rákszűrés:
rákszűrés:
a rosszindulatú daganatos (rák-)beteg sorsa attól függ, hogy a daganatot milyen stádiumban fedezik fel. A helyi daganat meggyógyítható, a tájéki (regionális) áttételeket képező daganat is többnyire gyógykezelhető, míg a távoli áttéteket okozó daganat gyógykezelése jórészt csak tüneti lehet. A beteg gyógyulását sebészi eltávolítás, sugár- és citosztatikus kezelés szolgálhatja.
A rákszűrés célja kettős: 1. a daganatos betegség lehető legkoraibb felismerése (ez a tényleges rákszűrés) és 2. a daganatot megelőző, rákmegelőző állapotok kimutatása. A rákszűrés az onkológiai hálózat intézményeinek (rákszűrő állomás, citodiagnosztikai állomás) és újabban valamennyi fekvőbeteggel foglalkozó gyógyintézet feladata.
A rák gyakori olyan területeken, ahol megtekintéssel, tapintással (bőr, emlő, szájüreg stb.), műszeres vizsgálattal (hüvely, méh, végbél, nyelőcső, légcső stb.) vagy a kórházi osztályon rutinszerűen végzett mellkasröntgen-vizsgálattal (tüdő, hörgők) felismerhető. Vizsgálatuk a leggyakoribb daganat-előfordulási helyek szűrését jelenti. Rákszűrés céljaira az időszakos tüdőszűrés (rtg.-szűrés, ernyőfényképezés) vizsgálati leleteit is felhasználják. Citológiai vizsgálat vagy kimetszett részek (próbakimetszés) kórszövettani vizsgálata segíti a szűrést végző orvost a helyes diagnózis megállapításában. A rákszűrés módszerei veszélytelenek és fájdalommentesek.
A daganatos megbetegedések leggyakoribb előfordulása az 50 év körüli korra jut, lehetőségeivel azonban 30 évnél idősebb egyéneknél már számolni kell (elsősorban nőknél emlő- és ivarszervi rák). A kialakuló rák szövettani felépítésétől függően hosszabb-rövidebb ideig helyi jelenség (a rosszindulatú daganat ún. első stádiuma), a rendszeresen végzett rákszűrés így lehetővé teszi a daganat első stádiumban való felismerését akkor, amikor a gyógykezelés is a legjobb eredményű.
