Társadalombiztosítás
Társadalombiztosítás
Annak ellenére, hogy a társadalombiztosítás (tb) reformja már évek óta foglalkoztatja a szakembereket, és az Országgyűlés, valamint annak bizottságai 1991 során több alkalommal is napirendre tűzték a témát, az év végéig lényegi változások még nem történtek. Az 1991. dec.-i törvénykezési hajsza közepette a parlament növelte a munkavállalók társadalombiztosítási terheit. Ennek eredményeképpen a korábbi – egyébként világszerte magasnak számító – 43%-ról 44%-ra emelték a cégek tb-járulékát, nem változtattak viszont a munkáltatók által fizetett, 10%-os nyugdíjjárulék mértékén. Az intézkedés hatására az előzetes számítások szerint 1992-ben összesen 20 milliárd Ft-tal nőnek a társadalombiztosítás bevételei, s ebből 4,4 milliárdot – a költségvetési szerveknél dolgozók munkáltatójaként – az állam áll. 1991 végén a társadalombiztosítás kinnlevősége 54,4 milliárd Ft, s az állam is adósa 14,7 milliárd Ft-tal.
A munkáltatókat terhelő további változás, hogy a képviselőház törvényt alkotott az ún. betegszabadság intézményéről. A módosítás következménye, hogy 1992-től a munkavállalókat – betegségük miatti keresőképtelenség esetén – évente 10 munkanap betegszabadság illeti meg, erre az időszakra a cégek legalább az átlagkereset 75%-ának megfelelő táppénzt fizetnek.
A betegszabadság nem vehető igénybe üzemi baleset, foglalkozási betegség miatti keresőképtelenség esetén, valamint gyermekápolásra sem. A dolgozó keresőképtelenségét a kezelőorvos igazolja, évente azonban 1 alkalommal, legfeljebb 3 napig terjedő betegszabadság esetén az igazolás nem szükséges. Év közben kezdődő munkaviszony esetén a dolgozó a naptári évre járó betegszabadság időarányos részére jogosult.
Az 1991-es év végi törvénykezési hajrában – hasonlóan az előző esztendő gyakorlatához – nem került sor az 1992. évi Társadalombiztosítási Alap költségvetési törvény megalkotására, ennek híján – a tb-ellátásokkal foglalkozó intézmények finanszírozása érdekében – ismét átmeneti törvényt alkotott a parlament. Eszerint a szóban forgó intézmények havi ellátásának mértéke az 1991. évi – automatizmusokkal és évközi intézkedésekkel növelt – bázis-előirányzatának 1/12ed része.
1991. dec.-ben a parlament törvényt hozott a társadalombiztosítás önkormányzati igazgatásáról is. A jogszabály születésének indoka; az érdekeltek hozzájárulására alapozott és az állam állal garantált társadalombiztosítási ellátások megszervezése oly módon, hogy egyidejűleg biztosítsák a járulékfizetők beleszólási jogát és az állami felelősség érvényesülését. A törvény szerint a társadalombiztosítás irányítását az elkülönült alapok szerint szerveződött nyugdíj-biztosítási és egészségbiztosítási önkormányzatok, valamint ezek különböző szervei látják el. Mindkét biztosítási önkormányzat a biztosítási ellátásokra jogosultak és a járulékfizető munkáltatók képviselőiből áll. Mindkét önkormányzat legfőbb szerve a 60–60 fős közgyűlés, amely egyes hatásköreit választott szerveire ruházhatja át.
A nyugdíj-biztosítási önkormányzat közgyűlésében 36-an a biztosítottakat (közülük 4-en a nyugdíjasokat) képviselik, a munkáltatók biztosítási képviselőinek száma 24 fő. Az egészségbiztosítási önkormányzat 60 fős közgyűlésében 30–30 fős arányban képviseltetik magukat a biztosítottak és a munkáltatók egyaránt.
