IRAK
IRAK
Iraki Köztársaság
AI Jumhuriya al’Iraqia (arabul)
Délnyugat-Ázsia
Földrajz: Terület: 438317 km2, Magyarországnál kb. 4,7-szer nagyobb. Fekvés: Közép-Keleten, a történelmi Mezopotámia helyén. Szomszédai: Jordánia, Szíria (Ny), Törökország (É), Irán (K), Kuvait, Szaúd-Arábia (D). Felszín: ATigris és az Eufrátesz között alföld (Mezopotámia); Ny-on sivatag; É-on felföld; K-en hegyvidék (Zagrosz). Legmagasabb pont: Kuhi Hajji Ibrahim (3600 m). Legjelentősebb folyók: AI Furat (Eufrátesz), Nahr Dijlah (Tigris). Legnagyobb tavak: AI Hammari-tó, Milh-tó, Habbaniyahi-tó.
Népesség: Lakosság (1989): 18271000. Életkor szerint: 0–14: 45,3%; 15–59: 49,6%; 60–: 5,1%. Népsűrűség: 39/km2. Etnikai csoportok: arab 77%; kurd 19%; török 2%; perzsa. Nyelvek: arab (hiv.), kurd. Vallások: mohamedán 95% (síita 55%, szunnita 40%); keresztény 5%. Városi lakosság: 73%. Főváros: Bagdad (*1987): 3844600. Városok (*1987): Mossul 857000; Basra 854000; Kirkuk 220000.
Államforma: köztársaság. Államfő: Szaddám Huszein al-Takriti (szül. 1935). Kormányfő: Hamza Zabaidi (1991. szept. óta). Nemzeti ünnep: júl. 14., júl. 17.
Gazdaság: Pénznem: dinar (iraki dinár) (1991. szept.: 0,34=1 USD). GDP (1991): 43 Mrd USD. GDP/fő (1991): 2226 USD. Gazdasági növekedés (1991): –40%. Adósságszolgálat a GDP %-ában (1991): 0,0. Adósságszolgálat az export %-ában (1991): 0,0. Adósság/fő (1991): 2205 USD. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1986). 32. Fogyasztói árváltozások (1991): 500%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 50%. Export (1989). 12 Mrd USD. Főbb exportcikkek: kőolaj, datolya, bőr, gyapjú. Főbb exportpartnerek: Egyesült Államok 19%, Brazília 13%, Töröko. 12%. Import (1989): 10,2 Mrd USD. Főbb importcikkek: gép, nyersanyag, élelmiszer, közszükségleti cikk. Főbb importpartnerek: Egyesült Államok 12%, NSZK 12%, Töröko. 9%, NagyBritannia 8%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1989): 2032 km. Közúti hálózat (1985): 25500 km. Gépjárművek (1989): személygépkocsi: 672000; egyéb gépjármű: 368000. Főbb kikötők: Basra, Fao, Umm Qasr. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv: 18; rádió: 5; telefon: 17. Napilap (1989): 30/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1989): férfiak: 65; nők: 67 év. Születés (1989): 45,0‰. Halálozás (1989): 8,0‰. Népességnövekedés (1989): 3,8%. Csecsemőhalandóság (1989): 69,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 552. Egy orvosra jutó lakosok: 3324.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1987): 70%. Iskolakötelezettség: 6–12 éves korig.
