KATAR
KATAR
Katari Állam
Dawlat al Qatar (arabul)
Délnyugat-Ázsia
Földrajz: Terület: 11437 km2, Magyarországnak kb. az egynyolcada. Fekvés: A Katar-félszigeten, az Arab-öböl Ny-i partján. Szomszédai: Szaúd-Arábia (Ny), Egyesült Arab Emírségek (D). Felszín: Sivatagos alföld. Parti vizeiben korallzátonyok. Legmagasabb pont: Qurayn Aba al Bawl (105 m).
Népesség: Lakosság (1990): 439000. Népsűrűség: 37/km2. Etnikai csoportok: arab 44%; délázsiai 33%; perzsa 16%; pakisztáni 7%. A lakosság 75%-a külföldi állampolgár. Nyelvek: arab (hiv.), angol, fárszi. Vallás: mohamedán (szunnita) 92%, keresztény 6%, hindu 1%. Városi lakosság: 90%. Főváros: Doha (Ad Dawhah) (1986): 271294. Városok (1986): Rayyan 91996; Wakra 23682; Umm Salal 11161.
Államforma: alkotmányos monarchia. Állam- és kormányfő: Kalifa bin Hamad asz-Szani sejk (1972. óta). Nemzeti ünnep: szept. 3.
Gazdaság: Pénznem: katari rial (1993. máj.: 3,65 = 1 USD). GNP (1990): 6,96 Mrd USD. GNP/fő (1990): 15860 USD. Gazdasági növekedés (1990): 3%. Védelmi kiadások a GDP %-ában (1989): 8. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 10%; ipar és kereskedelem 70%. Export (1991): 3 Mrd USD. Főbb exportcikkek: kőolaj, kőolajtermék. Főbb exportpartnerek: Japán 61%, Brazília 5%, Dél-Korea 5%. Import (1991): 1,5 Mrd USD. Főbb importcikkek: jármű, kőolaj-bányászati berendezés, iparcikk, élelmiszer, élő állat. Főbb importpartnerek: Franciao. 13%, Japán 12%, Nagy-Britannia 11%, Németo. 9%.
Közlekedés: Közúti hálózat (1981): 1080 km. Gépjárművek (19889): 154963. Főbb kikötők: Musayid, Doha. Hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv: 2,5; rádió: 2,5; telefon: 3,4.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1991): férfiak: 69; nők: 74 év. Csecsemőhalandóság (1990): 24,0‰. Ez kórházi ágyra jutó lakosok: 399. Egy orvosra jutó lakosok: 568.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1991): 76%. Iskolakötelezettség: 6–16 éves korig.
Az olajból és halászatból élő ország 1971. szept. 3-án nyilvánítja ki különválását Nagy-Britanniától. Az 1972-es puccs óta Kalifa bin Hamad asz-Szani sejk áll az állam élén, a britekkel egyetértésben váltja le a függetlenséget kikiáltó uralkodót. Pártok azóta sem működnek, bár az olajháború után szóba kerül a politikai élet demokratizálása.
