FINNORSZÁG
FINNORSZÁG
Finn Köztársaság
Suomen Tasavalta (finnül)
Republiken Finland (svédül)
Európa
Földrajz: Terület: 338145 km2, Magyarországnál 3,5-szer nagyobb. Fekvés: É-Európában, a Botteni- és a Finn-öböl partján. Szomszédai: Norvégia (É), Svédország (Ny), Oroszország (K). Felszín: Tagolt partvidékét sok sziget övezi. A parti síkság a több tízezer tóból álló tóhátságba és dombvidékbe megy át: É-on a sarkkörön túl hegyvidék. Legmagasabb pont: Halti (1324 m). Legjelentősebb folyók: Kemijoki, Oulujoki, Tomionjoki. Lenagyobb tavak: Saimaa, Inari.
Népesség: Lakosság (1990): 4998478. Életkor szerint: 0–14: 19,3%; 15–59: 62,9%; 60–: 17,8%. Népsűrűség: 15/km2. Etnikai csoportok: finn 93,6%; svéd 6%; lapp. Nyelvek: finn (hiv.), svéd (hiv.). Vallás protestáns 91%. Városi lakosság: 60%. Főváros: Helsinki (1990): 492400. Városok (1990): Espoo 172600; Tampere 172560; Turku 159180.
Államforma: köztársaság. Államfő: Mauno Koivisto (1982. jan. óta). Kormányfő: Esko Aho (1991. ápr. óta). nemzeti ünnep: dec. 6.
Gazdaság: Pénznem: markkaa (márka) (1993. máj.: 5,45 = 1 USD). GDP (1991): 134,4 Mrd USD. GDP/fő (1991): 26938 USD. Gazdasági növekedés (1991): –6,4%. Védelmi kiadások a GDP %-ában (1989): 1,4. Fogyasztási árváltozások (1991): 4,3%. Munkanélküliség (1991): 7,7%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 9%; ipar és kereskedelem 54%. Export (1991): 23 Mrd USD. Főbb exportcikkek: rönkfa, fűrész- és papíráru, cellulóz, hajó, élelmiszer, gép, faipari termék, gyapjúáru. Főbb exportpartnerek: Németo. 15%, Svédo. 14%, Nagy-Britannia 10%. Import (1991): 21,8 Mrd USD. Főbb importcikkek: energia, vegyipari termék, gép, berendezés, iparcikk, élelmiszer. Főbb importpartnerek: Németo. 17%, Svédo. 13%, Szovjetunió 8%, Nagy-Britannia 8%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1990): 5846 km; ebből villamosított: 1666 km. Közúti hálózat (1991): 77651 km; ebből burkolt: 46318 km; autópálya (1991): 249 km. Gépjárművek (1990): személygépkocsi: 2217729; egyéb gépjármű: 291403. Főbb kikötők: Porvoo-Sköldvik, Kotka, Helsinki. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv: 2,7; rádió: 1; telefon: 2,1. Napilap (1990): 521/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1991): férfiak: 71; nők: 80 év. Születés (1991): 12,0‰. Halálozás (1991): 10,0‰. Népességnövekedés (1991): 0,2%. Csecsemőhalandóság (1991): 6,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 74. Egy orvosra jutó lakosok: 503.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1991): 99%. Iskolakötelezettség. 9 év.
Az évszázados svéd, majd orosz megszállás után 1917. dec. 6-án függetlenségét kikiáltó ország a II. világháború után jó viszont alakít ki a Szovjetunióval is. Ezért Ny-on negatív folyamatként emlegetik a „finnesítést”. Urho Kekkonen – elnök 1956–81 – 1969-es javaslatára 1975-ben a semleges országban 33 európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kanada részvételével megrendezik az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet, amelynek aug. 1-jén aláírt okmányát azóta is a helsinki záródokumentumként idézik. Az 1979-es választásokon a konzervatívok törnek előre, Kekkonen mégis a szociáldemokrata Mauno Koivistót bízza meg kormányalakítással. Koivisto 1982-től elnök, Kalevi Sorsa a kormányfő. Az 1987-es választásokon a konzervatívok törnek előre, a koalíciós kormány élén Harri Holkeri áll. Az 1988-as elnökválasztásokon újra Koivisto nyer. Az 1991-es parlamenti választásokon a Centrum Párt győz, elnöke, Esko Aho alakít kormányt. Az eddigi legfiatalabb finn kormányfő kabinetjéből a baloldal minden pártja kimarad – 25 év óta először. 1992. jan.-ban Oroszországgal új, jószomszédsági szerződést írnak alá, amely felváltja az 1948-as kölcsönös segítségnyújtási szerződést. A parlament márc.-ban elfogadja a közös piaci jelentkezést. Szept.-től a finn márka egyoldalúan kötődik az európai valutarendszerhez. 1993-ban megkezdődnek a közös piaci felvételi tárgyalások. Az elnök bejelenti, hogy nem indul az év végi elnökválasztásokon, így megindul a választási küzdelem.
