IZRAEL
IZRAEL
Izrael Állam
Medinat Yisrael (héberül)
Nyugat-Ázsia
Földrajz: Terület: 20770 km2, Magyarországnak kb. egynegyed része. Fekvés: A Földközi-tenger K-i végénél. Szomszédai: Libanon (É), Szíria, Jordánia (K), Egyiptom (Ny). Felszín: A tengerpart mentén termékeny síkság. ÉK-en hegyvidék, 0-en sivatag; K-i határán a világ legmélyebb szárazföldi pontja (Holt-tenger, –397 m). Legmagasabb pont: Har Meron (1208 m). Legjelentősebb folyó: Jordán. Legnagyobb tavak: Holt-tenger, Kineret-tó.
Népesség: Lakosság (1989): 4509000. Életkor szerint: 0–14: 32,4%; 15–59: 55,3%; 60–: 13,3%. Népsűrűség: 217/km2. Etnikai csoportok: zsidó 82,9%; arab, drúz 14,8%. Nyelvek: héber (hiv.), arab (hiv.), angol, jiddis. Vallások: zsidó 81,7%, mohamedán 14,2%, keresztény 2,3%. Városi lakosság: 91%. Főváras: Tel-Aviv (1988): 317800. Városok (1988): Jeruzsálem 493500; Haifa 222600; Holon 146100.
Államforma: parlamentális köztársaság. Államfő: Hájim Herzog (1983. máj. óta). Kormányfő: Jichak Samir (1986. szept. óta). Nemzeti ünnep: változó (1990: ápr. 30; 1991: ápr. 18.; 1992: máj. 7.).
Gazdaság: Pénznem: sékel (1991. szept.: 2,29=1 USD). GDP (1991): 55,G Mrd USD. GDP/fő (1991): 10968 USD. Gazdasági növekedés (1991): 5,7%. Adósságszolgálat a GDP %-ában (1991): 8,5. Adósságszolgálat az export %-ában (1991): 26. Adósság/fő (1991): 5079 USD. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1987): 16,6. Fogyasztói árváltozások (1991): 20%. Munkanélküliség (1989): 8,9%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 6%; ipar és kereskedelem 23%. Export (1991): 11,7 Mrd USD. Főbb exportcikkek: csiszolt gyémánt, citrusfélék, textília, gép, berendezés, vegyipari termék. Főbb exportpartnerek: Egyesült Államok 28%, Nagy-Britannia 7%, NSZK 6%, Hollandia 5%. Import (1991): 18,2 Mrd USD. Főbb importcikkek: nyersgyémánt, gép, berendezés, élelmiszer, energia, ipari nyersanyag. Főbb importpartnerek: Egyesült Államok 18%, Belgium 13%, NSZK 12%, Nagy-Britannia 9%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1988): 575 km. Közúti hálózat (1988). 12980 km (burkolt). Gépjárművek (1988): személygépkocsi: 753450; egyéb gépjármű: 152498. Főbb kikötők: Haifa, Ashdod, Eilat. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv: 6,9; rádió: 2,2; telefon: 2,1. Napilap (1989): 357/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1989): férfiak: 75; nők: 79 év (csak a zsidó lakosságra vonatkozik). Születés (1989): 22,0‰. Halálozás (1989): 7,0‰. Népességnövekedés (1989): 1,5%. Csecsemőhalandóság (1989): 9,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 161. Egy orvosra jutó lakosok: 345.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1988): zsidó 88%; arab 70%. Iskolakötelezettség: 9 év.
Az 1948. máj. 14-én megalakult zsidó állam az arab környezetével vívott 1973-as, negyedik háború után először Egyiptommal egyezik ki: 1978. szept.-ben Camp Davidben Carter amerikai elnök előtt fognak kezet egymással az izraeli és az egyiptomi vezetők. Ezt 1979. márc.-ban békeszerződés követi. Ennek értelmében 1982. ápr.-ig Izrael visszavonja katonáit a Sínai-félszigetről. 1979–82 között – ezt az időszakot sokan az ötödik arab-izraeli háborúnak nevezik – palesztin és zsidó szélsőségesek egyre szaporodó támadásokat hajtanak végre egymás ellen, mígnem Izrael 1982. jún.-ban katonai erővel vonul be Libanonba, hogy az ottani palesztin bázisokat megsemmisítse. Egyéves megszállás után az izraeli erők megkezdik 1985. febr.-ig tartó kivonulásukat, de ezután is többször hajtanak végre bombázásokat, fegyveres megtorlásokat Libanonban. Az 1984. szept.-i választásokon kialakult patthelyzet megegyezésre készteti a 2 nagy pártot, a Munkapártot (élén Simon Peresz), ill. a Likud-tömböt (élén Jichak Samir). 2 éven át Peresz a kormányfő, majd a választási periódus másik felében Samir. Peresz 1985. okt.-ben hétpontos közel-keleti béketervet dolgoz ki; 1986 elejétől nagyszabású valutareformot vezet be a sékel inflációjának leszorítására; diplomáciai vagy munkakapcsolatot teremt több olyan állammal, amely 1973 óta nem tart kapcsolatot Izraellel. Miközben erősödnek a belpolitikai viták, az ortodox és a világias zsidók belső nézeteltérései, 1986. szept.-től Samir veszi át a kormányzást. 1987 nyarán a belpolitikai nézeteltéréseket fokozza, hogy Peresz nemzetközi közel-keleti békekonferenciát javasol. 1987 végétől a megszállt övezetekben – Gáza, Ciszjordánia – a palesztin lakosság tüntetésekbe kezd. Az izraeli katonaság megtorlásának 1988. nyár elejéig 200 lakos esik áldozatul. 1988. jan.-ban a Biztonsági Tanács felszólítja Izraelt: tartsa tiszteletben a megszállt területek lakosságára vonatkozó genfi konvenciót. Shultz amerikai külügyminiszter béketervét Samir márc.-ban elutasítja. A nov.-i választásokon Samir győz, Peresz elveszíti a külügyminiszteri tárcát s a pénzügyek élére kerül. Samir 1989. ápr.-ban saját béketervet terjeszt elő, ezt a palesztinok elutasítják. Jún.-ban a telepesek erőszakosan lépnek fel a megszállt területeken. 1990. márc.-ban a palesztinokkal folytatandó tárgyalások miatt kormányválság tör ki: a tárgyalásokat sürgető Pereszt Samir eltávolítja. Pereszt testületileg követik a Munkapárt miniszterei. Hosszú tárgyalások után újra Samir tud csak kormányt alakítani. Ebben nagy szerephez jutnak a pici és szélsőséges vallási pártok. A kormányból kimarad a Munkapárt, Samir egyfős többséghez jut. A kabinet radikálisan palesztinellenes. Okt.-ben a hatóságok 21 palesztint lőnek le Jeruzsálemben. A BT 2 alkalommal is elítéli az országot. 1991. jav.-ban az Öböl-háború miatt rendkívüli állapot lép életbe. Izrael nem hadviselő fél, így az országot érő iraki rakétatámadások – halálos áldozatokkal – rendkívüli feszültséget keltenek. A palesztinok a háború alatt nem hagyhatják el lakhelyüket. Folytatódik a szovjet zsidók tömeges bevándorlása. Ősszel Madridban, majd Washingtonban közel-keleti békekonferenciák kezdődnek. Okt.-ben a Szovjetunió és Izrael felveszik a diplomáciai kapcsolatokat.
