Hazánk lakosságának egészségi állapota
Hazánk lakosságának egészségi állapota
Magyarország lakosainak száma a demográfiai mutatók alapján 1997. január 1-jén 10,1 millió volt, kevesebb, mint az előző év hasonló időpontjában. Az alacsony születési és a magas halálozási arány miatt az ország lélekszáma – az európai átlaghoz hasonlóan – csökken. A lakosság korösszetételére a gyermekek számának fokozatos csökkenése, az idősek számának növekedése jellemző. A 14 éves koron aluliak aránya ma már kevesebb mint húsz százalék, a 60 évesek és azon felüliek aránya pedig meghaladja a húsz százalékot.
A születések száma – az elmúlt évek tendenciájának megfelelően – tovább csökkent. 1996-ban 105 500 volt az élveszületések száma, kevesebb, mint 1995-ben. Az 1000 lakosra jutó élveszületési arány 10,4 volt, ez az eddig észlelt legalacsonyabb érték. A csökkenés a 20–24 éves korú nőknél volt a legjelentősebb. A születési arány Budapesten volt a legalacsonyabb (8,2 ezrelék), a legmagasabb pedig a gazdaságilag leginkább elmaradott régiókban.
A hazai demográfiai helyzet értékelésekor számos kedvező jelenséggel is találkozunk. A halálozási viszonyok a negyedik egymás után következő évben javulnak Magyarországon. 1997 első hét hónapjában 1000 lakosra 13,7 halálozás jutott, 1993-ban még 14,6. A születéskor várható élettartam 1996-ban először haladta meg a kritikus 70 évet, pontosan 70,3 év volt. A férfiak várható élettartama az 1993. évi 64,6 évről 1996-ra 66,1 évre, a nőké 73,8 évről 74,7 évre emelkedett. Először fordul elő az is, hogy a csecsemő- halandóság 10 ezrelék alá süllyedt, 1997 első tíz hónapjában 1000 élveszülöttre 9,4 csecsemőhalálozás jutott. Ennek a ténynek a jelentőségét nem lehet túlbecsülni. Másképpen fogalmazva ez azt jelenti, hogy a csecsemőknek kevesebb mint egy százalékát veszítjük el és azok nagy része is kissúllyal született koraszülött. A halandóság korstruktúrájában bekövetkezett kedvező változások, nevezetesen a középkorú férfiak életesélyeinek javulása amellett szól, hogy a halandóság csökkenése, a várható élettartam növekedése minden bizonnyal nem átmeneti jelenség, hanem egy régóta várt kedvező alapirányzat kezdete.
A legutóbbi évek javuló halálozási viszonyai természetesen nem jelentik azt, hogy jó a népesség egészségi állapota. A jelenre nézve is igaz, hogy Magyarországon népegészségügyi válság van, hogy néhány fontos vonatkozásban továbbra is megvan minden okunk az elégedetlenségre. 1996-ban a férfiak várható élettartama alacsonyabb volt, mint 1966-ban. A 35 és 65 év közötti férfiak halálozási valószínűsége alig volt jobb, mint 1920-21-ben. Nemzetközi összehasonlításban a 70,3 éves várható élettartam meglehetősen alacsony érték 4,1 évvel marad el a fejlett egészségi kultúrájú ipari országok átlagától.
Az is igaz azonban, hogy Magyarország népességének halálozási viszonyai nemzetközi összehasonlításban az egész XX. század folyamán mindvégig kedvezőtlenek voltak.
