LIBANON
LIBANON
Libanoni Köztársaság
Al-Jumhuriya al-Lubnaniya (arabul)
Délnyugat-Ázsia
Földrajz: Terület: 10400 km2, Magyarországnak kb. egykilenced része. Fekvés: A Földközi-tenger K-i partján. Szomszédai: Szíria (K), Izrael (D). Felszín: A keskeny parti síksággal párhuzamos hegyláncok termékeny folyóvölgyet zárnak közre. Legmagasabb pont: Quarnat as Sawda (3083 m). Legjelentősebb folyók: Nahr al Asi (Orontes), Nahr al Litani (Litáni).
Népesség: Lakosság (1988): 2828000. Életkor szerint: 0–14: 37%; 15–59: 55,1%; 60–: 7,9% Népsünűség: 272/km2. Etnikai csoportok: arab 92%; palesztin, örmény, cserkesz. Nyelvek: arab (hiv.), francia, angol, örmény, kurd. Vallások: mohamedán 60% (síita 27%, szunnita 26%, drúz 7%), keresztény 40%. Városi lakosság: 78%. Főváros: Bejrút (*1988): 1500000. Városok (*1988): Tripoli 160000; Zahlé 45000; Saida (Sidon) 38000.
Államforma: köztársaság. Államfő: Éliasz Hravi (1988. nov. óta). Kormányfő: Omar Karami (1990. dec. óta). Nemzeti ünnep: nov. 22.
Gazdaság: Pénznem: libanoni font (1991 szept.: 887,61=1 USD). GNP (1986): 1,8 Mrd USD. GNP/fő (1986): 690 USD. Gazdasági növekedés (1966–80): –1,2%. Adósságszolgálat a GNP %-ában (1987): 0,2, Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 11%; ipar és kereskedelem 79%. Export (1988): 709 M USD. Főbb exponcikkek: élelmiszer, zöldség, gyümölcs, textília, ékszer, dohány. Főbb exportpartnerek: Szaúd-Arábia 33%, Szíria 8%, Kuvait 8%, Jordánia 6%. Import (1988): 2,4 Mrd USD. Főbb importcikkek: ékszerészeti alapanyag, gép, elektromos berendezés, textília, közlekedési eszköz. Főbb importpartnerek: Olaszo. 15%, Franciao. 10%, Egyesült Államok 9%, Szaúd-Arábia 6%.
Közlekedés: Vasúti hálózat: 417 km. Közúti hálózat (1987): 7100 km. Gépjárművek (1985): személygépkocsi: 300000. Főbb kikötők: Bejrút, Tripoli, Sidon. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv: 3,4; rádió: 1,3; telefon: 18,4. Napilap (1986): 211/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1989): férfiak: 65; nők: 70 év. Születés (1989): 28,0‰. Halálozás(1989): 7,0‰. Népességnövekedés (1989): 2,1%. Csecsemőhalandóság (1989): 50,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 263. Egy orvosra jutó lakosok: 771.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1991): 75%. Iskolakötelezettség: 5 év.
A francia kormányzat évei után 1941. nov. 26-án függetlenségét kikiáltó ország 1975-től anarchiába süllyed. 1976. nov.-ben szíriai békefenntartó erők vonulnak be Bejrútba, és Éliasz Szárkisz elnök alatt egy időre sikerül rendet teremteniük. Nyugat-Bejrútban ezalatt is folytatják egymás elleni harcukat a különböző hitvallású milíciák. 1978. márc.-ban, majd 1982. jún.-ban izraeli katonai erők foglalják el az ország D-i részét és Bejrútot. Szept.-ben a palesztinok elhagyják a fővárost. Az 1 hónappal azelőtt megválasztott Basir Dzsemajel elnököt meggyilkolják. Néhány nap múlva testvére, Amin Dzsemajel követi őt az elnöki székben. Azóta a „sem béke, sem háború” állapota dúl az országban, miközben az izraeli erők 1985. febr.-ban megkezdik kivonulásukat. Okt.-ben a milíciák szíriai felügyelet alatt békeszerződést írnak alá egymással, de 1986. jan.-tól a harcok kiújulnak. Miközben sokasodnak a merényletek, robbantások és emberrablási akciók, a szíriai katonák 1987-ben újra bevonulnak az országba. 1988 tavaszán a milíciák harca erősödik, az izraeli katonák újra betörnek az országba. Aug.-ban elnökválasztásokat hirdetnek meg, ám a szavazásra jogosult parlamenti tagok többsége nem érkezik meg. Szept.-ben ideiglenes katonai kormány alakul Michel Aount vezetésével. Hossz nem akar lemondani, így az országnak 2 kormánya van, de nincs elnöke. 1989 tavaszán felélednek a belső harcok is. A nyári vérengzéseket túszdráma tetézi, amelybe Izrael és az Egyesült Államok is belekeveredik. Okt.-ben Szaúd-Arábiában tárgyalások folynak a belső megbékélésről. Az új államfőt, Reni Muavadot nov.-ben meggyilkolják. Az új elnök Éliasz Hravi. 1990. aug.-ban alkotmánymódosításokat fogadnak el. A függetlenség kikiáltása óta ez az első módosítás. Eszerint a moszlimok és a keresztények ugyanannyi helyet kapnak a parlamentben, ősszel több milícia szünteti be a harcot. Dec.-ben az új kormányfő, Omar Kararci nemzeti egységkormányt alakít. A milíciák 20 ezer tagját felveszik a nemzeti hadseregbe. A hadsereg így az ország területének egyharmadát ellenőrzi. 1991. máj.-ban a szír és a libanoni elnök testvéri együttműködési egyezményt ír alá. Júl.-ban a nemzeti hadsereg az ország déli részébe is behatol.
