1991
1991
Június 12. – Elnökválasztás az OSZFSZK-ban 74,66%-os részvétel mellett. A szavazatok 57,30%-ával Oroszország első elnöke a 60 éves Borisz Jelcin, alelnöke az Afganisztánt megjárt Alekszandr Ruckoj alezredes, a reformkommunisták vezéralakja. A moszkvai polgármester-választás 66,48%-os részvétel mellett Gavriil Popov győzelmét hozza (65,32%). A leningrádi polgármester-választáson 64,89% részvételi arány mellett Anatolij Szobcsak 66,13%-ot szerez. Egyidejűleg a leningrádi szavazók 54,86%-a arra voksol, hogy a város kapja vissza történelmi nevét (Szentpétervár).
Június közepe – Harvardi professzorok közreműködésével elkészül a szovjet gazdaság talpra állítását célzó Javlinszkij-terv, amelyet Bush és Gorbacsov elnököknek is átnyújtanak.
Június 17–18. – A SZU Legfelsőbb Tanácsának ülésén Valentyin Pavlov miniszterelnök eredménytelen kísérletet tesz arra, hogy rendkívüli jogkört nyerjen a törvényhozástól a politikai stabilitás helyreállítására. A hadiipart és az elszakadni vágyó peremrégiókban élő oroszokat képviselő Szojuz nevű parlamenti csoport tagjai (Viktor Alksnis, Jevgenyij Kogan, Jurij Blohin stb.), valamint Vlagyimir Krjucskov KGB-főnök élesen támadják Gorbacsovot.
Július 1. – A SZU Legfelsőbb Tanácsa elfogadja a privatizációs törvényt. Az 1992 végéig tartó első szakaszban az össz-szövetségi fennhatóságú vállalatok 40–50%-át, az 1995 végéig tartó második szakaszban már 70%-át akarják magánkézbe adni.
Július 5. – Gorbacsov Oslóban beszédet mond a Nobel-békedíj átvételekor.
Július közepe – Az 1930-as évek óta első alkalommal hozzák nyilvánosságra a SZU Állami Bankja aktíváinak (638 milliárd rubel) és aranytartalékának (374,5 tonna) nagyságát. Ez utóbbi az év végére 240 tonnára apad.
Július 20. – Jelcin rendeletet ad ki, amely az OSZFSZK állami szerveiben, intézményeiben és vállalataiban betiltja a pártszervezetek működését.
Július 23. és 30. – A Szovjetszkaja Rosszija című napilap közli a Szlovo k narodu (Szózat a néphez) c. felhívást, a SZU egységét mindenáron megőrizni igyekvő konzervatív politikai erők manifesztumát. A kiáltvány aláírói között található Jurij Bondarev, Valentyin Raszputyin írók, Borisz Gromov, Valentyin Varennyikov tábornokok, Vaszilij Sztarodubcev és Alekszandr Tyizjakov. A felhíváshoz utóbb csatlakozik a Liberális Demokrata Párt fasisztoid nézeteket valló vezére, Vlagyimir Zsirinovszkij is.
Augusztus 19–21. – Sikertelen fegyveres puccskísérlet Moszkvában, Leningrádban és a Baltikumban, melynek vezetői Gorbacsov közvetlen környezetéből kerülnek ki. A puccsisták Foroszban (Krím) foglyul ejtik a szabadságát töltő Mihail Gorbacsovot, Moszkvában viszont sikertelenül kísérleteznek az OSZFSZK legfelsőbb Tanácsa épületének („Fehér Ház”) ostromával. A rosszul előkészített államcsíny megbukik a Jelcin–Ruckoj–Szilajev–Haszbulatov és Konsztantyin Kobec vezérezredes irányította orosz vezetés eltökéltségén és a védelmükre az utcákra sereglő, barikádokat emelő moszkvaiak ellenállásán. A puccs célja a központi államhatalom megszilárdítása, a novo-ogarjovói folyamatot lezáró, aug. 19-ére kitűzött új szövetségi szerződés aláírásának megakadályozása.
