antibiotikumok:
antibiotikumok:
bár évszázada észlelték, hogy egyes penészgombák gátolják más mikroszkopikus élőlények, köztük kórokozó baktériumok szaporodását, csak 1929-ben közölte Fleming az előző évben tett megfigyelését, hogy a Penicillium notatum nevű gomba baktériumtenyészeteinek fejlődését gátolja, sőt a meglévő telepeket is elpusztítja. Több mint egy évtized után vált ez a felfedezés az ún. oxfordi együttes (Chain, Florey és társai) munkája nyomán gyógyszerré: ezt penicillinnek nevezték.
Már nemcsak a kórokozó baktériumok, átmeneti alakok, bizonyos nagyobb vírusok, gombák, protozoonok, hanem daganatsejtek növekedésének, fejlődésének és szaporodásának gátlására is létezik számos antibiotikum.
A gyakorlatban az antibiotikumok aszerint is csoportosíthatók, hogy széles vagy szűk a hatásspektrumuk, azaz sok vagy kevés, meghatározott kórokozóra hatnak. Helyes kezelésnél előbb meghatározzák, hogy a beteg váladékából kitenyésztett kórokozó melyik antibiotikumra a legérzékenyebb és az ezek közül kiválasztott legveszélytelenebbel végeznek ún. célzott kezelést. Sürgős esetben nincs idő a kitenyésztésre, ilyenkor a tapasztalatok szerint legmegfelelőbbnek vélt készítménnyel kezdik a kezelést. Az egyes antibiotikumok különböző idő alatt, de viszonylag gyorsan kiürülnek, illetve hatástalanná válnak a szervezetben; ezért az adagolási előírás pontos betartása a siker egyik feltétele.
Az orvos utasítása nélkül, túl korán önkényesen abbahagyott antibiotikum-szedés következménye nemcsak a betegség kiújulása vagy újrafertőződés lehet, hanem az adott készítménnyel szemben ellenálló kórokozók kifejlődése is. Ide vezet a feleslegesen szedett antibiotikum is.