A bitosítási képviselőket a biztosítottak 4 évre közvetlenül választják, a munkáltatók pedig érdek-képviseleti szerveiken keresztül delegáltatják magukat. A biztosítottak képviselőinek megválasztására a szakszervezetekről hozott, 1991. évi XXVIII. törvény alapján – legkésőbb 1992. júl. 17-éig – kell sort keríteni, az első közgyűlés összehívását pedig csak 1993 első két hetére írja elő a jogszabály.
Az önkormányzatok – biztosítotti többségű – elnökséget és munkáltatói többségű felügyelő bizottságot választanak.
A nyugdíj-biztosítási önkormányzat központi hivatali szerve az Országos Nyugdíj-biztosítási Főigazgatóság, az egészségbiztosítási önkormányzaté pedig az Országos Egészségbiztosítási Pénztár.
A biztosítási önkormányzatok az Országgyűlésnek tartoznak beszámolási kötelezettséggel, ellenőrzésüket az Állami Számvevőszék és a kormány végzi.
A tervek szerint a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítása során mind a munkavállalók, mind pedig a munkáltatók által befizetett tb-járulékot 2 részre, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékra osztják. Az ezekből képződő alapokkal – a biztosítási önkormányzatok megalakulásáig – átmenetileg a nyugdíj-biztosítási és az egészségbiztosítási felügyelő bizottságok gazdálkodnak. A 10 tagú felügyelő bizottság tagja hivatalból a népjóléti miniszter és a pénzügyminiszter. A felügyelő bizottság további 8 tagját a parlament választotta oly módon, hogy közülük 2-t az Érdekegyeztető Tanács jelölt. A felügyelő bizottságok megbízatása értelemszerűen a biztosítási önkormányzatok első közgyűléséig tart.
Az egészség- és nyugdíj-biztosítási ágazatok szétválasztása, a két önkormányzat központi és területi szerveinek kialakítása az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság feladata, és a jogszabály szerint ezeknek legkésőbb 1993. jan. 1-jén kell működésüket megkezdeniük. 1992-re tervezett változás, hogy júl. 1-jétől életbe léptetik az úgynevezett háziorvosi rendszert. Eszerint a biztosítottak (ezt a „jogosítványukat” biztosítási kártyával igazolják) a háziorvosi és gyermekorvosi alapellátást az általuk választott orvosnál vehetik igénybe, függetlenül attól, hogy ezt az egészségügyi szolgáltatást állami, önkormányzati, egyházi vagy magánintézmény nyújtja-e. Ugyanakkor az igénybevétel csak akkor térítésmentes, ha az intézménnyel a társadalombiztosítás illetékes szerve szerződést kötött.
A társadalombiztosítást módosító törvényjavaslat szerint a társadalombiztosítás alapvetően továbbra is kötelező és államilag garantált lesz, és az ellátások fedezetéül a jövőben is a kötelező járulékfizetés szolgál. A törvényjavaslat alapján a 2 ágra bontott társadalombiztosítás a következőképpen épülne fel: a nyugdíj-biztosítási ágazatokba tartozik az öregségi nyugdíj, a nyugdíjkorhatárt betöltött személyek rokkantsági nyugdíja, valamint valamennyi, ún. hozzátartozói ellátás. A betegbiztosítási ágba tartozik a táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, az egészségügyi ellátás szolgáltatásai, a gyógyszerhez és a gyógyászati szolgáltatásokhoz nyújtandó támogatás, a baleseti ellátás, valamint az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig folyósított rokkantsági nyugdíj.