Augusztus 22. – A fogságából kiszabadított Gorbacsov visszaérkezik Moszkvába. Letartóztatják a puccsot irányító ún. rendkívüli állapotot felügyelő állami bizottság (orosz rövidítése GKCSP) tagjait és társaikat. Vizsgálati fogságba kerül Gennagyij Janajev, a SZU alelnöke, Oleg Baklanov, a SZU honvédelmi tanácsának első elnökhelyettese, Vlagyimir Krjucskov, a KGB főnöke, Valentyin Pavlov kormányfő, Dmitrij Jazov honvédelmi miniszter, Valentyin Varennyikov tábornok, a szovjet szárazföldi hadsereg főparancsnoka, Valentyin Bolgyin, az elnöki apparátus vezetője, Borisz Pugo belügyminiszter öngyilkosságot követ el.
Augusztus 23. – Gorbacsov kinevezi honvédelmi miniszternek Jevgenyij Saposnyikov repülő vezérezredest, a légierő főparancsnokát, belügyminiszternek Viktor Barannyikovot, az OSZFSZK belügyminiszterét, a KGB élére Vagyim Bakatyin elnöki tanácsadót. Egyúttal leváltja Alekszandr Besszmertnih külügyminisztert, akinek helyére 28-tól Borisz Pankin volt prágai nagykövet kerül. Lepecsételik az SZKP KB épületét. – Jelcin elnöki rendelete felfüggeszti a puccsistákat támogató lapok megjelenését. A betiltott újságok között van a Pravda, a Szovjetszkaja Rosszija, a Glasznoszty, a Rabocsaja Tribuna, a Moszkovszkaja Pravda és a Lenyinszkoje Znamja. A Pravda új főszerkesztővel az élén aug. 30-étől újra megjelenik.
Augusztus 24. – Gorbacsov az OSZFSZK politikusaival összhangban folytatja a szovjet felső vezetés átalakítását. A testületileg lemondott szovjet kormány helyére ideiglenes jelleggel a „SZU népgazdasági operatív irányításáért felelős bizottság” lép. Kinevezett vezetői: Ivan Szilajev, az OSZFSZK kormányfője, Arkagyij Volszkij, a SZU tudományos-ipari szövetségének elnöke, Jurij Luzskov, Moszkva alpolgármestere és Grigorij Javlinszkij közgazdász. – Gorbacsov lemond az SZKP főtitkári posztjáról, és javasolja a kb-nak a párt önfeloszlatását. – Öngyilkosságot követ el Szergej Ahromejev marsall, egykori vezérkari főnök, Gorbacsov elnöki tanácsadó testületének tagja.
Augusztus 25. – Jelcin elnöki rendelete az SZKP és az Orosz KP vagyonának államosításáról.
Augusztus 26. – Jelcin elnöki rendelete felfüggeszti az SZKP tevékenységét az OSZFSZK területén.
Augusztus 26–30. – A SZU Legfelsőbb Tanácsa rendkívüli ülése jóváhagyja Gorbacsov rendeleteit és beleegyezik a Legfelsőbb Tanács elnöke, a puccs fő ideológusaként aposztrofált Anatolij Lukjanov letartóztatásába. A képviselők visszavonják a Gorbacsov számára múlt év dec.-ében megszavazott különleges elnöki jogkört.
Augusztus 29. – Gorbacsov rendeletet ad ki a hadsereg, a KGB és a belügyi csapatok depolitizálásáról.
Szeptember 2–5. – A SZU népi küldötteinek V. (rendkívüli) kongresszusa. Nurszultan Nazarbajev kazah elnök nyilatkozatot olvas föl, amelyet a szovjet elnök mellett 10 tagköztársaság vezetője írt alá (a balti államok, Grúzia és Moldova kivételével). Ebben elvetik a korábban, Novo-Ogarjovóban tervezett föderációt, s helyette a konföderatív állami berendezkedést javasolják az új szövetségi szerződés kidolgozására kezdődő tárgyalások alapjául. A legfőbb hatalmi szerv a megújított összetételű SZU Legfelsőbb Tanácsa marad, de a tényleges irányítás a tagállamok elnökeiből kialakított Államtanácshoz, ill. a kvázi-kormányként működő köztársaságok között gazdasági bizottsághoz kerül. A kongresszus megszünteti a SZU alelnöke posztot, és kimondja önfeloszlatását.
