Bevezető
Bevezető
A greenwichi dombtetőn, a királyi tengerészeti obszervatórium épületének falán széles kék csík jelzi: itt húzódik a nulladik délkör, innen osztották a világot keleti és nyugati hosszúsági fokokra. A kapu melletti falrészben ott a huszonnégyes beosztású óra, az ún. standard idő mérője. Az örökérvényűség, a mindig azonos alapértékek – ha úgy tetszik, viszonyszámok jelképei, a kikezdhetetlen, megfellebbezhetetlen ténybeli igazság. Velük átellenben, a Temze folyó túlpartján építészeti csodák, az egykori londoni dokkok helyén emelt Canary Wharf posztmodern együttese viszont már annak szimbóluma: hogyan múlhat el akár a legnagyobb birodalmak dicsősége is – jelen esetben a világ egyik leggazdagabbjaként számon tartott Reichmann családé.
Nekünk, e kötet szerkesztőinek az okozta a legtöbb fejtörést az immár ötödik Tények Könyve összeállítása során: állíthatunk-e bármit is – a számok, adatok, tények nyelvére lefordítva -100 százalékos bizonyossággal a mai világban, illetve képesek leszünk-e – ugyanezen eszköztár segítségével – a valóságot minél jobban megközelítő pontossággal számot adni a világban végbemenő változások erejéről és irányáról.
Nem tagadjuk: soha ennyit nem kételkedtünk a munkatársaink, szerzőink segítségével összegyűjtött információk valódiságában, a folyamatok ábrázolásának számszerűsíthetőségében, az adott dologra vonatkozó valamennyi jellemző tény feltárhatóságában, mint most. És lehetséges, hogy az idén közzétett adatok hibaszázaléka nagyobb, mint a korábbi években, mint ahogyan a becslés önmagában kétséges gyakorlatát is többször kellett alkalmaznunk, mint szívünk szerint tettük volna. Mégis, úgy érezzük: sikerült tetten érni a változásokat, legalábbis addig a pillanatig, ameddig a szerkesztés munkáját egyáltalán elnyújthattuk, a múlt év legvégéig.
Ez már a második olyan Tények Könyve, amely nem 12, hanem 15 hónap tükre próbál lenni, ez is magyarázza, hogy az utolsó, még „előállítható" adatok hol az 1990-es, hol pedig az 1991-es évről tudósítanak. Azé az időszaké, amelyben a világ kevesebb lett egy- az eddig legrövidebb életű – birodalommal (ez volt a Szovjetunió), egy soknemzetiségű és több tekintetben is egyensúlyi szerepet betöltő állammal (ez volt Jugoszlávia), viszont nemcsak a szétválás, de az újraegyesítés (Németország) folytán is gyarapodott a történelem új szereplőivel. 1991 a demokrácia és a nacionalizmus, az integráció és az elkülönülés, az erőszak terjedésének és a vele szembeni határozott fellépéseknek a jegyében zajlott világszerte.
Kelet-Közép-Európában 1989 – némi eufemizmussal „rendszerváltásnak" keresztelt békés társadalmi forradalmait a gazdasági viszonyok szétzilálódása, az emberek életkörülményeinek drasztikus romlása követte, miközben megjelentek már egy új érdektagolt és értékorientált társadalom kezdetei is, nem kevés anakronizmussal elegyedve. A Tények Könyvének azonban nem az a feladata, hogy minősítsen, hanem hogy ábrázoljon. Méghozzá nem a szerkesztők ízlése szerint megválasztott nézőpontból és színekkel, hanem a lehető legobjektívebben. Annyira objektíven, amennyire azt a rendelkezésre álló adatok csak tehetik. Elismerjük: a gyűjtés szempontjai lehetnek szubjektívek is, ezért is várjuk nagy kíváncsisággal olvasóink véleményét, mi az, amit hiányolnak és mi az, amit esetleg fenntartással fogadnak a 852 oldal végiglapozása után.
A remélhetőleg pozitív válaszokból kaphatunk kellő biztatást ahhoz, hogy – amennyiben pénzünk is lesz hozzá – hatodszorra is belevágjunk ebbe a szellemi kalandnak is beillő vállalkozásba. Itt, a keleti hosszúság 17. és 22. foka között.
