NÉMETORSZÁG
NÉMETORSZÁG
1. Kereszténydemokrata Unió/Keresztényszociális Unió (CDU/CSU): az ország legerősebb pártja. A CDU 1945-ben, a CSU 1 évvel később jött létre. Amíg az előbbi az egész országra kiterjesztette befolyását, az utóbbi működése gyakorlatilag Bajorországra korlátozódik. Történelmi elődjének az 1848-as frankfurti Katolikus Klub, majd 1871-től a Német Centrum és az 1918-ban létrejött Bajor Néppárt számít. A II. világháború után alakultak újra, új névvel. Legjelentősebb személyiségei voltak Konrad Adenauer és Ludwig Erhardt, a gazdasági csoda atyja (CDU), ill. Franz-Josef Strauss (CSU). 1990-ben beolvasztotta az egykori NDK CDU-pártját.
A konzervatívok koalíciós partnere az 1948 óta működő liberális Szabad Demokrata Párt (FDP), amelyhez 1990-ben csatlakozott az egykori NDK 3 hasonló elveket valló kisebb pártja. A párt története 1848-ban a demokrata és liberális csoportokkal kezdődött. A Német Demokrata Párt és a Német Néppárt 1919–33 között létezett, lényegében a II. világháború után egyesülve az FDP révén kezdték újra működésüket.
2. Németország Szociáldemokraták Pártja (SPD): a legnagyobb ellenzéki párt. Eredete 1848-ra vezethető vissza, szellemi indíttatása Karl Marx és Friedrich Engels tevékenységéhez, a Kommunista Kiáltványhoz köthető. Hivatalosan 1863-ban alakult meg az Össznémet Munkásegylet, majd 1869-ben a Karl Liebknecht és August Bebel vezette Szociáldemokrata Munkáspárt. 1875-ben a gothai programot elfogadva jön létre a Németország Szocialista Munkáspártja, majd 1891-ben a Karl Kautsky irányította Németország Szociáldemokrata Pártja. 1917-ben kivált belőle a Spartacus Szövetség, a későbbi Kommunista Párt. Az SPD 1959-ben a Bad Godesberg-i programban szakított a marxizmussal. A párt 1966-ban a CDU/CSU-val „nagykoalícióban”, majd 1969-től az FDP-vel együttműködve volt kormányon 1982-ig. A II. világháború utáni legnevesebb személyiségei Willy Brandt, akihez a „keleti politika” kötődik, Helmut Schmidt, Herbert Wehner. 1946-ban a szovjet megszállási zónában működő SPD egyesült a kommunista párttal, így jött létre az NDK kormányzó pártja. A keletnémet szervezet 1989-ben kezdte meg újra önálló müködését, 1990-ben pedig létrejött az egységes szociáldemokrata párt.
3. Bekerült a Bundestagba a Demokratikus Szocializmus Pártja (PDS), amelynek elődje a Német Szocialista Egységpárt (NSZEP), az egykori NDK kormányzó pártja volt. Szakítva az NSZEP politikájával, új nevét 1990. febr.-ban vette fel. Elnöke Gregor Gysi, aki korábban ellenzékiek védőügyvédje volt az NDK-ban.
4. Az egyesülést követő első parlamenti választás vesztesei a Zöldek voltak. Az 1980-ban alapított párt céljai túlléptek a környezetvédelem ügyein, azt a korábban parlamenten kívüli ellenzéket fogta össze, amely baloldali, demokratikus elveket hirdetett. Az 1990. nov.-i választáson nem szerezték meg a szavazatok 5%-át, amely szükséges a Bundestagba kerüléshez. Ugyanakkor a választáson egyszeri alkalommal az egykori Kelet-Németországban működött pártoknak elég volt ott megszerezni a szavazatok 5%-át. Így jutott be a szövetségi parlamentbe a Szövetség 90/Zöld Párt-Kelet, amelyet 1990-ben hoztak létre a rendszer megdöntésében nagy szerepet játszó társadalmi, politikai szervezetek. Köztük volt az 1989 óta működő Új Fórum állampolgári akciócsoport, a demokratikus mozgalom egyik fő szervezője.
Az 1983-ban létrehozott szélsőjobboldali Republikánus Pártnak nincs képviselője a Bundestagban, viszont bejutott a brémai törvényhozásba a hasonló irányzatú Német Népi Unió.
5. Németország Kommunista Pártja jelenlegi formájában 1988 óta működik. A párt az I. világháború idején alakult meg. 1921–33 között a legerősebb pártok közé tartozott. Az 1933-ban hatalomra került nácik első számú célpontja. 1945 után újjászervezik. Az 50-es években működését az NSZK alkotmánybírósága nem engedélyezi és sújtja a foglalkoztatási tilalom, kommunistát nem alkalmaznak köztisztviselői (pl. tanári) állásban.
