Gyógyszerár – ártámogatás
Gyógyszerár – ártámogatás
A gyógyszer az ún. szabadáras termékek körébe tartozik, azaz a gyártó szabadon határozhatja meg a termelői árat. De csak akkor van lehetőség egy új készítmény forgalomba hozására, ha az árát a népjóléti miniszter a minisztérium közlönyében kihirdette. A vonatkozó rendelkezések szerint a kihirdetést meg kell előznie a gyártó és a biztosító közötti eredményes áralkunak, ármegállapodásnak. Az áralku a termelői ár meghatározása ügyében folyik (melyet import készítmények esetében import-bekerülési árnak neveztek el). Az áralku során a biztosító a biztosítottak érdekében eljárva a termelői ár csökkentésére törekszik, azaz addig nem hajlandó a termelő által kínált árat elfogadni, míg annak szintjét indokolatlanul magasnak találja. A tárgyalásokon a biztosító a készítményt a népjóléti miniszter által létrehozott orvosszakmai kollégiumok véleménye alapján minősíti. Figyelembe veszi az új készítmény iránti igényt, ugyanakkor a kínált árát összeveti a készítménynek a hazánkéhoz inkább hasonló gazdasági fejlettségű nyugat-európai gyógyszerpiacokon elért árával. A biztosító pozíciói különösen az ún. választékbővítő készítmények esetében erősek, hiszen szakmai érvek, azaz a hiánypótlás igénye nem sietteti döntésében.
Az alku során történt ármegállapodás a biztosítói ártámogatás alapjául szolgáló ár. Ez azt jelenti, hogy a biztosító az elfogadott termelői ár alapján, jogszabályban rögzített módon kialakított fogyasztói árhoz a mindenkor érvényes gyógyszerár-támogatási kulcsoknak (jelenleg 100%, 90%, 70%, 50%, 0%) megfelelő fogyasztói árkiegészítést ad. A beteg csak a hiányzó hányadot fizeti meg a vásárláskor.
A fogyasztói ár a termelői áron felül a nagy- és kiskereskedelmi árréseket tartalmazza. A biztosítói ártámogatás százalékos rendszere mellett az azonos hatóanyagot tartalmazó készítmények esetében a biztosító az általa alkalmazott támogatás mértékét egy adott összegben egy időszakra (egy év) meghatározza. Ez az ún. fix összegű támogatás. Fix összegű támogatás csak azokban az esetekben alkalmazható, ahol megfelelő tudományos elemzés után az egészségügyi hatóság (OGYI) úgy dönt, hogy az azonos hatóanyagú készítmények valóban biológiailag is egyenértékűek. Ekkor a biztosító az adott időszakra az adott összeget (általában a legkedvezőbb árú készítmény költségének terápiás szempontok alapján indokolt hányadát) folyósítja a gyógyászatilag egyenértékű, de különböző fantázianevű készítmények vásárlásához.
Az egyes támogatási kulcsok megállapítása döntően szakmai szempontok figyelembevételével történik. Általában a súlyos betegségek vagy népegészségügyi szempontból jelentős megbetegedés-csoportok gyógyszerei magasabb biztosítói támogatásban részesülnek. Ugyanilyen elbírálás alá esnek a főleg alacsony jövedelmű időskorúakat érintő betegségek gyógyszerei. (Ez utóbbi szempont több helyről kapott és kap is éles kritikákat, mert tipikus példája a szociálpolitika és az egészségügy szempontjai keveredésének. A bírálók szerint a szociálpolitika állami feladat, a szociálisan nehéz helyzetben levő időskorúak ellátását nem az egészségbiztosítás amúgy is szűkös kasszájának terhére, hanem a szociális kiadások büdzséjéből kell finanszírozni.) A gyógyszer előállítója általában érdekelt az áralku eredményességében és bizonyos fokig kényszerített a biztosító által ajánlott ár elfogadására, mert a forgalmazni kívánt gyógyszer – a támogatás nélküli teljes árú térítés betegre háruló terhei miatt – eladhatatlanná válik. Más a helyzet azoknál a készítményeknél, melyek ártámogatást nem kapnának. A biztosító a gyógyszeres kezelés bizonyos egyszerűbb és olcsóbb eseteiben nem tudja vállalni az ártámogatás folyósítását. Ebbe a csoportba döntően a recept nélkül is kapható gyógyszerek vagy a csak kórházban használatos készítmények tartoznak. Ez utóbbiakat azonban a biztosító egy más rendszer keretében indirekt módon mégis finanszírozza. Itt a gyártó eddig is szabadabban érvényesíthette árait, 1997 augusztusától pedig nem köteles árát a biztosítóval egyeztetni. Kívánságára a Népjóléti Közlönyben negyedévenként az általa meghatározott termelői áron teszik közzé a készítményt.
