ivókúra:
ivókúra:
Az ásványvizek ivókúrára való felhasználása régi gyógykezelési eljárás. Ez a természetes gyógymód lényegesen különbözik a gyógyszerek hatásától, hisz – kivéve a koncentráltabb keserűvizeket –, hatásukat általában lassan fejtik ki.
Az ivókúrát többnyire gyomor–bél rendszeri megbetegedések, belső elválasztású mirigyek, urológiai megbetegedések kezelésére használják, de befolyásolni lehet vele a fehérje-, a szénhidrát és a zsíranyagcserét is. Az ivókúrák a vérkeringést is kedvezően befolyásolják. A gyógyvizek a szervezet ásványisó-háztartását is szabályozzák. Az ivókúrára használt ásványvizek többsége palackozva kerül forgalomba. Természetesen csak azokat a gyógyvizeket lehet palackozni, amelyek állás közben megőrzik eredeti minőségüket. A gyógyforrásnál végzett ivókúra tulajdonképpen értékesebb, annál is inkább, mivel itt a gyógyforrás körül megváltozott klíma is gyógyhatású.
Az ivókúra technikáját illetően a kedvező hatás elérése érdekében helyesebb a napi gyógyvízadagot nem egyszerre, hanem 2-3 adagra elosztva elfogyasztani. Sajnos ez a gyakorlatban nehezen valósítható meg, ezért inkább a palackozott gyógyvíz felhasználásával végzett gyógyvízkúra terjedt el. Általában a gyógyvíz elfogyasztása előtt helyes, ha a gyógyvizet vízfürdőn 38–40 °C-ra felmelegítik. A napi gyógyvízadag 60–70%-át reggel, éhgyomorra kell meginni. A fennmaradó 30–40%-ot délután tanácsos elfogyasztani. Az alkalikus gyógyvizek a gyomor savtermelését szabályozzák. Éhgyomorra fogyasztva a gyomorsavat semlegesítik, telt gyomor esetében a gyomorsav-termelés fokozódását idézik elő. A pajzsmirigy csökkent működése esetében a jódos vizek alkalmazása nagyon előnyös, de ilyen kúrát csak orvosi ellenőrzés mellett szabad folytatni. A degeneratív – kopásos – ízületi megbetegedések ivókúrájára a kéntartalmú gyógyvíz a legalkalmasabb. A vasas vizek a vérképet befolyásolják kedvezően. A szulfátos vizeket pedig epe-megbetegedések kezelésére ajánlják.
