vízgyógyászat, hidroterápia:
vízgyógyászat, hidroterápia:
a víznek csupán a fizikai hatásait – a felhajtóerőt, a víz nyomását, hőhatását – használja fel a gyógyításban. A felhajtóerő következtében testsúlyunk a vízben közel 10%-ára csökken. (Egy 70 kg-os ember a vízben csupán 7 kg súlyú.) A felhajtóerő lehetővé teszi, hogy mozgásképtelen betegek a vízben mobilissá váljanak. Így olyan ízületi mozgások is végrehajthatók, amelyeket a tornakezelés kapcsán – a teherviselés miatt – a beteg nem tud végrehajtani. A víz nyomása a felületes visszereket, az ízületi folyadékgyülemeket összenyomja, így a vénás vér szív felé való visszaáramlása javul, a folyadékgyülemek (vizenyő) kialakulása gátoltabb. A víz nyomása viszont a mellkasra hatva a mellkasi légzést is gátolja, ezért idős betegeknél a medencefürdő, a teljes fürdő sokszor ellenjavallt.
A fizikai hatások közül a víz hőmérséklete a legerősebb inger. Különösen a nagyobb mértékű hőmérsékletváltás számít erős ingernek. A hőingerek közül hidegingerről csak a 28 °C-nál hidegebb víznél lehet beszélni. A 28–31 °C-os vizet hűvösnek, a 32–34 °C-osat langyosnak érezzük. A közömbös – indifferens – hőfokú víz 35–36 °C-os. A meleg víz 37–39 °C, a forró víz pedig 40 °C feletti.
A legegyszerűbb hidroterápiás beavatkozások a borogatások. A hideg borogatást fájdalom, gyulladás és bevérzések mérséklésére használják. Hideg vizes borogatásnál a kieresztett csapvízbe mártott borogatást lucskosan 5–10 percre helyezik fel, majd többszöri cserével lehet a hűtést fenntartani. Ilyen esetekben ma már többnyire a jégkezeléseket alkalmazzák (krioterápia).
A meleg borogatás közel 40 °C-os vízbe mártott ruhával történik. Ügyelni kell arra, hogy a borogatóruha le legyen ráncos, mert ez a bőrt irritálja. Ha heveny gyulladás nem áll fenn, a meleg borogatás izomgörcsök, lágyrészfájdalmak mérséklésére nagyon jó házi kezelési eljárás. Gennyes folyamatok beolvasztására is nagyon jó hatású, hisz így esetleg a sebészi beavatkozás is elkerülhető.
A felmelegedő borogatásnál a hideg vizes borogatásra egy meleg vizes ruhát helyeznek, és ezt fedik be egy száraz kendővel. Az 1-2 órára fennhagyott felmelegedő borogatás helyi vérbőséget idéz elő, nagyon jó görcsoldó hatású. Többségében visszeres keringési zavarok, ízületek körüli lágyrészfájdalmak, idült ideggyulladások nagyon jó kezelési eszköze. Ha a borogatás kiterjedtebb, nagyobb testrészt takar, akkor pakolásnak nevezzük. A pakolások legismertebb formája a keresztkötés, melyet lázcsillapítás, keringésjavítás céljából a mellkasra, vállakra helyeznek fel. A keresztkötésnél az alsó hideg vizes rétegre egy száraz pakolóruha kerül úgy, hogy a beteg légzését ne akadályozza. A keresztkötéseket általában 2 óránként váltják. Nagyon jól csillapítja a lázat.
A különböző terjedelmű és hőmérsékletű fürdők is a vízgyógyászathoz tartoznak. A teljes fürdőnél a fej kivételével az egész test a víz alatt van. A teljes fürdőt a mellkasra ható nyomás miatt időseknél körültekintéssel lehet csak alkalmazni, különösen akkor, ha medencefürdőben tornát is végeznek. A félfürdővel ezt a terhelő hatást ki lehet küszöbölni. Az ülőfürdőnél az alhastól lefelé, az alsó végtagokkal vagy anélkül van víz alatt a beteg teste. Az ülőfürdőt nőgyógyászati vagy végbél-megbetegedések kezelésére használják. A víz hőmérséklete szempontjából a hideg fürdő érösszehúzódást, lábikragörcsőt okozhat, ezért inkább csak frissítés, edzés céljából, vagy ún. mártófürdőként – pl. szaunázás után – rövid időre rendelik. A 26 °C-os mérsékelt hideg, a 28–31 °C-os hűvös, és a 31–33 °C-os langyos fürdőket vízitornára, ízületi mozgások javítására alkalmazzák. A meleg fürdő keringésfokozó, görcsoldó, fájdalomcsillapító hatása miatt kedvelt, a forró fürdő csak rövid ideig használható. Túlizzasztásra, fogyásra is jól bevált fizioterápiás beavatkozás.
