INDONÉZIA
INDONÉZIA
Indonéz Köztársaság
Republik Indonesia (indonéz nyelven)
Délkelet-Ázsia
Földrajz: Terület 1919443 km2, Magyarországnál kb. 20-szor nagyobb. Fekvés: 7 nagy és kb. 3000 kisebb szigetből álló szigetcsoport az Egyenlítő mentén. Szomszédai: Malaysia (É), Pápua Új-Guinea (K). Felszín: Trópusi őserdővel borított alföldek és hegyek váltakoznak: rövid, sűrű folyóhálózat. Gyakori földrengés, intenzív vulkáni tevékenység. Legmagasabb pont: Puncak Jaya (5030 m, Új-Guinea szigetén). Legjelentősebb folyók: Kapuas, Digul, Mamberamo. Legnagyobb tavak: Toba-tó, Towuti-tó.
Népesség: Lakosság (1989): 167896000. Életkor szerint: 0–14: 39,2%; 15–59: 55,5%; 60–: 5,3%. Népsűrűség: 92/km2. Etnikai csoportok: aceh, batak, minangkabau, jávai, szudáni, madarai, bali, sasak, minaha, toraja, bugini, dajak, iriani, amboni, timori. Nyelvek: bahasza indonéz és 250 dialektus. Vallások: mohamedán 86%, protestáns 5,5%, r. kat. 2%, hindu 3,5%, buddhista 2%, törzsi vallású 1%. Városi lakosság: 27%. Főváros: Jakarta (Dzsakarta) (1985): 7829000. Városok (1980): Surabaja 2027913; Bandung 1462637; Medan 1378955.
Államforma: köztársaság. Állam- és kormányfő: Szuharto (szül. 1921. jún. 8.). Nemzeti ünnep. aug. 17.
Gazdaság: Pénznem: rupiah (indonéz rúpia) (1991. szept.: 1956,6=1 USD). GDP (1991): 112 Mrd USD. GDP/fő (1991): 614 USD. Gazdasági növekedés (1991): 6%. Adósságszolgálat a GDP %-ában (1991): 8,6. Adósságszolgálat az export %-ában (1991): 31. Adósság/fő (1991): 311 USD. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1985): 2,5. Fogyasztói árváltozások (1991): 8,5%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 56%; ipar és kereskedelem 23%. Export (1990): 25,6 Mrd USD. Főbb exportcikkek: kőolaj, fa, kávé, gumi, földgáz, nikkel-, ónérc, kopra, dohány. Főbb exportpartnerek: Japán 47%, Egyesült Államok 14%, Szingapúr 4%. Import (1990). 21,8 Mrd USD. Főbb importcikkek: gép, berendezés, vegyipari termék, élelmiszer, nyersanyag. Főbb importpartnerek: Japán 26%, Egyesült Államok 12%, Szingapúr 4%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1987): 6458 km; ebből villamosított: 125 km. Közúti hálózat (1989): 44552 km; ebből burkolt: 27480 km. Gépjárművek (1989): 9674246. Főbb kikötők: Jakarta, Surabaja, Medan. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv: 42; rádió: 15; telefon:189.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1989). férfiak: 57; nők: 61 év. Születés (1989): 28,0‰. Halálozás (1989): 9,0‰. Népességnövekedés (1989): 1,9%. Csecsemőhalandóság (1989): 58,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 1512. Egy orvosra jutó lakosok: 7902.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1988): 85%. Iskolakötelezettség: 6 év.
A holland fennhatóság alól 1949. dec. 27-én véglegesen felszabaduló államot az akkori vezető, Ahmed Szukarno irányítja 1966. márc.-ig, amikor először a miniszterelnöki posztot, majd 1 év múlva az elnöki széket is elveszíti. Az új vezető Szuharto dandártábornok, aki betiltja és megtizedeli a kommunista pártot, majd erőszakkal véget vet a polgárháborúnak. Kelet-Timort 1966. jún.-ban Indonéziához csatolja. A 4 éves időszakonként újraválasztott Szuharto tölti be az elnöki és a kormányfői posztot is: a 460 tagú parlamentből 100 főt személyesen ő jelöl ki. A nyersanyagokban gazdag, mégis szegény ország megszenvedi az olajáresést, de a 80-as évektől a politikai élet kissé liberalizálódik. A világ ötödik legnépesebb államában az 1987. ápr.-i választásokon a kormányzó Golkar párt és Szuharto erősíti meg helyzetét. 1988. márc.-ban a parlament az elnököt ötödször is az ország vezetőjévé választja. 1991 őszén Kelet-Timorban véres zavargások kezdődnek – az indonéz hadsereg fegyvertelen tüntetőkre nyit sortüzet.
