Életbiztosítás
Életbiztosítás
Az utóbbi évekig a magyar biztosítási piac és kínálat erősen lakosságcentrikus volt. Igaz, hogy a gazdálkodó szervezetek is minden lehetséges biztosítást már megkötöttek, a minőség és különösen a kínálat azonban színvonaltalan.
Az életbiztosítások területén az infláció megtizedelte az állományokat. A régi típusú kínálat nem ösztönzött az öngondoskodásra, és a lakossági megtakarítások biztosítási befektetések felé történő áramoltatására. A piacot a tipizált tömegszerződések (CSÉB) uralták, amelyek alacsony díjak, díjlevonási automatizmus mellett kínáltak szerény összegű szolgáltatásokat.
A jelenlegi, gyorsan bővülő életbiztosítási kínálatokban azonban már felfedezhetők az inflációkövető módszerek, elsősorban a Nyugaton már bevált – és az ottani inflációs idők próbáját is kiállt – megoldások hazai adaptálásával. A biztosítók a jelentős összegű életbiztosítási díjtartalékaikkal megjelennek a pénzpiacon, s befektetéseik hozamának zömét a biztosítottak javára átengedik. Ezek, az ún. elérésre szóló, hosszú futamidejű életbiztosítások ma már jó eséllyel konkurálnak az egyéb takarékossági (betét) és befektetési formákkal.
A lakossági megtakarítások egy részét felszívni szándékozó tartós életbiztosítások mellett megjelentek a kínálatban a nyugdíj- (kiegészítő) szerződések is, bár igazi reneszánszukra nyilván csak a társadalombiztosítás reformja után kerül sor.
A kínálat már ma is színes és rugalmas. Így pl. lehetőséget nyújt arra is, hogy a biztosított havonta akár tetszőleges összeget, akár keresetének meghatározott %-át fizesse be nyugdíjkiegészítés céljából. Mivel a tartós díjfizetés itt is lehetőséget ad a biztosítói befektetésekre, a keresőkorban elkezdett biztosítás a havi jövedelem viszonylag kis részének „feláldozásával” alkalmas lehet a majdani társadalombiztosítási nyugellátás megduplázására, esetleg többszörözésére is. A nyugdíjas kor elérésével az összegyűlt tőkeösszeg egy összegben is felvehető, vagy járadékszerű, élethosszig tartó nyugdíjkiegészítésre váltható. Az egyéni tőkeösszeg terhére a futamidő alatt kölcsön is felvehető, amelynek kamatkondíciói kedvezőbbek a hitelintézetekénél.
Az öngondoskodást jelenleg adópreferenciák is támogatják, mint a világon mindenhol. A tartós életbiztosításokra, ill. a nyugdíjbiztosításokra befizetett éves díj 20%-a, de maximum 7200 Ft magából a fizetendő személyi jövedelemadóból levonható (tehát kedvezőbb a helyzet, mintha az adóalapot csökkentené), a biztosító szolgáltatása pedig mentes az adó alól. Ilyen szempontból a biztosítás kedvezőbb, mint az egyéb befektetési formák, ahol a kamatjövedelmet, ill. a hozamokat forrásadó mindig terheli.
A nyugdíj-kiegészítés Európában és a világon is elterjedt másik formája az, amikor a munkáltató köt nyugdíj-kiegészítő biztosítást a munkavállalója javára. Ez jelentős „borítékon kívüli” juttatás lehet a munkavállaló számára, ugyanakkor a munkáltató számára is csábító, hiszen az így befizetett biztosítási díjak költségként számolhatók el, s nem terheli azokat társadalombiztosítási járulék sem. Ezen a területen különösen gazdag a biztosítótársaságok egyéni kínálata.
