TÖRÖKORSZÁG
TÖRÖKORSZÁG
Török Köztársaság
Türkiye Cumhuriyeti (törökül)
Nyugat-Ázsia
Földrajz: Terület: 779452 km2, Magyarországnál kb. 8-szor nagyobb. Fekvés: Kis-Ázsiában, a Földközi-tenger és a Fekete-tenger között. Szomszédai: Bulgária, Görögország (Ny), Grúzia, Örményország (É), Irán (K), Irak, Szíria (D). Felszín: K-en fennsík magas hegyekkel, vulkáni kúpokkal; középső részében magasföld (Anatólia), melyet peremhegységek vesznek körül. Ny-on és D-en termékeny medencék, parti síkságok. Legmagasabb pont: Büyük Agri dagi (Ararát, 5165 m). Legjelentősebb folyók: Kizilirmak, Büyükmenderes, Firat (Eufrátesz). Legnagyobb tavak: Van-tó, Tuz-tó, Beysehiri-tó.
Népesség: Lakosság (1990): 57000000. Életkor szerint: 0–14: 38,5%; 15–59: 54,9%; 60–: 6,6%. Népsűrűség: 65,1/km2. Etnikai csoportok: török 90%; kurd 7%; arab 1,6%; cserkesz, őrmény, bolgár, görög, grúz. Nyelvek: török (hiv.), kurd, arab. Vallás: mohamedán (szunnita) 98%. Városi lakosság: 47%. Főváros: Ankara (1988): 2845689 (A). Városok (1988): Istanbul (Isztambul) 4741890 (A), Izmir 1976763 (A), Konya 1562139 (A).
Államforma: köztársaság. Államfő: Turgut Özal (1989. nov. óta). Kormányfő: Süleyman Demirel (1991. okt. óta). Nemzeti ünnep: okt. 29.
Gazdaság: Pénznem: török líra (1991. szept.: 4596,52=1 USD). GDP (1991): 117,5 Mrd USD. GDP/fő (1991): 2036 USD. Gazdasági növekedés (1991): 4,2%. Adósságszolgálat a GDP %-ában (1991): 6,2. Adósságszolgálat az export %-ában (1991): 32. Adósság/fő (1991): 842 USD. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1988): 3,9. Fogyasztói árváltozások (1991): 68%. Munkanélküliség (1987): 15,5%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 50%; ipar és kereskedelem 21%. Export (1990): 12,9 Mrd USD. Főbb exportcikkek: érc, dohány, szőlő, gyapot, bőr, textília. Főbb exportpartnerek: NSZK 22%, Olaszo. 8%, Egyesült Államok 7%. Import (1990): 22,3 Mrd USD. Főbb importcikkek: energia, gép, berendezés, vegyipari termék, vas, acél, élelmiszer, iparcikk, nyersanyag. Főbb importpartnerek: NSZK 16%, Egyesült Államok 10%, Olaszo. 8%, Irak 5%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1989): 8439 km; ebből villamosított: 567 km. Közúti hálózat (1988): 58851 km; ebből burkolt: 55887 km, ebből autópálya (1989): 125 km. Gépjárművek (1988): személygépkocsi: 1309557; egyéb gépjármű: 643941. Főbb kikötők: Iskenderun, Isztambul, Izmir. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv: 6,8; rádió: 7,8; telefon: 10.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1989): férfiak: 63; nők: 66 év. Születés (1989): 30,0‰. Halálozás (1989): 8,0‰. Népességnövekedés (1989): 2,2%. Csecsemőhalandóság (1989): 80,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 476. Egy orvosra jutó lakosok: 1275.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1990): 90%. Iskolakötelezettség: 5 év.
Az oszmán birodalom romjain 1923. okt. 29-én kikiáltott köztársaságban a 60-as és 70-es években katonai és polgári kormányzatok váltják egymást. Demirelt 1971. dec.-ben a hadsereg lemondásra kényszeríti, Erim az új kormányfő. 1973. ápr.-ban Korutürk volt tengernagyot választják elnökké, az okt.-i parlamenti választások után Ecevit alakít kormányt. 1974. júl.-ban a kormány elrendeli Ciprus megszállását. A növekvő terroristaveszély miatt 1980. szept.-ben Kenan Evren tábornok vezetésével a hadsereg veszi át a hatalmat. 1982. nov.-ben népszavazás hagyja jóvá az új alkotmányt, amely 7 évre Evrent jelöli elnöknek, a korábbi pártvezetőket pedig 10 évre kizárja a politikai életből. Az 1983, dec.-i választások után Turgut Özal a kormányfő. 1986. márc.-ban felfüggesztik a rendkívüli állapotot, ápr.-ban enyhítenek a korábbi politikai vezetők ellen hozott intézkedéseken. 1987 tavaszán néhány hétre újra kiéleződik a török-görög feszültség, ezúttal az Égei-tenger vélt olajkincseinek tulajdonjogáért. Az 1987. nov.-i általános választásokon a kormányzó Haza Pártja és Turgut Özal a szavazatok egyharmadával többséget szerez a parlamentben, pedig a választásokon a korábban a közéleti tevékenységtől eltiltott politikusok is indulhatnak. Az ország gazdaságára súlyos adósság nehezedik, de átütemezésre nem kerül sor, és a török gazdaság növekedését Európa-szerte csodálják. Özal 36 év után első török kormányfőként 1988. jún.-ban Görögországba látogat. Nem sokkal ezután merényletet kísérelnek meg ellene. Az 1989. márc.-i helyi választásokon a kormányfő pártja elveszíti a nagyvárosok ellenőrzését. Általános választásokat mégsem írnak ki. Előretörnek a szociáldemokraták. Nyáron az ország több százezer bolgár menekültet fogad be. Nov.-ben Turgut Özal addigi kormányfőt elnökké választják. Az új kormányfő Yildimir Akbulutra, a parlament elnöke. 1990-ben a Közös Piac elutasítja az ország felvételi kérelmét. Az Öböl-háború alatt török támaszpontokat is használnak a szövetségek az Irak-ellenes harcban. A háború után több százezer kurd menekül Irakból török területre. Ápr.-ban a parlament részben feloldja a kurd nyelv tilalmát. Jún.-ban Mesut Yilmaz kap kormányfői megbízást. Az okt.-i parlamenti választásokon az elnök és a kormány pártja háttérbe szorul, előretör az ugyancsak jobbközép irányzatú Igaz Út Pártja. Így a veterán politikus, Süleyman Demirel a szociáldemokratákkal alakít koalíciós kormányt.