Az elképzelések szerint biztosítottnak tekintendő, aki járulékot fizet, s ebbe a körbe sorolják a járulékot fizető biztosított „közeli” hozzátartozóit is. A közeli hozzátartozók körének meghatározását azonban a törvényjavaslat megfogalmazói a kormányra ruháznák. Annyi bizonyos, hogy a bölcsődések, óvodások, iskolások – vagyis általában azok, akik után családi pótlék jár – külön járulékfizetés nélkül is jogosultak lesznek majd az orvosi ellátásra. Nélkülük is tekintélyes azoknak a tábora, akik után jelenleg senki – sem az állami költségvetés, sem a „munkáltató” – nem fizet járulékot. Ide sorolhatók pl. a sorkatonák, a gyesen és a gyeden lévők, a nappali tagozatos főiskolások, egyetemisták, hadigondozottak, rokkantsági járadékosok, nemzeti gondozottak, a hozzátartozói nyugellátásban részesülők, az állami gondozottak, a Művészeti Alap tagjai, a háztartásbeliek, az egyházaktól, felekezetektől nyugdíjban részesülők. Ahhoz, hogy az új koncepció szerint ők is biztosítottnak számítsanak, a költségvetésnek, az egyházaknak, a Művészeti Alapnak kell majd betegségi járulékot fizetnie. Egyelőre nem tudni, hogy mennyit, mindenesetre a Népjóléti Minisztérium kalkulációja szerint havonta és személyenként 1200 Ft lenne ez az összeg.
Ez a tétel nem tekinthető magasnak, hiszen a többi állampolgár után ennél jóval nagyobb összegek folynak majd be a biztosítási alapokba. 1992-ben a munkáltatók és a munkavállalók már az összes bér 54%-át fizetik társadalombiztosítási járulék címén. A munkavállalóktól levont 10%-ból 4% jutna a betegbiztosításra, 6% a nyugdíjbiztosításra, s hasonlóképpen 2 részre osztanák a munkáltatói befizetéseket is. A terv szerint a 44%-ból 24,5% lenne a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke, az egészségbiztosítási járuléké pedig 19,5%.
1991-ben – mint ahogyan korábban – sem egységes elvek alapján határozták meg a járulékfizetés alapját. Így pl. a mellékfoglalkozásban szerzett jövedelmek után a munkáltató fizetett társadalombiztosítási járulékot, a munkavállaló viszont nem. Más kérdés, hogy ezek után a jövedelmek után biztosítási ellátás sem járt. A tervek szerint az ilyen bevételek a jövőben sem számítanak bele pl. a nyugdíjba, következésképpen nem lenne indokolt a járulékszedés sem. A törvényjavaslat szerint a jövőben a munkáltató valamennyi személyi jellegű kifizetés, így a megbízási díj után is köteles lesz a 44%-os tb-járulékot fizetni. Járulékalap lesz mindenfajta munkabér, munkadíj, bérpótlék és kiegészítés, ügyeleti és helyettesítési díj, természetbeni munkabér, az átképzési támogatás, a prémium, a jutalék, a jutalom, a hűségjutalom, az év végi részesedés, az eredménytől függő részesedés, az ösztöndíjas szakmunkástanuló tanulmányi ösztöndíja, de még a betegszabadság idejére a munkáltatótól kapott állagkereset is. Nem képez viszont a törvényjavaslat szerint járulékalapot: a szerzői jogvédelem alá eső munkáért kifizetett szerzői díj, a természetbeni juttatás (szolgáltatás), illetve annak pénzbeli megváltása, a természetben biztosított étkeztetési hozzájárulás, utalvány vagy a munkahelyi étkeztetés pénzben kifizetett összege. Ebbe a körbe tartozik majd továbbá a fegyveres testületek alkalmazottjainak folyósított jövedelem-kiegészítés, a tárgyjutalom (ide nem értve a vásárlási utalványi, a takarékbetétet és az értékpapírt), az osztalék, a részesedés, vagyis a vagyoni hozzájárulás alapján adott juttatás, a társadalmi munkáért adott jutalom, a