laboratóriumi vizsgálatok:
laboratóriumi vizsgálatok:
vizsgálatok különféle technikai segédeszközökkel, műszerekkel, általában a kórismézés elősegítésére, ritkábban kutatási céllal. Az orvosi vizsgálat közvetlen, minimális segédeszközök igénybevételével (hallgató, reflexkalapács, nyelvlapoc stb.) történő része az ún. fizikális vizsgálat, ahol a beteg kórelőzményének ismerete, kikérdezése megtekintése, kopogtatás, hallgatódzás a szív, ill. a tüdő felett, tapintás stb. képezik a vizsgálat alapjait. Az orvostudomány, valamint a fizikai, kémiai, biokémiai tudományok fejlődésével a következő vizsgálati szakaszban az orvos egyre gyakrabban fordul laboratóriumi vizsgálatokhoz, melyek széles értelemben lehetnek speciális, a beteg jelenlétét, esetleg aktív közreműködését igénylő vizsgálatok (pl. légzésfunkciók vizsgálata, röntgenlaboratóriumi eljárások, a szív vagy az agy elektromos tevékenységének vizsgálata stb.).
Szorosabb értelemben laboratóriumi vizsgálatok alatt általában a különböző testnedvek és vizsgálati anyagok klinikai-kémiai elemzését értjük. A laboratóriumi vizsgálatok sokféleképpen csoportosíthatók, alábbi vázlatos áttekintésük a vizsgálati anyagok alapján látszik célszerűnek.
1. A vér alakos elemeinek vizsgálata. Ennek során meghatározható a vörösvérsejtszám, a fehérvérsejtek száma, a véralvadásban fontos vérlemezkék (trombociták) száma, a vérsejtek különböző típusainak megoszlása vérkenetben. E vizsgálatok egy része automata, optikai elven működő sejtszámoló készülékben vagy mikroszkóp segítségével történik. Az alakos elemek vizsgálatához sorolható a csontvelő vizsgálata is.
2. A vér vagy vérplazma egyes kémiai alkotóinak vizsgálata. A hematokritérték a vér sejtes és folyadék összetevőjének arányát adja meg, a vérsejtsüllyedés tapasztalati úton utalhat egyes betegségek, állapotok valószínűsítésére. A véralvadás vizsgálata során meghatározzák a vérzési, ill. alvadási időt, majd a véralvadásban részt vevő fehérjék működésére, mennyiségére kereshetnek választ az egyes részfolyamatokat modellező vizsgálati elrendezésben. Vérből vagy vérplazmából határozzák meg a vércukor és a maradék nitrogén mennyiségét, a szervezet só-víz háztartásával kapcsolatos ionkoncentrációkat: nátrium-, kálium-, kalcium-, klorid-ion stb.
A vérfehérjék összmennyisége mellett fontos lehet az egyes fehérje-összetevők aránya, illetve mennyisége is. Gyakran megmérik a vér zsírtartalmú anyagainak mennyiségét is, így kerülhet sor a koleszterin és trigficerid meghatározására. – Vérből vagy vérplazmából történik az egyes hormonok mennyiségének meghatározása, itt az utóbbi években a kémiai módszertan fejlődése lehetővé tette – bonyolult eljárások és drága műszerek alkalmazásával – a nagyon kis mennyiségben jelen lévő hormonok nagy részének pontos mérését is:
A vérben lévő enzimek közül kórjelző a normálisan nem, csak sejtkárosodáskor (szív, máj, hasnyálmirigy) oda jutó enzimek vizsgálata. Vérből történik a vércsoport-meghatározás, számos bakteriális vagy vírusfertőzés diagnózisának felállítása is a fertőző ágens hatására kialakuló, a szervezet védekezését jelző immunológiai változás alapján. A vér-, ill. plazmavizsgálatokhoz általában a könyökhajlat vénáiból vesznek vért, majd – ha szükséges – a plazmát centrifugálással választják el a sejtektől, de bizonyos vizsgálatokhoz elegendő az ujjbegy megszúrása után nyert néhány csepp vér is.
3. A gyomortartalom vizsgálata során a gyomornedv emésztőenzim- és sav- (gyomorsav-) tartalmát vizsgálják.
4. Székletvizsgálat. A székletből az emésztési viszonyokra, a bél baktérium-összetételére, esetleg kórokozók (bélférgek stb.) jelenlétére lehet következtetni. Fontos a vér kimutatása, mely a tápcsatorna valamely szakaszának vérzéséből ered.
5. Vizeletvizsgálat. Segítségével részben a szervezet általános egyensúlyi folyamataira – a kiválasztás során mérhető összetevőkből – következtethetünk, és információk nyerhetők a vese, a húgyutak és a húgyhólyag, valamint a vizeletelvezető rendszer betegségeire vonatkozóan is. A vizelettel ürített különböző hormonlebontási termékek mennyisége terhesség esetén megnövekedik, ennek kimutatásán alapulnak különböző terhességi próbák.
6. Likvorvizsgálat. Az agy és a gerincvelő körüli folyadék az ágyéki gerincoszlop punkciója révén nyerhető, a folyadék ürülésének erősségéből, anyagainak és sejtjeinek összetételéből az agy és gerincvelő egyes betegségeire lehet következtetni.
7. Köpetvizsgálat. Spontán ürített köpet vagy garatból vett váladék vizsgálata általában bizonyos baktériumok kimutatását célozza, de a jelen lévő sejtekből, ill. a különböző alkotókból légzőutak daganatos vagy egyéb (pl. asthma bronchiale) megbetegedéseire is lehet következtetni.
8. A mellkas, ill. hasüreg punkciója. A nyert folyadék sejtes elemeinek vizsgálata során mellüregi vagy hasüregi gyulladásos és daganatos megbetegedéseket lehet diagnosztizálni.
9. A húgycső, ill. hüvelyváladék kenetvizsgálata. A citológiai vizsgálatok során igen korai szakaszban – a jó gyógyulás esélyével – lehet felismerni főleg a női nemi szervek esetleges rosszindulatú daganatait.
A laboratóriumi vizsgálatok eszköztára a kémia, fizika, mikroelektronika és számítástechnika fejlődésével az utóbbi 15-20 esztendőben óriási fejlődésen ment keresztül. A laboratóriumi vizsgálatok pontossága nagy mértékben növekedett, a szükséges vizsgálati anyagmennyiség az új, finomabb módszereknek köszönhetően csökkent, a laboratóriumi automaták üzembe helyezése növelte az időegység alatt elvégezhető vizsgálatok számát, egyidejűleg csökkent az egyes vizsgálatok kivitelezéséhez szükséges időtartam is. Mindennek köszönhetően a laboratóriumi vizsgálatok fontos szerepet játszanak a modern orvostudományban, de a vizsgáló orvos szerepe a vizsgálatok elrendelésében, értékelésében és a diagnózis felállításában, valamint a kezelés eredményességének ellenőrzésében változatlanul meghatározó marad.
