Menekültügy
Menekültügy
Magyarország 1989. aug. 31-én hirdette ki jogszabályban (1989. évi 15. tvr.) a menekültek helyzetére vonatkozó 1951-es nemzetközi egyezményt és az 1967-es jegyzőkönyvet azzal, hogy a menekültstátus megadását – a feltételek fennállása esetén is – csak azoknak biztosítja, akiket Európában ért jogsérelem.
1989. okt. 15-étől a menekültek egyenlő jogi helyzetben vannak a magyar állampolgárokkal, kivéve: nincs választójoguk; nem tölthetnek be olyan állást, amelyhez magyar állampolgárságot írtak elő; nincs hadkötelezettségük, továbbá külön útlevelük van. Ettől az időponttól kezdve a nemzetközi egyezményeknek megfelelő feltételek (így pl. faji, vallási okok, nemzeti hovatartozás, meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozás vagy politikai meggyőződés miatti üldözéstől való megalapozott félelem) esetén ad Magyarország menekültstátust a kérelmezőknek azzal, hogy kizárja azokat, „akiknek Magyarországon való tartózkodása az állam biztonságát, a közrendet vagy a közegészségügyet sérti”. (Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a köznyelvi meghatározással szemben jogi értelemben nem számítanak menekültnek azok a külföldiek, akik – mint pl. a Jugoszláviából érkezettek többsége – ideiglenes védelmet kérnek vagy pl. gazdasági okból nem kívánnak visszatérni hazájukba.)
A menekültként való elismerést kérő a határ átlépését követő legrövidebb időn – de legfeljebb 72 órán – belül köteles a rendőrség vagy a határőrség előtt nyilatkozni, hogy menekültstátust kér, ezt később írásos kérelemben kell megerősíteni. Első fokon a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatalának helyi szervei bírálják el a kérelmeket 30 napon belül (a határidő egyszer, legfeljebb 60 nappal meghosszabbítható). A kérelem elfogadása esetén a menekült különleges, a letelepedett külföldiek számára rendszeresített személyi igazolványt kap, s ebbe bejegyzik, hogy az irat tulajdonosa hivatalosan elismert menekült. Az elsőfokú határozat ellen fellebbezni lehet, másodfokon a Menekültügyi Hivatal dönt. E határozat viszont bíróság által felülvizsgálható és megváltoztatható államigazgatási döntésnek számít.
1991. dec. 31-én a Menekültügyi Hivatal adatai szerint mintegy 75000 fő tartózkodott Magyarországon menekültként vagy menekülőként.
A Jugoszláviából érkezett, ideiglenes védelmet kérők száma 48000 fő, ebből: családoknál, magánszálláson lakott 35000 fő, befogadóállomásokon lakott 13000 fő.
A menekültügyi hatóságoknál jelentkezettek száma: 5192 fő.
Ebből
|
román állampolgár
|
72%,
|
|---|---|---|
szovjet állampolgár
|
14%,
| |
jugoszláv állampolgár
|
9%,
| |
más ország állampolgára
|
5%,
| |
illegálisan érkezett:
|
240 fő,
| |
menekültként elismert:
|
434 fő.
|
A Jugoszláviából érkezettek közül állami támogatást 28000 fő kapott. Egészségügyi ellátásban 31000, közoktatásban 9900 fő részesült.
A Letelepedési Alap összege 1991-re eredetileg 800 millió Ft volt, míg 1992-re 1 milliárd Ft-ot hagyott jóvá a parlament. Emelték a Menekültügyi Hivatal működtetésére fordítható keretet is: az 1991-es 25 millió Ft-ról 42,5 millió Ft-ra. A Menekültügyi Hivatal az ENSZ-en keresztül 1989–1991 között összesen 560 millió Ft-nyi külföldi támogatást kapott, ezt a jugoszláviai menekültek támogatására további 189 millió Ft-tal egészítették ki 1991-ben.