A halandóság aktuális szintje számos tényezőtől függ. Általánosan elfogadott az a nézet, hogy az életmódnak, a környezet állapotának és az egészségügyi ellátás minőségének van meghatározó szerepe az életesélyek alakulásában. Ezek közül az életmódot sorolják az első helyre. Ha a dohányzásra, az alkoholizmusra és az egészségkárosító táplálkozásra, illetve az általuk okozott betegségekre, mindenekelőtt a szívinfarktusra illetve a tüdő-, vastag- és végbélrákra gondolunk, az életmód elsődlegességét nem vitathatjuk. Becslések szerint a dohányzás és az alkoholizmus évente legalább negyvenezer ember halálában meghatározó szerepet játszik ez az összes halálozás 27%-a.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az egészségügyi ellátás gyengeségeinek nem tulajdonítanánk nagy jelentőséget abban, milyen és hogyan változik a halálozás aktuális szintje. Magyarországon és a többi posztszocialista országban az ún. elkerülhető halálozások viszonylagos súlya lényegesen magasabb, mint az Egyesült Államokban, illetve az Európai Unió országaiban. Ez a körülmény is egyik oka a közép- és kelet-európai országok epidemiológiai válságának. A Népjóléti Minisztérium támogatásával a Központi Statisztikai Hivatal az Egészségügyi Világszervezet Európai Regionális Hivatalával együttműködve elkészítette a vezető és elkerülhető halálokok közép-kelet-európai atlaszát. Az atlasz az 1985–89 közötti időszakban, 14 posztszocialista országban, azok közigazgatási egységeiben, standardizált adatokkal mutatja be az elkerülhető halálozások relatív gyakoriságát és ily módon közvetve az egészségügyi ellátás minőségét.
A világ legtöbb országában általános tendencia, hogy a születéskor várható átlagos élettartam nő. A fejlett ipari országokban az utóbbi évtizedekben az idősek várható élettartama is meghosszabbodott, és ma már a meghosszabbodott élet minősége válik központi kérdéssé.
Magyarországon és a többi közép-kelet-európai országban ezzel ellentétes tendenciák érvényesülnek.
Az elmúlt években (1993–96) az 1000 lakosra jutó halálozási arány 14,6-14,1 százalék körül mozgott. A demográfiai helyzetet legsúlyosabban a fiatal és középkorú (30-59) éves férfiak magas halálozási mutatói érintik.
A hazai egészségiállapot-romlás sajátos voltára hívja fel a figyelmet Magyarország és a szomszédos, illetve közös történelmi múlttal rendelkező országok, népek élettartam-mutatóinak összehasonlítása. 1970-ben Magyarországon, Ausztriában, Finnországban és Csehszlovákiában azonos volt a férfiak születéskor várható átlagos élettartama (66,2–66,3 év). Az elmúlt két évtized folyamán Ausztriában és Finnországban jelentősen több mint 5, illetve 6 évvel, a volt Csehszlovákiában – bár jóval kisebb mértékben, alig több mint egy évvel – nőtt a születéskor várható átlagos élettartam. Ugyanezen idő alatt Magyarországon a megfelelő érték több mint egy évvel csökkent. Ez a tendencia jelenleg megállt és 1996-ban már kismértékű növekedést mutatott.
Napjainkban egy 40 éves férfi várhatóan még 28,3 évig, egy 60 éves várhatóan még 14,8 évig él. (1930-ban 29,1 év volt a férfiak 40 éves korban várható élettartama Magyarországon.) A nők születéskor várható átlagos élettartama 1994-ben 74,2 év, 1995-ben 74,5 év volt. (Az elmúlt években tehát szerény mértékű növekedés tapasztalható.) Egy 40 éves nő várhatóan még 36,4 évig, egy 60 éves várhatóan még 19,5 évig él. Tény, hogy Európa jelentős részén akár öt-tíz évvel is hosszabb életre számíthatnak az ott élő emberek.
A halandóságban – mind az ország földrajzi területei szerint, mind a különböző társadalmi rétegek között – Magyarországon igen jelentősek a különbségek. A markáns egyenlőtlenségek fennállnak minden korcsoportban és minden fontosabb haláloki csoportban. A területi eltérések hátterében kimutathatók a súlyos társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségek.
Hasonlóan a fejlett országok többségéhez, Magyarországon is meghatározóvá váltak a krónikus nem fertőző megbetegedések.