Szeptember 6. – Az Államtanács első ülésén döntés születik arról, hogy a SZU hivatalosan elismeri a balti köztársaságok függetlenségét. – Az OSZFSZK Legfelsőbb Tanácsa elnöksége engedélyezi, hogy Leningrád város újból a Szentpétervár nevet viselje.
Szeptember 17. – A szovjet legfőbb ügyész bűncselekmény hiányában lezárja az Alekszandr Szolzsenyicin ellen még 1974-ben indított büntetőeljárást.
Szeptember – A SZU Állami Bankja ekkorra gyakorlatilag teljesen elveszíti a monetáris folyamatok fölötti ellenőrzést. A bérek az 1 évvel korábbi állapotokhoz képest csaknem megkétszereződnek, a megélhetési költségek növekedése 169%, a termelés mindenütt drasztikusan visszaesik. Az infláció üteme heti 2-3%.
Október 5. – A SZU az IMF társult tagja. Ez lehetővé teszi a Nemzetközi Valutalap szakértőinek közreműködését a reformok kidolgozásában.
Október 15. – Véres összecsapás Kazanyban a függetlenséget követelő tatár nacionalista tüntetők és a kivezényelt rendőrség között.
Október 16. – A Dolgozók Szocialista Pártja alapító konferenciája.
Október 18. – A Kremlben 8 tagköztársaság vezetői aláírják a gazdasági közösség megteremtéséről szóló szerződést. Ukrajna és Moldova csak nov.-ben csatlakozik az egyezményhez. – Jeruzsálemben Izrael és a SZU újra fölveszik a diplomáciai kapcsolatot. Izraeli nagykövetnek Alekszandr Bovint, az Izvesztyija politikai szemleíróját nevezik ki.
Október 26–27. – Az Alekszandr Ruckoj vezette reformkommunisták a Szabad Oroszország Néppárt elnevezésű tömörülésük alapító kongresszusát tartják Moszkvában.
Október 28.–november 2. – Az OSZFSZK népi küldötteinek V. kongresszusa. Jelcin előterjeszti válságkezelő gazdasági programját, amely a piaci viszonyok felülről indított és gyorsított bevezetése érdekében az árak felszabadítására, privatizációra és radikális földreformra épít. A sokkterápiához rendkívüli jogokat kér. A kongresszus megerősíti Jelcin aug. 22-én kelt rendeletét, amely a fehér-kék-piros trikolórt ismét Oroszország hivatalos állami szimbólumai sorába emelte.
Október 30. – Az Állami Bank valutaaukcióján 1 dollár 73,1 rubelért kel el.
Október vége – A Statisztikai Állami Bizottság adatai szerint az ipari termelés 7, a mezőgazdasági 9, a nemzeti jövedelem 16%-kal marad el az 1 évvel korábbi szinttől. Az exportbevételek 31%-kal, az import 42%-kal esett vissza. A központi költségvetés év végére prognosztizált hiánya 205 milliárd rubel. A 10 hónap alatt megvalósított pénzkibocsátás a betervezett 7 milliárd rubellel szemben 83 milliárd rubelre rúg.
November 4. – Az Államtanács megszünteti a SZU Külügyminisztériumát. Határozata értelmében a tervezett konföderáció külügyeit a Külkapcsolatok Minisztériuma nevű intézmény felügyeli. Élére Eduard Sevardnadze kerül (nov. 19.) Borisz Pankint londoni nagykövetnek nevezik ki.
November 6. – Jelcin rendeleti úton betiltja az SZKP-t és az Oroszországi KP-t.
