A fordulat esztendeje a magyar sport irányításában, finanszírozásában
A fordulat esztendeje a magyar sport irányításában, finanszírozásában
Minden kétséget kizáróan 1996-ot a fordulat évének tekinthetjük a magyar sportban. A fordulatot nemcsak az ötkarikás játékok ürügyén, hanem számos más és igen lényeges változás miatt is indokolt említeni.
A nyári játékok eredményei fontosak, ám a jövő tervezése szempontjából éppen ilyen meghatározóan fontosak a magyar sport számára az ott szerzett és feldolgozandó tapasztalatok is.
Az Atlantában szerepelt magyar sportolók teljesítménye összességében tiszteletre és elismerésre méltó, megfelel előkelő hagyományainknak. A hét arannyal, négy ezüsttel, tíz bronzzal, a remek helyezésekkel elégedettek lehettünk... Ezek után nyilvánvalóan ellentmondásnak tűnik, mégis igaz a megállapítás, hogy teljesítményünk némileg elmaradt az előzetes várakozástól. A közvélemény és a szakemberek várakozásától egyaránt, amit bizonyos mértékig tükröz a várt 180 pontos összteljesítménnyel szemben elért 150 pont a nem hivatalos olimpiai pontszámítás alapján (7-5-4-3-2-1).
A világban végbement politikai-gazdasági változások nyomán a nemzetközi sportéletben és a sport támogatásában jól érzékelhető fejlődés következett be, ami erőteljes kihatással volt a nagy vetélkedésre. Ezek a változások mind-mind a színvonal emelkedését és az erőviszonyok kiegyensúlyozódását eredményezték. Egyértelmű és általános, tekintélyes mértékű előrelépés szemtanúi lehettünk az Atlantában megrendezett ötkarikás játékokon.
A sport világméretű minőségi és mennyiségi fejlődése egyre kézzelfoghatóbb eredményekben fejeződik ki. A sportéletben szinte soha nem hallott kis országok képviselői is részt vettek az 1996. évi nyári játékokon, és helyet követeltek maguknak a nap alatt. Nemcsak ott voltak, hanem tekintélyes számú arany-, ezüst-, bronzéremmel is távoztak... 79 ország legjobb sportolói szereztek érmet.
Az elfogadottan olimpiai központú magyar sportéletben nyomban Atlanta után újabb négyéves ciklus kezdődött - felkészülés Sydneyre.
Az atlantai, tehát az olimpiai vonatkozásoktól eltekintve is úgy ítélhetjük meg 1996-ot, mint egy korszak lezárását, illetve egy újabb szakasz kezdetét. Az 1990-től 1996-ig tartó időszak a rendszerváltást követő, állandó válságkezeléssel töltött átmeneti korszaknak tekinthető. Ami ezután következik, 1997-től, az már a válságok kezelését követő konszolidációs folyamatnak, egy új szaknak tekinthető.
Sportéletünk irányításának, fejlesztésének, finanszírozásának változásait a július elején elfogadott Sporttörvény, illetve az egyes sportlétesítmények tulajdonviszonyait rendező törvény határozza meg.
A Sporttörvény kereteket bizotsít a szervezeti módosulásoknak ugyanúgy, mint a sport állami finanszírozásának.
Az országos szervezettségben meghatározó feladatokat ellátó megyei sporthivatalok a jövőben a megyei közgyűlések hatáskörébe kerülnek.
Eddig az OTSH és a MOB között megállapodás biztosított egységet a sportági szakszövetségekkel és az egyesületekkel karöltve a koncepcionális kérdések meghatározásában. A sporttörvény előírásai értelmében a sport társadalmi segítése érdekében Sporttanács alakult, amely többek között javaslattevő funkciót is betölt majd a fejlesztési elvekkel, irányokkal kapcsolatban. Legfontosabb feladatait a jogszabály az alábbiakban foglalja össze: A Sporttanács közreműködik a sportszervezetek támogatására szolgáló központi költségvetési pénzeszközök elosztási elveinek, irányainak kidolgozásában, és ellenőrzi az ennek megfelelő felosztást... véleményezi a sportra vonatkozó állami döntések tervezeteit, valamint ilyen döntést kezdeményezhet.
Sportkultúránk támogatásának, finanszírozási problémáinak kérdései 1996-ban ugyan nem oldódtak meg, a kilátások azonban valamelyest javultak. A társadalmi szervezetek évek óta felgyülemlett, pontosabban fogalmazva újratermelődött APEH- és TB-tartozásainak kezelése áttevődött a következő évre, s jóllehet ez többmilliárdos összegre rúg, a sporttörvény kötelezte a kormányt három közalapítvány létrehozására. A Gerevich Alapítvány a versenysport térségeinek, a Wesselényi Alapítvány pedig a diáksport, a szabadidős tevékenység támogatására létesült. Mindkét alapítvány 250-250 milliós kezdővagyonnal indult, s az előbbit a totó játékadójának száz százaléka, az utóbbit pedig a sorsolásos játékok játékadójának 12-12 százaléka bővíti (3-400 millió forint közötti összegre becsülhető mindkét, a szerencsejátékokból számrazó támogatás mértéke).
