Baleseti táppénz
Baleseti táppénz
Ebtv. 55. § (1) Baleseti táppénz annak jár, aki üzemi baleset következtében keresőképtelenné válik.
(2) Keresőképtelen az, aki az üzemi balesettel összefüggő és gyógykezelést igénylő egészségi állapota miatt vagy gyógyászati segédeszköz hiányában munkát végezni nem tud.
(3) A baleseti táppénz – az előzetes biztosítási időre és táppénzfolyósításra tekintet nélkül – egy éven keresztül jár azzal, hogy a baleseti táppénz folyósítása legfeljebb egy évvel meghosszabbítható.
(4) A baleseti táppénzre való jogosultság megállapításánál a betegszabadságra vonatkozó rendelkezéseket nem kell alkalmazni.
(5) A baleseti táppénz napi összege azonos a táppénz alapját képező naptári napi átlagjövedelemmel.
Ebtv. 56. § (1) A biztosított baleseti táppénzre abban a jogviszonyában jogosult, amelyben az üzemi baleset éri.
(2) Az egészségbiztosítási járulék fizetésére nem kötelezett biztosított, illetőleg baleseti ellátásra jogosult baleseti táppénzének alapjaként azt a jövedelmet kell figyelembe venni, amely után a Tbj.-ben előírtak szerint egészségbiztosítási járulékot, illetőleg baleseti járulékot kellett fizetni, azonban a baleseti táppénz alapja az egészségbiztosítási járulék alapjának felső határánál több nem lehet.
(3) A saját jogú nyugdíj mellett munkát végző biztosított baleseti táppénzének alapjaként csak a nyugdíjasként elért és a (2) bekezdésben említett jövedelmet lehet figyelembe venni. (4) A baleseti táppénzre – ha eltérő rendelkezés nincs – a táppénzre nem vonatkozó rendelkezéseket kell megfelelően alkalmazni.
(5) Ha a sérült az első ízben baleseti táppénzre jogosultság megszűnését követő 180 napon belül ugyanazon üzemi baleset következtében újból keresőképtelenné válik, baleseti táppénzre ismét jogosult, ha táppénzre egyébként jogosult. A baleseti táppénz összege a korábbinál kevesebb nem lehet.
(6) Ha a biztosított foglalkozási betegség alapján jogosult baleseti táppénzre, az üzemi baleset napjának a foglalkozási betegség orvosilag megállapított napját kell tekinteni.