November 7. – A SZU fennállása óta először telik el hivatalos ünnepségek nélkül az októberi forradalom évfordulója.
November 8. – Az OSZFSZk kormányfői tisztségét is magára vállaló Borisz Jelcin kinevezi 2 miniszterelnök-helyettesét. Jegor Gajdar 35 éves közgazdász a kabinet által megvalósítandó gazdasági reformokért, a szintén közgazdász, 40 éves Alekszandr Sohin a reformok társadalompolitikai vonatkozásaiért felelős. A Jelcin-csapat 2 másik kulcsembere a 46 éves Gennagyij Burbulisz államtitkár, a kormányfő első helyettese, valamint a 40 éves Andrej Kozirev külügyminiszter.
November 9. – Groznijban (Észak-Kaukázus) felesküszik a Koránra Dzsohar Dudajev tartalékos repülő vezérőrnagy, az okt. 27-i népszavazáson megválasztott csecsen köztársasági elnök. A vezetése alatt álló szeparatista erő (Csecsen Össznemzeti Kongresszus) célja az OSZFSZK-ból való kiválás. Ennek megakadályozására Jelcin nov. 9-én rendeleti úton rendkívüli állapotot vezet be a Csecsen-Ingus ASZSZK területén, amit az OSZFSZK Legfelsőbb Tanácsa határozata nov. 11-én visszavon. A visszavonás oka a kaukázusi hegyi népek által kilátásba helyezett szent háború.
November 16–17. – Az Oroszország Kommunistáinak Szövetsége alapító konferenciája.
November 23–24. – Az Oroszországi Kommunista Munkáspárt alapító kongresszusa.
November 25. – A Novo-Ogarjovóban megrendezett elnöki találkozón a várakozással ellentétben nem kerül sor az új szövetségi szerződés aláírására.
December eleje – A rubel aukciós, ill. feketepiaci árfolyama a dollárral szemben eléri a 110 rubelt.
December 7–8. – A SZU 3, szláv többségű tagköztársaságának (Oroszország, Ukrajna, Belorusszia) államfői (Jelcin, Kravcsuk, Suskevics) a Breszt melletti Belavezsszkaja Puscsában lévő kormányüdülőben tartott villámkonferenciájukon megállapodnak arról, hogy a SZU mint nemzetközi jogi alany és geopolitikai realitás megszűnt létezni. Helyét a Független Államok Közössége veszi át, amelyben a Gorbacsov irányította központnak nem jut szerep.
December 9. – Gorbacsov elítéli a Minszkben nyilvánosságra hozott, a SZU feloszlatását jelentő nyilatkozatot.
December 12. – Az ukrán és a belorusz parlament után az OSZFSZK Legfelsőbb Tanácsa is ratifikálja a minszki nyilatkozatot, és semmisnek nyilvánítja a SZU megalakulását jelentő 1922-es szerződést.
December 14–15. – A Kommunisták Oroszországi Pártja alapító konferenciája.
December 21. – A SZU 11 volt tagköztársaságának (Grúzia és a balti országok kivételével) államfői Alma-Atában (Kazahsztán) aláírják a Független Államok Közössége Alapító dokumentumát.
December 25. – Mihail Gorbacsov, a SZU elnöke bejelenti lemondását. Az OSZFSZK Legfelsőbb Tanácsa törli a köztársaság nevéből a szovjet és a szocialista jelzőket. Az állam hivatalos neve ezentúl: Oroszországi Föderáció. Oroszország az ENSZ Biztonsági Tanácsában átveszi a SZU megüresedett helyét. Este a Kremlben levonják a szovjet zászlót és helyére felhúzzák Oroszország nemzeti trikolórját.
December 30. – Minszkben ülésezik a nemzetközösség 11 tagállamának vezetője. Két koordináló testületet állítanak fel Államfők Tanácsa és Kormányfők Tanácsa néven. Ukrajna, Azerbajdzsán, Moldova bejelenti igényét saját hadseregre, Ukrajna saját pénzre is.
