betegség:
betegség:
az élő szervezet olyan állapota, amelyben az életfolyamatok a normálistól eltérnek. A betegség fogalmát különböző történelmi korokban különbözőképpen határozták meg. A betegséget a primitív orvoslás természetfeletti hatalmak (istenek, démonok) bosszújának, büntetésének tekintette. Időszámításunk első századaiban a keringő testnedvek egyensúlyának felborulásával magyarázták. Csupán a XIX. század orvoslása derített fényt néhány betegség okára, a baktériumok, majd a belső elválasztású mirigyek és még később a különböző pszichés tényezők jelentőségére.
A betegség fogalmának meghatározása sokszor nagyon nehéz, mert egyedi eltérés és tűrőképesség szabja meg a betegséget kísérő tünetek jelentkezését, a betegség megnyilvánulását. A normális állapotra széles skálát lehet felállítani. Pl. statisztikai átlagként a normális testhőmérsékletet 37 °C-ban jelölik meg, de 36,3 °C, ill. 37,3 °C határok közötti hőmérséklet egyedenkénti változása nem jelent kóros értékeket.
A betegségnek szubjektív és objektív megnyilvánulásai vannak. Szubjektív tünetek, amelyeket a beteg érez (fáradtság, fájdalom, levertség stb.). Az objektív tünetek azok, amelyeket az orvos füllel, kézzel, szemmel érzékel, ill. egyéb (kémiai, mikroszkópos, bakteriológiai stb.) vizsgálómódszerekkel megállapít. A szubjektív és objektív tünetek tehát nem jelentkeznek mindig párhuzamosan. Szubjektív módon jól érezheti magát valaki, ugyanakkor szervezetében halálos betegség, pl. rosszindulatú daganat lappanghat. Jelenlegi módszereinkkel viszont bizonyos betegségek tünetei objektíven nem észlelhetők, ugyanakkor a beteg számára panaszokat okozhatnak. A tudomány igyekszik a szubjektív tünetek határait mindinkább szűkíteni és a betegség tüneteit mérhetővé, észlelhetővé, objektívvé tenni. Ezt szükségessé teszi a szubjektív tünetek ellenőrizhetetlensége, mely sok esetben a „megjátszáshoz” is vezethet, bár a szubjektív tünetek önmagukban a betegség megnyilvánulásai is lehetnek, és nemegyszer a beteg munkaképtelenségét okozzák. A szubjektív tünetek nem azonosak a képzelt betegséggel.
A betegség keletkezésében belső és külső tényezők szerepelnek, e tényezők bizonyos esetekben önállóan, más esetekben együttesen hozzák létre a betegséget, ill. annak tüneteit. A belső (endogén) tényezők egyben megszabják a külső (exogén) tényezők szerepét is. Ugyanazon külső behatások egyik esetben igen, a másikban nem okoznak betegséget. A külső tényezők közül, mint betegségokozók a következők jönnek számításba: mechanikus tényezők (ütés, nyomás, lövés, robbanás), fizikai és kémiai kórokozók (különböző hőmérsékletek, savak, lúgok, elektromos áram, sugárzás stb.).
Igen sok betegség oka a helytelen táplálkozás. A WHO adatai szerint az emberiség 2/3-ának táplálkozása nem kielégítő. Az utóbbi évtizedekben a hiánybetegségek gyakoribbá váltak, ami civilizációs körülményekkel, a konzervételek elterjedésével magyarázható. A különböző kórokozók, baktériumok, vírusok, élősdiek gyakori betegségokozók, betegséget válthatnak ki a vegetatív idegrendszeren keresztül a tartós gondok, rossz életkörülmények, undorérzés, hirtelen ijedség stb. A belső okok hatása örökletes tényezőkön (öröklődő megbetegedések) és alkati adottságokon (alkat) alapszik. E tényezők erőssége változó. Egyes esetekben az öröklött tényező életképtelenséget okoz, más esetekben csak betegséghajlamot rejt, amely azután bizonyos családokban halmozódhat.
A betegségek kialakulásában az életkornak is szerepe van. A csecsemő- és gyermekkorban a táplálkozás hibái idézhetnek elő betegségeket, az öregkorban rendszerint a szív és a keringés betegségei állnak előtérben, a felnőtt-, érett korban pedig gyakoribbak a daganatos betegségek.
Emellett bizonyos betegségek átvészelése megváltoztatja a szervezet működésének egészét, némely esetben a betegséggel szemben védettség jön létre, más esetben pedig fogékonyság. Aszerint hogy a betegségek gyorsan vagy elhúzódóan zajlanak-e le, akut (heveny), ill. krónikus (idült) betegségről van szó. A betegségek nyomtalanul is gyógyulhatnak, de vannak olyan esetek is, amelyekben bizonyos szervi hiányosságok, működészavarok maradhatnak vissza, mint pl. a szívbillentyű-gyulladás után a szívbillentyűk működésének elégtelensége. Ez az egész vérkeringésre káros hatással van, a betegség megszűnése után is megmarad, és az egészség helyreállítását akadályozza.
Igen fontos még a pszichés tényezők szerepe, amelyek a mai automatizált életformában, különösen a kevésbé teherbíró egyéneknek súlyos betegségek alapját képezhetik. De megfordítva is igaz: bizonyos lappangó betegségek pszichés tünetekkel jelentkezhetnek.
A betegség megítélése, körülhatárolása tehát nem egyszerű feladat, nem csupán a normálistól való eltérést jelenti. Így a betegségek, ill. azok tünetei, körülményei, utóhatásai csak valamennyi körülmény figyelembevételével, az egyén és a környezet összhatásában ítélhetők meg.