Az ottománok, majd britek uralta terület az I. világháború után brit irányítású népszövetségi mandátum. 1932. okt. 3-án nyeri el függetlenségét a Hasemita dinasztia irányítása alatt, amelyet 1958-ban katonai puccs távolít el a hatalomból, és Irak köztársaság lesz. Több újabb katonai hatalomátvétel után 1968-ban a Baath párt, az arab újjászületést hirdetők szerzik meg a kormányzást. Az ekkortól 1979. júl.-ig az állam élén álló Ahmed Hasszan al-Bakr teljesíti a kurd kisebbség több követelését, de nem ad nekik autonómiát. Lehetővé teszi a kommunisták működését. Összetűzésbe kerül a szomszédokkal, Iránnal, Szíriával, Kuvaittal. Utóda, Szaddám Huszein 1980. okt.-ben konfliktusba keveredik Iránnal, ami azután több százezer emberéletet követelő, 8 évig tartó háborúvá terebélyesedik. Az Iránnál kisebb tömegeket, de jobb technikát, francia és szovjet gyártmányú fegyvereket is bevető Irak több nagy iráni offenzívát megállít, sőt 1988 tavaszán D-en ellentámadást vezet. Huszein elutasítja az iráni fegyverszünet-feltételeket. 1988. márc.-ban a kurdok lakta vidéken mustárgáztól halnak meg polgári lakosok: mindkét háborúzó fél a másikat vádolja a nemzetközi szerződések megszegésével. Aug.-ban fegyverszünet jön létre, ENSZ-megfigyelők ellenőrzik a frontokat, míg a 2 ország képviselői Genfben tárgyalnak. Szept.-ben a kurd lakosság tömegesen – hatvanezer – menekül el az országból. Megfigyelők szerint az iraki hadsereg vegyi fegyvereket használ a nemzeti kisebbség ellen. Az 1989. ápr.-i parlamenti választásokon a kormányzó Baath párton kívül is indulhatnak jelöltek. 1990 tavaszán nemzetközi botrány robban ki misztikus iraki fegyverszállítások miatt. A máj.-i bagdadi arab csúcson több államfő nem jelenik meg (Szíria), de a jelenlévők kiállnak Irak mellett és Izrael ellenében. Aug.-ban Irak beváltja fenyegetését és lerohanja, majd bekebelezi Kuvaitot. A külföldieket túszul fogva tartják, a nagykövetségeket bezáratják vagy körülveszik. A Perzsa-öbölben „állóháború” kezdődik. Amerikai vezetéssel, brit, francia, spanyol stb. részvétellel nemzetközi blokád veszi kezdetét, amelyet a BT és a Szovjetunió is jóváhagy. A jordániai kormány ingadiplomáciája nem vezet sikerre. Az arab országok megoszlottak, többen Irakot támogatják, mások ellene foglalnak állást. Ősszel több neves politikus próbál közvetíteni, túszokat szabadítani. Nov.-ben az ENSZ ultimátumban hívja fel az országot a Kuvaitot megszálló erők visszavonására. Dec.-ben megszakadnak az amerikai-iraki közvetlen tárgyalások, az 1991. jan.-i külügyminiszteri tárgyalás Genfben nem vezet eredményre. Az iraki nemzetgyűlés 250 képviselője egyhangúan a háborúra szavaz. Az ENSZ-ultimátum lejártával 750 szövetséges repülő indít összehangolt támadást az ország ellen. A febr. 24-i földi offenzíváig 100 ezer bevetésre kerül sor iraki létesítmények, városok ellen. Irak válaszul rakétákkal támadja Izraelt, Szaúd-Arábiát, olajpestist idéz elő a Perzsa-öbölben, felgyújtja a kuvaiti olajkutakat. Hathetes háború után Irak bejelenti, hogy kivonja csapatait Kuvaitból. Miközben márc.-ban fegyverszüneti tárgyalások folynak, Irakban a kurdok és a síiták lázadnak. Huszein rendkívüli állapotot hirdet, kormányfővé a síita Szaadun Hammadit választatja meg. Ápr.-ban életbe lép a fegyverszünet. A lázadó kurdok a köztársasági gárda atrocitásai elől százezrével menekülnek Törökországba. A nyári hónapokra 200 ezren visszatérnek Irakba. A kurdok 2 frakció között megosztottak, az év végéig nem vezetnek eredményre az autonómiatárgyalások. Őszre újra kiéleződik a feszültség, az ENSZ-ellenőrök munkáját az irakiak gátolják. Az elnök szept.-ben leváltja kormányfőjét, összeesküvésről, kivégzésekről szivárognak ki hírek. Hamza Zabaidi áll a kormány élére. Okt.-től újra menekülnek a kurdok, számuk 1991 végére 700 ezerre nő.