Jelentős változások következtek be a sport vezetésében: új elnök, dr. Harcsár István vette át az OTSH irányítását Gallov Rezsőtől, aki a rendszerváltást követő hat és fél esztendő után nyugdíjba vonult. lejárt a Magyar Olimpiai Bizottság elnökségének négyéves mandátuma, s bár ott a legfelső vezetés szintjén nem történt változás - továbbra is dr. Schmitt Pál az elnök és dr. Aján Tamás a főtitkár –, az elnökség megváltozott összetételben folytatja tevékenységét.
Külön figyelmet érdemelnek az év áttekintésében (lásd az összesítő táblázatokat. A szerk.) az úgynevezett nem olimpiai sportágak, főként azok, amelyekben vezető, meghatározó szerepet játszunk a világ- és Európa-bajnokságokon. Ilyen például a triatlon, az aerobic, a kick-box, a motorcsónak, az erőemelés - hogy csak néhányat említsünk a jobb érzékelhetőség érdekében.
A teljességre törekvés igénye nélkül eltjsünk szót olyan sportágakról is, amelyek még igen újszerűnek tekinthetők Magyarországon, s mégis, ennek ellenére, máris szépen szerepeltek a nemzetközi porondokon: jetski, snowboard, ugrókötél, strandröplabda, szkander, darts, biliárd...
A rendszerváltást követő esztendők során kényszerűen elszenvedett veszteségek kétség kívül mindenek előtt az utánpótlásnevelés területét érintették a drámai módon csökkenő financiális lehetőségek következtében. Ennek felismerése indította útnak együttesen az OTSH és a MOB a Sydney 2000 nevet viselő tehetséggondozó többéves programot. Ez 1996-ban bontakozott ki teljességében, s mintegy 280 fiatal reménységet foglalkoztatott. A tehetség tévedhetetlen kiválasztását feltételezi a tervezet, majd a sporttudomány és a korszerű edzésmódszerek segítségével történő szakmai nevelő-oktató folyamatot, amelynek során a lehető legminimálisabb mértékben képzelhető csak el lemorzsolódás, s amelynek végeredményeként a kiválasztottak remélhetőleg pályafutások zenitjére érkeznek éppen a Sydney-ben sorra kerülő játékok idején. A legjobb magyar utánpótlás koru versenyzők rendkívül biztatóan szerepeltek a nemzetközi porondokon 1996-ban, mind az olimpiai, mind pedig a nem olimpiai sportágakban. Kilátásaink a jövőt illetően derűsek lehetnek tehát.
Az olimpia és a verseny-élsport sikerei mellett kevésbé lehetünk elégedettek a széles lakossági rétegek és a fiatalok általános fizikai állapotával, az ezt elősegítendő szabadidős sporttevékenység eredményeivel. Az előttünk álló feladatok - az egész magyar társadalmat érintő problémakör - messze túlnőnek a sportszervezetek lehetőségein. Itt kormányszintű koordinálásra és igen jelentős összegű „beruházásokra” lenne szükség, nem is szólva egy elengedhetetlen és gyökeres szemléletváltozásról, hathatós népszerűsítési kampányról és nem utolsósorban vonzó kínálatról a könnyen elérhető és ingyenesen használható létesítményekről, valamint az önkormányzatok ilyen irányú teljes elkötelezettségéről.
A diáksport s ennek irányító szervezete, a Magyar Diáksport Szövetség, illetve a felsőfokú intézmények esetében a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség újabb lépéseket tett a fejlődésben. A diáksport korábbi állami támogatása csaknem negyven százalékkal emelkedett 1996-ban, s ennek felhasználása révén határozottan tovább emelkedett a diákolimpiai versenyek színvonala, megélénkült a küzdelmek iránti érdeklődés is. Mintegy ötvenmillió forinttal jutott több olyan programokra, amelyek kifejezetten a diákok lehető legteljesebb körének rendszeres foglalkoztatását célozták meg.
Az 1991-ben indult tornatermi építési akció utolsó fázisa zárult lényegében le 1996-ban. A program keretében mintegy 580 új tornaterem, illetve csarnok épült, 1996-ban is szép számmal avathattunk új létesítményeket országszerte.
A XX. század lélegzetelállító társadalámi, tudományos és technikai fejlődése jól mutatja, kifejező módon tükrözi mindazt, ami a sportban, ennek minden ágazatában lezajlott. Ennek eredményeként -– minden túlzás nélkül állítható ez – életünk meghatározó társadalmi, kulturális és gazdasági tényezőjévé vált a sport. Olyan jelenség, amely jelentős mértékben befolyásolja társadalmunkat. Ennek tudatában kell értékeit felismernünk, és tovább gazdagítanunk – ez a közelgő huszonegyedik század figyelmeztető üzenete is.