nyugdíjazáskor adott ajándéktárgy, jutalom, a végkielégítés, az újítási és találmányi díj, az építőiparban a fagyszünet idejére adott díj, a tartalékos katonák keresetkiegészítése, a vállalatok, szövetkezetek stb. érdekképviseleti szervei nem függetlenített tisztségviselőinek kifizetett tiszteletdíj; a tanulmányi ösztöndíj, a szociális segély, a sorkatonáknak adott segély, a pályakezdők részére nyújtott letelepedési támogatás. A terv szerint nem kell továbbá járulékot fizetni egyebek között a donordíj, az üdüléshez adott munkáltatói hozzájárulás, a lakásvásárláshoz, -építéshez nyújtott munkáltatói támogatás, a munkáltató által viselt albérleti (szállás) díj összege, a természetben nyújtott munkaruha, formaruha, egyenruha, védőeszköz és az egyenruha pénzbeli megtérítése, valamint a munkáltató által viselt kockázati élet-, baleset- és nyugdíjbiztosítás után sem. Hasonlóképpen ellentmondásos az ún. megbízási díj után fizetett tb-járulék is. Az 1991-ben érvényes szabályok szerint a munkáltatónak akkor kellett járulékot fizetnie, ha a megbízási összeg elérte az öregségi nyugdíjminimum (5200 Ft) felét, vagyis 2600 Ft-ot, és nem haladta meg a minimum 6-szorosát, vagyis 31200 Ft-ot. A megbízott viszont – eléggé ellentmondásos módon – általában csak akkor fizetett járulékot, ha nyugdíjasként jutott hozzá ilyen módon a jövedelemhez. Pedig ez a pénz a nyugdíj szempontjából általában elveszett összeg, ugyanis az így szerzett jövedelem – kivéve, ha a nyugdíjas nyugdíjának ismételt megállapítását kéri – nem számít be a nyugdíjba és a szolgálati időbe sem.
A társadalombiztosítással kapcsolatos intézkelésekről az Érdekegyeztető Tanácson folytatott vita során a vállalkozók nehezményezték azokat az elképzeléseket, amelyekkel – főként a kisegítő családtagok után fizetendő, korábbinál lényegesen magasabb járulékok miatt – szerintük pénzügyileg ellehetetlenítenék a kisebb falvak, városok iparosait, kereskedőit. A viták során megegyeztek, hogy a járulékalap felső határát havi 75 ezer Ft-os jövedelemnél húzzák meg. Ez azt jelenti, hogy – amennyiben a törvénymódosítást jóváhagyják – a 75 ezer Ft-os jövedelem feletti összegek után már sem beteg-, sem nyugdíj-biztosítási járulékot nem kell fizetni, és természetesen ezeket a jövedelmeket a nyugdíjba sem számítják be. A nyugdíjjal kapcsolatos tervezett változtatás, hogy a nyugdíjat ezután nem a nyugdíjazást megelőző 3, hanem a 4 naptári év alatt – a főfoglalkozás révén – elért átlagkereset alapján határoznák meg. A javaslat szerint a nyugellátásokat a nettó átlagkeresetek növekedésének megfelelő mértékben emelnék, az emelésre 2-szer, márc.-ban és szept.-ben kerülne sor.
A törvényjavaslat szabályozza az önkéntes biztosítási formákat (például külföldi munkavállaló, külföldön munkát végző személy házastársa esetén) is. Eszerint önkéntes alapon az egészségügyi ellátástól a teljes körű biztosításig lehetne megállapodni, és a járulék mértékét a „szolgáltatás” méretétől tennék függővé. A járulékalap nagysága a javaslat szerint nem lehet kevesebb, mint a naptári év első napján érvényes minimális bér (1992-ben 8000 Ft) összege. A tervezet szerint az önkéntesen fizetendő járulék:
– a társadalombiztosítás valamennyi ellátására 54%
– szolgálati időre és egészségügyi szolgáltatásra 47%
– szolgálati időre 32%
– betegségi-és anyasági ellátásra, baleseti ellátásra 21%
– az anyasági és temetési segélyre, valamint egészségügyi szolgáltatásra havi 1200 Ft.
