KÍNA
KÍNA
Kínai Népköztársaság
Zhonghua Renmin Gongheguo (kínaiul)
Kelet-Ázsia
Földrajz: Terület: 9560980 km2, Magyarországnál kb. 100-szor nagyobb. Fekvés: Ázsia legkeletibb részén. Szomszédai: Mongólia (É), Tadzsikisztán, Kirgízia, Kazahsztán (ÉK), Oroszország (ÉNy), Afganisztán, Pakisztán (Ny), India, Nepál, Bhután, Myanmari Unió, Vietnam, Laosz (D), Észak-Korea (DK). Felszín: Háromnegyed része hegyvidék és fennsík; K-en termékeny alföldek, Ny-i részén a hegyláncok között sivatagos medencék, fennsíkok. Legmagasabb pont: Csomolungma (Mt. Everest, 8848 m). Legjelentősebb folyók: Huang-ho (Sárga-folyó), Csang-csiang (Jangce), Hszi.
Népesség: Lakosság (1991): 1158200000. Népsűrűség: 120/km2. Etnikai csoportok: kínai 92%; mongol, koreai, ujgur, tibeti 6%. nyelv: kínai. Vallások: konfuciánus, buddhista, taoista, mohamedán (szunnita), r. kat., protestáns. Városi lakosság: 26%. Főváros: Bejing (Peking) (1989): 6808000. Városok (1989): Sanghaj 7330000; Tiencsin 5620000; Senjang 4440000.
Államforma: népköztársaság. Államfő: Csiang Cö-min (1993. márc. óta). Kormányfő: Li Peng (1987 óta). Nemzeti ünnep: okt. 1.
Gazdaság: Pénznem: jüan (1993. máj.: 5,71 = 1 USD): GDP (1991): 300 Mrd USD. GDP/fő (1991): 259 USD. Gazdasági növekedés (1991): 7%. Adósságszolgálat a GDP %-ában (1991): 2. Adósságszolgálat az export %-ában (1991): 10. Adósság/fő (1991): 43 USD. Védelmi kiadások a GNP %-ában (1988): 3,9. Fogyasztói árváltozások (1991): 3,4%. Munkaerő-megoszlás: mezőgazdaság 60%; ipar és kereskedelem 17%. Export (1991): 71,9 Mrd USD. Főbb exportcikkek: textília, ruhanemű, kőolaj, kőolajtermék, zöldség, gyümölcs, híradás-technikai termék, vas, acél, cipő. Főbb exportpartnerek: Hongkong 45%, Japán 14%, Egyesült Államok 9%. Import (1991): 63,8 Mrd USD. Főbb importcikkek: gép, berendezés, jármű, vegyipari termék, textília, vas, acél, gabona, elektromos gép. főbb importpartnerek: Hongkong 27%, Japán 16%, Egyesült Államok 13%.
Közlekedés: Vasúti hálózat (1989): 53200 km; ebből villamosított: 6400 km. Közúti hálózat (1989): 1014300 km. Gépjárművek (1989): személygépkocsi: 1 M; egyéb gépjármű: 3,46 M. Főbb kikötők: Sanghaj, Lüte, Tiencsin. hírközlés: Egy készülékre jutó lakosok: tv: 8; rádió: 9,1; telefon: 115. Napilap (1989): 37/1000 fő.
Egészségügy: Születéskor várható élettartam (1991): férfiak: 68; nők: 72 év. Szültés (1991): 22‰. Halálozás (1991): 7,0‰. Népességnövekedés (1991): 1,5%. Csecsemőhalandóság (1991): 33,0‰. Egy kórházi ágyra jutó lakosok: 432. Egy orvosra jutó lakosok: 643.
Oktatás: Írni-olvasni tud (1987): 70%. Iskolakötelezettség: 9 év.