A csecsemőhalálozási adatokat vizsgálva megállapítható, hogy 1970 óta jelentősen csökkent a halálozás ezen a területen. A 10,0 ezrelékes adat még mindig magas, ha azt a fejlett országokhoz viszonyítjuk. Ausztriában 5,4, a világelső Finnországban mindössze 3,9 csecsemőhalálozás jut 1000 élveszülésre.
A vezető halálokok esetében a daganatos megbetegedések okozta halálozások a férfiak esetében dinamikus emelkedést mutatnak, a növekedés a nők esetében is jól látható. Ezen halálokok részesedése az összes halálozáson belül mára elérte a 23,58%-ot.
A gyomor rosszindulatú daganata miatti halálozás a vizsgált időszakban mind a férfiak, mind a nők körében folyamatos csökkenést mutat.
A légzőrendszer rosszindulatú daganatai a férfiak daganatos halálozásában az első helyen szerepelnek és ez évről évre emelkedik, a nőknél a halálozás alacsonyabb szintű ugyan. de folyamatosan növekvő tendenciát mutat.
A vastagbél és a végbél rosszindulatú daganata okozta halálozásban szintén megfigyelhető a nemek közötti különbség, amely itt a férfiaknál több mint 15%-kal magasabb halálozásban nyilvánul meg.
A női emlőrák következtében elhunytak aránya 1993-tól csökkenést mutatott, de 1995-től ismét kismértékű emelkedés tapasztalható, főként a 60 év feletti korosztályban.
A keringési rendszer betegségei 1993-ig a halálozások több mint 50%-áért voltak felelősek, az utóbbi években azonban ez csökkenést mutat. A férfiak halálozásában még mindig az ischaemiás szívbetegségek találhatók az első helyen, a cerebrovascularis megbetegedések okozta halálozások a negyedik helyen szerepelnek. A nők esetében a vezető halálokok között ezen megbetegedésből fakadó halálozások állnak az első két helyen. Mind a két nem esetében kedvező az a csökkenő tendencia, mely az utóbbi években megfigyelhető e vonatkozásban.
Az emésztőrendszer betegségei közül az alkoholos eredetű májbetegségek, májzsugor okozta halálozások az 1995. évi jelentős csúcs után 1996-ban mind a nők, mind a férfiak körében jelentős csökkenést mutatnak.
A férfiak 1996-ban 4-szer gyakrabban haltak meg öngyilkosság következtében, mint a nők, az öngyilkosság miatti halálozások csökkenő tendenciát mutatnak, a halállal végződő öngyilkosságok gyakorisága 26 százalékkal csökkent.
A tbc-s megbetegedés okozta halálozás az 1993-ban tapasztalható kiugrás után mind a nők, mind a férfiak körében csökkenést láttat.
A halálozási statisztikák jelentős eltéréseket mutatnak az ország területei, a városok és falvak, valamint a főváros kerületei között, továbbá a különböző foglalkozású, műveltségi szintű és anyagi helyzetű csoportok tagjai között.
A már említett halálozásokat előidéző betegségek mellett egyre több ember szenved mozgásszervi megbetegedésekben. Ezek – bár közvetlenül nem vezetnek halálhoz – a betegek életminőségét jelentősen rontják, ezen túl első helyen szerepelnek a rokkantsági okok és a táppénz igénybevételének okai között. Az utóbbi időben világszerte népbetegséggé vált diabetes hazánkban már közel félmillió embert, a lakosság mintegy 4,5%-át érinti.
Örvendetes, hogy a HIV/AIDS fertőzések szempontjából – bár a tendencia lassan növekvő – ma is az igen alacsonyan átfertőzött országok közé tartozunk. Ennek okát a korán megkezdett, összehangolt és széles körű egészségnevelő és megelőző munkában kereshetjük elsősorban, amelynek részeként már 1986-ban bevezettük a HIV-szűrést a véradásban.
Korai lenne mindebből arra következtetni, hogy már minden területen elértük a „gödör fenekét”, s várható az egészségi állapot általános javulása.
