Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
Szabolcs-Szatmár-Bereg megye
a Ratkó József költő szavaival élve „leszólt” vidék, a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a korábbi Szabolcs és az egykori Szatmár és Bereg vármegyék területének egy-egy kisebb darabjából alakult 1951-ben. Három országgal, Szlovákiával, Ukrajnával, Romániával határos, két megyével, Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megyével szomszédos. Településhálózatát 211 község és 17 város alkotja. Területe 5 937 négyzetkilométer, ezzel az ország területének több mint hat százalékát foglalja el, a hatodik legnagyobb megye. Lakóinak száma 1996 végén 572 400 volt.
Két középtájra oszlik, a Nyírségre és a Felső-Tisza-vidékre.
A megye sajnálatos, tartós jellegzetessége a vándorlási veszteség. Végleges vagy ideiglenes jelleggel, főként a kedvezőbb megélhetési lehetőségek miatt sokan hagyják el a régiót. A természetes szaporodás meghaladta a vándorlási veszteséget, így a népességszám emelkedett. A megye egyike az ország legfiatalabb korosztályú térségeinek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a demográfiai folyamatok ne okoznának feltűnő elöregedést. Jellemzően igaz ez a peremvidékekre. A gyermekkorúak aránya: 22%, a munkaképes korúaké: 65%, a hatvan éven felüliek a népesség 17,5%-át adják.
A köztudatban úgy élt ez a megye az utóbbi évtizedekben, mint az ország legnagyobb munkaerőbázisa. A megyéből véglegesen elvándorlók és az ingázók tízezrei nem csak a közeli borsodi iparvidék, hanem Budapest, sőt egyes dunántúli ipari központok dolgozói létszámát is gyarapították. 1960-ban az öregedési index még az országosnál is jóval kedvezőbb helyzetet érzékeltetett, sőt, az 1970-es, 1980-as években is az optimális közelében maradt. Ez a státusz 1990-ben is megőrződött, de aztán az index növekedési üteme felgyorsult, meghaladta az országost.
1996-ban 3288 házasságot kötöttek, több mint ezer válásról született hivatalos papír. Az élveszületések száma: 7838. 7327-en hunytak el. A természetes szaporodás 511. Ez majdnem duplája az 1995-ösnek, de negyede az 1980-as adatoknak. Ezer megfelelő korú nőből 1996-ban 30-an szakították meg terhességüket. A nemek aránya kiegyenlített, kivéve az 50 éves korosztálytól felfelé – az életkor előrehaladtával emelkedik a nők aránya. Azaz a férfiak errefelé korán halnak.
A halálozási okok közül a keringési rendszer betegségei és a daganatok vezetnek, 1996-ban 214-en követtek el öngyilkosságot. A legtöbben a 40-59 és a hatvan éven felüli korosztályból haltak meg.
A megye köztudottan több szempontból is a hátrányos helyzetű térségek közé tartozik. Nem kivétel ez alól a lakosság egészségügyi és szociális helyzete sem. A megye városaiban 160 háziorvos, ebből 51 gyermekgyógyász dolgozik. A városokban egy orvosra 1583 lakos alapellátása jutott. Megfelelő következtetések vonhatók le abból az összefüggésből, hogy az orvoslétszám általában ott bővült nagyobb mértékben, ahol egyébként is kedvezőbb volt, így tovább nőttek az egyes települések közötti ellátottságbeli különbségek. A háziorvosra, gyermekorvosra vetített lakosszám általában ott a legkedvezőbb, vagyis alacsonyabb, ahol magasabb a népsűrűség, így a megyeszékhely Nyíregyházán kívül Kisvárdán, Mátészalkán és Záhonyban.
Az egészségügyi ellátás központilag intézményesített funkciói a szakrendelőkben és a kórházakban zajlanak. A rendelőintézetek munkája az alapellátásnál erőteljesebben fejlődött. A megyében 1996-ban Ibrány kivételével minden városban működött járóbeteg szakrendelő, ahol a szakorvosok 472 ezer munkaórát teljesítettek, majdnem ötmillió esetet regisztráltak. Az ezer lakosra jutó évi szakrendelési órák száma Kisvárdán volt a legtöbb – a mutatószám Nyíregyházán duplájára. Nyírbátorban másfélszeresére, Fehérgyarmaton 1,7-szeresére emelkedett 1990-hez képest. A szakellátás alapvető gondja, hogy a kisebb városokban nincs minden ág képviselve, e miatt, ahol ez megvan, rendkívül zsúfoltak a rendelések, ami akár az ellátás színvonalát is befolyásolhatja. Tíz városban van szakorvosi gondozó.
1996-ban 4 221 kórházi ágyat tartottak nyilván, ebből működött 4 148. Ez az 1990. évinél 12 százalékkal kevesebb (15,2 százalékos), ezért nem került sor ágy megszüntetésre. 1995-ben a nyírbátori egészségügyi központ és szülőotthon megszűnt, a vásárosnaményi és fehérgyarmati kórházat pedig 1996-ban összevonták. A kórházakban 448 orvos (a megye városi kórházainak orvosellátottsága 1990 óta valamelyest javult), 1 394 ápoló látja el az ápolt betegeket – az intézményekből 125 572 beteget bocsátottak ki. A megyében 274 háziorvos dolgozik, ebből közszolgálati 86 (1994-ben még 163 volt), vállalkozói 186 (1994-ben még csak 98 volt). Ők majdnem hárommillió vizsgálatot végeznek el. Egy háziorvos egy átlagos napon 41 beteget gyógykezel. A közszolgálati, vállalkozói tendencia jellemző a házi gyermekgyógyászati praxisokra is. A gyógyszertári ellátottság kielégítő, a privatizáció gyorsan és zökkenőmentesen lezajlott, a szolgáltatás mindenütt elérhető.
Míg 1980-ban 95 ezer nyugdíjas és járadékos volt, addig 1997-ben számuk 139 ezerre emelkedett. Öregségi nyugdíjban részesülnek több mint 60 ezren (25 ezer férfi és 35 ezernél több nő). A férfiak átlagos nyugdíja 23 ezer Ft körül alakul, a nőké nem éri el a 20 ezret. Ugyanennyi a rokkant nyugdíjasok száma, de a férfi-nő arány az előző fordítottja. Átlagos havi járadékuk nem éri el a 20 ezer forintot. Özvegyi ellátásban majdnem 14 ezren részesülnek, közülük 332 a férfi és több mint 13 ezer a nő. A nyugdíjasok és járadékosok száma a megyében összesen 140 ezer.
Családi pótlékban 1996-ban több mint 69 ezer család részesült. Számukra ilyen jogcímen 5 millió 300 ezer forintot fizettek ki. Egy családra alig több mint hatezer Ft jutott. Gyes-ként 982 ezer forint került a kisgyerekesekhez.
