1923
1923
Az év elején – Gazdasági és pénzügyi válság. Hiányzik az állami integráció az egymással hadakozó politikai és társadalmi pártokkal, csoportosulásokkal (főleg a Piłsudski-pártiak és a nemzeti demokraták) szemben.
Május 4. – Az ún. Chjena-Piast-kormány (miniszterelnök Wincenty Witos) kormányzása. A kormány fokozza az erőszakos lengyelesítést, a katolikus egyház befolyása nő.
Május 15. – A Nemzeti Egység Keresztény Szövetsége és a Piast Párt aláírja a lanckoronai szerződést. Ez a Sikorski-kormány bukásához vezet.
Szeptember 19.–október 2. – Lengyelország Kommunista Munkáspártja II. kongresszusa határoz arról, hogy egységfrontot alakít ki a demokratákkal egy munkás-paraszt kormány létrehozására. Követelik a földek szétosztását a parasztságnak, a földesurak kártalanítása nélkül.
Október 5. – Lengyelország Kommunista Munkáspártja és az egységfront „21-es bizottsága” Felső-Sziléziában általános sztrájkot hirdet. A łódzi textilmunkások és a varsói munkások követik a felhívást.
November 6. – Sztrájkok Krakkóban. A sztrájkolók összetűznek a rendőrséggel. A kormány rendkívüli állapotot hirdet és a tüntetőkre lövet (18 halálos áldozat, főbb mint 200 sebesült).
December 19. – Megbukik a Witos-kormány. Az új kormány miniszterelnöke Władysław Grabski, aki a gazdasági helyzet javítására kidolgozza az ún. stabilizációs tervet. A Grabski-reformok legjelentősebb pontja az adóprés megszorítása, ezzel a vagyonos rétegeket ugyanúgy közvetett adóval terhelik, mint a dolgozókat. Megreformálják a közigazgatást, új pénzt (złoty) vezetnek be, s létrehozzák a Lengyel Bankot. Meggyorsul a külföldi tőke beáramlása.
