Zala megye
Zala megye
nevét a Tiberius római császár (isz. 14–37) idején Pannónia védvonalának, a limesnek részeként megépített Salla katonai tábortól kapta. Ma is sokak neve Szalai-Szalay vagy Zalai. Előalpi táj, főként a 650 négyzetkilométeren fekvő, önálló nyelvjárású Göcsej nevű, leginkább észak-déli tájolású dombokkal tagolt rész. A megyei egészségügy legfontosabb intézménye a megyei önkormányzati közgyűlés által működtetett megyei kórház, amely – a szívsebészeti központ révén – térségi feladatokat is ellát. Éves költségvetése 3,6 milliárd Ft; 1997-ben 36 ezer fekvőbeteget ápolt 1 850 orvos és kisegítő 1 269 ágyon. A járóbeteg szakrendelések 1 019 443 beteget láttak el.
Az említett megyei kórházon kívül városi önkormányzati kezelésben működik kórház és rendelőintézet Nagykanizsán, kórház Keszthelyen, egészségügyi központ Letenyén, Hévízen állami gyógyfürdőkórház és a Hévízi Szanatórium. Ezen kívül egészségügyi-szanatóriumi ellátást kínál Hévíz több szállodája is.
A mentőszolgálatot mintegy 30 gépjármű látja el a megyében.
A rászorultak gondozását 2 110 tartós bentlakásos szociális otthoni férőhelyen látják el a megyei közgyűlés kezelésében, részint az ápoltak pénzén. Az átmeneti otthonokban 235-en találtak időleges megnyugvásra. Az idősek ápolásával 15 szociális otthonban foglalkoznak 1 087 férőhelyen; ebből 782 megyei önkormányzati fönntartású. Ezen kívül hat idősgondozót a városok, hármat a katolikus és az evangélikus egyház, kettőt alapítvány működtet. Emellett még négy átmeneti szállás is lakókra vár 151 férőhellyel; létrejöttüket az utóbbi pár évben bekövetkezett változások kényszerítették ki, előtte nem volt rájuk szükség. Közülük hármat a Vöröskereszt, egyet Zalalövő tart fönn.
Az aprófalvas település-szerkezet miatt az országos átlagnál rosszabb a korösszetétel. A népesség 10 év alatt 15 ezerrel, az élveszületések aránya 12,1-ről 10,3 ezrelékre csökkent. A halálozásoké viszont 14,3-ról 15,8%-ra emelkedett, ahogyan a természetes fogyás is 2,2-ről 5,1 ezrelékre. A megye lakossága 2050-ben 160 ezerrel alakul, ha így folytatódik az előbbi irányzat. Biztató viszont, hogy a csecsemőhalandóság a 80-as évek elejétől 1994-ig 20-ról 8,8 ezrelékre csökkent.
