1989
1989
Január 15–19. – Prága központjában spontán tömegtüntetések Jan Palach halálának 20. évfordulóján. A rendőrség (18-ika kivételével) minden esetben brutálisan szétveri a tüntetőket, sokat őrizetbe vesznek, köztük (jan. 16-án) Havelt is.
Január 26. – A csehszlovákiai szellemi élet 692 reprezentánsa tiltakozást juttat el Adamec miniszterelnökhöz Václav Havel bebörtönzése ellen, követelve az ország vezetése és a társadalom közti nyílt párbeszéd megkezdését.
Február 21. – Václav Havelt „rendbontásért” és „lázításért” 9 havi börtönbüntetésre ítélik.
Május 17. – A nagyarányú hazai és nemzetközi tiltakozás eredményeként Havelt feltételesen szabadlábra helyezik.
Június 29. – Několik vět (Néhány mondat) címmel nyilvánosságra hozzák a Charta ’77 által kezdeményezett, az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartását és demokratikus társadalmi rendet követelő petíciót, melyet már ekkor 1800-an írtak alá (számuk okt. végéig elért a 40 ezret).
Augusztus 21. – Prágában a megszállás évfordulóján ismét hatalmas tüntetésre kerül sor, melyet a rendőrség szétver.
Szeptember 19. – 22 ismert ellenzéki levélben követeli Adamec miniszterelnöktől az alapvető szabadságjogok érvényesítését.
Október 28. – A csehszlovák állam megalakulásának évfordulóján Prágában újabb nagyarányú megmozdulások, melyeknek a rendőrség vet véget.
November 17. – Hivatalosan engedélyezett diáktüntetés Prágában az 50 éve meggyilkolt Jan Opletal diák emlékére; a diákok megmozdulása hamarosan a rendszer radikális megváltoztatását követelő általános tüntetéssé alakul át. Prága központjában a rohamrendőrség bekeríti és hallatlan brutalitással szétveri a tömeget.
November 18. – A rendőrség akciója hatalmas felháborodást vált ki a főváros lakosai körében, akik ismét az utcákra vonulnak. A diákok és a prágai színházak sztrájkba lépnek. Vágsellyén (Šal’a nad Váhom) megalakul a Független Magyar Kezdeményezés.
November 19. – Elterjed az egyik tüntető diák utóbb hamisnak bizonyult halálhíre. Prágában megalakul a rendszerellenes megmozdulások vezető ereje, a Polgári Fórum (Občanské fórum), Pozsonyban pedig „testvérszervezete”, a Nyilvánosság az Erőszak Ellen (Verejnost’ proti násiliu – VPN).
November 20. – Prágában hatalmas tüntetés a Vencel téren; a megmozdulások az ország más városaira is átterjednek.
November 21. – Országszerte folytatódnak a tüntetések, Prágában első ízben szólal fel Václav Havel. Tárgyalások kezdődnek a kormány és az ellenzék között.
November 24. – Az egyre nagyobb tüntetések tiltakozó megmozdulások hatására lemond a Jakeš-féle pártvezetés, a CSKP főtitkárává Karel Urbáneket választják, de ez a változás nem elégíti ki a „terekre vonult” lakosságot.
November 26. – Az ország vezetése és az ellenzék képviselői között megkezdődnek a kerekasztal-tárgyalások, a küldöttségeket Adamec, ill. Havel vezeti. Ismét hatalmas tüntetések.
November 29. – A szövetségi gyűlés törli az alkotmányból a CSKP hatalmi monopóliumát rögzítő cikkelyt.
December 3. – Több mint 40 év elteltével megalakul az első olyan kormány, amelyben nem kommunista miniszterek is vannak. A miniszterelnök Ladislav Adamec. A többségében kommunistákból álló kormányt a lakosság csalódással fogadja, és radikális változásokat követel.
December 7. – Lemond funkciójáról Ladislav Adamec. Husák köztársasági elnök Marián Čalfát bízza meg kormányalakítással.
December 8. – A köztársaság elnöke amnesztiában részesíti a politikai foglyokat.
December 10. – Megalakul a Marián Čalfa vezette, a „nemzeti közmegegyezés kormányának” elnevezett új kabinet. Husák köztársasági elnök lemond tisztségéről.
December 20–21. – A CSKP rendkívüli kongresszusán kizárnak több kompromittálódott vezetőt a párt soraiból, s a párt elhatárolja magát az előző korszak bűneitől és hibáitól.
December 28. – Dubčeket a szövetségi gyűlés elnökévé választják.
December 29. – A még mindig kommunista többségű szövetségi gyűlés egyhangúlag Václav Havelt választja köztársasági elnökké.
