személygépkocsi: 1117999; egyéb gépjármű: 894955. Főbb kikötők: Puszan, Ulszan, Incshon. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok. tv: 4,9; rádió: 1; telefon: 4,1. Napilap (1986): 24/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1989): férfiak: 66; nők: 73 év. Születés (1989): 20,0‰. Halálozás (1989): 6,4‰. Népességnövekedés (1989): 1,4%. Csecsemőhalandóság (1989): 25,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 487. Egy orvosra jutó lakosok: 1216.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1989): 92%. Iskolakötelezettség: 6–12 éves korig.
Az 1948. aug. 8-án kikiáltott köztársaság 1965–72 között az amerikaiak mellett kötelezi el magát a vietnami háborúban, így adja vissza a koreai háború alatt kapott kölcsönt. Pak Csong Hi tábornok-elnök 1972-ben alkotmányt hagyat jóvá, amely meghatározatlan időre biztosítja hivatalát. 1979. okt.-ben a titkosszolgálat vezetője meggyilkoltatja az elnököt. Miután néhány hónapra civil politikus veszi át a kormányzást, 1980. aug.-ban Cson Tu Hvan, a rendszer „erős embere” választatja magát elnökké. Az ellenzék vezérét (Kim Dze Dzsung) halálra ítélik, de nemzetközi tiltakozás hatására kegyelmet kap. Hiába szerez Cson Tu Hvan többséget pártjának az 1985. febr.-i választásokon, egyre erősödik a rendszer ellen tiltakozók tábora. A sokasodó diák- és utcai tüntetések miatt a rendszer 1987-ben engedményekre kényszerül: kiszabadulnak a politikai foglyok, felújul az alkotmányvita, s az év végére általános és közvetlen elnökválasztásokat hirdetnek meg. Ebben az ellenzék képviselői is indulhatnak. Az 1987-es új alkotmány megfosztja az államfőt a parlament feloszlatásának jogától, a hadsereget pedig semlegességre kötelezi. A dec.-i választásokon Ro Te Vu, Cson Tu Hvan jelöltje nyeri el a legtöbb szavazatot. A 2 ellenzéki vezető együttesen több voksot szerez, de Kim Dze Dzsung és Kim Jung Szam egymással is vetélkedik az elnöki posztért. Ro Te Vu 1988-ban igyekszik megbékíteni az országot, hogy az olimpia kezdetére – amelyre 161 ország jelentkezik a NOB-határidőig – helyreálljon a belső béke. A politikai zavargások idején a gazdaság szinte töretlenül fejlődik. D-Korea exportrohama egyes iparcikkeknél már Japán pozícióit fenyegeti. Az 1988. ápr.-i parlamenti választásokon az elnök elveszíti többségét a parlamentben. A sztrájkok és a tüntetések az olimpia előtt sem szünetelnek. 1989-ben sem szűnnek meg teljesen a zavargások. Eközben az ország politikailag is nyit a szocialista országok felé. Az elnök 1990. jún.-ban Kaliforniában találkozik Gorbacsovval. Júl.-ban a demarkációs vonal egy pontján rés nyílik É- és D-Korea között, lehetségessé válik a kapcsolattartás. Szept.-ben kormányfői találkozóra kerül sor Észak és Dél között. 1991. márc.-ban 30 év után az első helyi választásokat tartják, de néhány kormányzó és polgármester továbbra sem választható. Bár a pártok hivatalosan nem állíthatnak jelölteket, a kormányzó párt jelöltjei győznek. Tavasszal egymást érik a diáksztrájkok, több egyetemista elégeti magát. Máj.-ban az elnök átalakítja a kormányt, új kormányfőt nevez ki. Szept.-ben az ország az ENSZ tagja lesz. Okt.-ben a kormányfő Panmindzsonnál, a 2 országot elválasztó fegyverszüneti vonalon megy át É-Koreába, tárgyalásra.