1949. okt. 1-jén forradalom kiáltja ki a Kínai Népköztársaságot. Tajvannal az Egyesült Államok 1979-ben szakítja meg a diplomáciai kapcsolatokat, miután a népköztársaság 1971-től kizárólagos hivatalos képviselethez jut az ENSZ-ben. Hongkong brit koronagyarmat jövőjéről 1984-ben egyezik meg Kína és Nagy-Britannia, eszerint a terület 1997 nyarától különleges adminisztrációjú, kínai fennhatóság alatt álló régió lesz, ahol további 50 éven át meg kell őrizni a jelenlegi társadalmi és gazdasági rendet. 1987-ben Portugáliával is hasonló szerződést írnak alá Makaóról, amely már 1974-től portugál kormányzatú kínai területnek számít. Csou En-laj és Mao Ce-tung 1976-ban bekövetkezett halálát követően hatalmi harc kezdődik a Mao özvegye által vezetett „négyek bandája” – akik az 1966 után egy évtizeden át tartó, több tízezer áldozattal járó kulturális forradalom folytatását sürgetik –, ill. a nyitást hirdető politikusok között. A „négyek bandáját” az 1980–81-ben megtartott perekben börtönbüntetésre ítélik. A mérsékeltek képviseletében Teng Hsziao-ping, Hu Jao-pang és Csao Ce-jang veszi át a vezetést. Bár Teng lassanként lemond vezető funkcióiról, szürke eminenciásként továbbra is döntően befolyásolja az eseményeket. Az 1979-ben elkezdett gazdasági reform eredményei a 80-as évek közepétől főleg a mezőgazdaságban érezhetőek. Ekkor valósítják meg a hadsereg reformját, javul a viszony a Szovjetunióval. 1987-ben sikerül megoldást találni az Usszuri határfolyó szigeteinek új kínai tulajdonáról. 1987-ben Csao Ce-jang az új pártfőtitkár, Li Peng álla kormány élére. 1988-ban Tibetben halálos áldozatokat követelő konfliktus tör ki, a régiót 1993-ig lezárják a külföldiek előtt. 1989-ben az új amerikai elnök és Gorbacsov is Pekingbe látogat. 30 év után ez az első szovjet–kínai csúcs. Több százezren tüntetnek a reformok továbbviteléért, Csao Ce-jang is felszólal a diákok előtt. Tankok űzik el őket a főtérről. A vérengzés mérlege több ezer halott. Csao Ce-jangot megfosztják tisztségétől, az új főtitkár a sanghaji Csiang Cö-min. Több diákot kivégeznek, a börtönökből csak 1992-től engedik ki az elítélteket. 1990-ben az Egyesült Államok meghosszabbítja a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt, a nemzetközi pénzügyi szervezetek is újabb hiteleket adnak az országnak. Kína és Tajvan felveszi a kapcsolatokat, véget ér a szükségállapot. 1991-ben újabb különleges gazdasági övezetek nyílnak, miközben az ország ragaszkodik a tervgazdasághoz. Kína csatlakozik az atomsorompó-egyezményhez, fehér könyvet adnak ki az emberi jogokról, normalizálódik a kínai–vietnami viszony, több szerződést írnak alá. 1992. aug.-ban a kínai–dél-koreai kapcsolatokat állítják helyre. A gazdaság a világon a legnagyobb ütemben, 12,8%-kal nő, de emelkedik az árszínvonal is. 1993 elején hosszas vita kezdődik a hongkongi vezetéssel a koronagyarmat belső demokratizálási tervei miatt. A márc.-i parlamenti ülésszakon jelentős személyi változásokat fogadnak el. Marad a kormányfő, de a pártfőtitkár veszi át az elnöki tisztet, lecserélik a miniszterek, az államtanács tagjainak felét. Csiang Cö-min a központi katonai bizottságot is vezeti, így egy évtized után újra egy kézben összpontosul az állam, a párt és a hadsereg irányítása. Az alkotmányból törlik a tervgazdaság kitételt.
