Bevezető
Bevezető
Elnézést, kedves Olvasó, hogy az 1993-as Tények Könyve némi késéssel került kezébe. De itt van, tehát megvagyunk. Köszönjük, hogy velünk maradt, s köszöntjük, ha új olvasónk: ez a hatodik Tények Könyve.
Eljutottunk hát a fél tucatig. 1987 óta, amikor elkezdtünk dolgozni az első köteten, életünk, világunk hat évéről rögzítettünk pillanatképeket. Amikor belevágtunk, sokféle tényhez nehezen vagy egyáltalán nem tudtunk hozzájutni, naponta meséltük egymásnak, kinek milyen kudarcélményei voltak a ténykeresésben, ki mihez nem tudott hozzáférni.
Magyarország akkor egypártrendszerű népköztársaság volt, a Varsói Szerződés és a KGST tagja, amely tekintélyes kereskedelmi forgalmat bonyolított a Szovjetunióval és a Német Demokratikus Köztársasággal… E mondatban egyetlen tény nincs, ami 1992-ről is elmondható.
Szó sincs róla, hogy ezt akár csak sejtettük is volna akkor, 1987-ben.
De szerencsénk volt: a Tények Könyve végigkísérhette a 20. század második felének legfontosabb éveit.
Mert az 1945 óta cammogó történelem hirtelen fölgyorsult és néhány év alatt több változást hozott, mint előtte évtizedek alatt.
Ebből a szempontból új kötetünkből külön is figyelmébe ajánljuk azt a kronológiát, amely Oroszország és a volt Szovjetunió tagköztársaságainak 1989-t61 1992 végéig tartó eseményeit követi. De nemcsak a politika változott nagyot azóta, hogy nekifogtunk a Tények Könyvének. Emlékszik még, mit kínáltak a könyvesboltok, a hírlapárusok, hány csatorna műsorát lehetett látni a tévén, hányszor utazhattunk? Kinek volt CD-játszója, videója, parabolaantennája?
Mit éreztünk, kit nem fogott el némi szorongás, amikor egy-egy nagyvállalat légkondicionált, titokzatos számítógéptermét láttuk a moziban vagy a tévén? Mit, mennyit tudtunk, tudhattunk magunkról és a világról akkor?
Ha nem emlékszik, nézzen bele a Tények Könyve korábbi köteteibe.
Mert a Tények Könyve ebben nem változott: tényekből, számokból, adatokból álló pillanatképet, tükröt és leltárt, évkönyvet és almanachot akartunk és akarunk csinálni, hogy évente pontosan láthassuk, mi történt, hol tartunk – és mi történt a világban, hol tart a világ.
Közeledünk-e egymáshoz, mi és a világ többi része? Miben igen, miben nem?
Úgy gondoltuk és ma is úgy gondoljuk: erre a könyvre mindenkinek szüksége van, előbb vagy utóbb, évente néhányszor, többször, sokszor – mindenki hasznát veheti.
Az adatok megkeresésével, megbízhatóságával kapcsolatos egyik-másik gondunk nem vált történelemmé. De ez nem magyar sajátosság. Az Egyesült Államokban, ahol mindenki mindenről mindig adattengerrel érvel, a mai napig folyik a vita, hány millió amerikait nem számoltak meg az 1990-es népszámlálás során. Ötmilliót már a népszámlálást végzett szervezet vezetői is elismernek.
Magyar sajátosság viszont például az, hogy továbbra is nehéz a hazai össztermék (GDP), s ennek kapcsán az egy főre jutó nemzeti jövedelem pontos megállapítása. Ugyanígy, s részben ugyanezért nehéz az átalakuló magyar gazdaságra vonatkozó néhány adat prezentálása: valószínűsíthető, hogy a magángazdaság teljesítményének nehezen pontosítható részét némi késéssel követi a statisztika. De: szerettünk volna 1987-ben arra gondolni, hogy hat év múlva a magyar magángazdaság fejlődésének tényleges sebessége fenyegeti majd a gazdaságstatisztikai adatközlés hitelességét… Hatévesek lettünk hát.
És merész pillanatainkban az ezredfordulóra, a 21. század első Tények Könyvére gondolunk.
