Boeing B–52 nehézbombázó repülőgép.
Boeing B–52 nehézbombázó repülőgép.
Az amerikai légierő 1946 óta kereste a háborúban bevált B–29 nehézbombázó utódját. Több légcsavaros-gázturbinás prototípus kidolgozása után 1947-ben előbb a B–47 jelű közepes bombázógép épült meg, melynek nyilazott szárnyai és lógó hajtóműgondolái voltak. Ennek alapján 1951-ben elkészült az XB–52 jelű gép prototípusa. A felsőszárnyas, 8 hajtóműves, négyes törzs futószerkezetű gépet új elvek alapján építették. Eredetileg csak atombombák hordozására szánták, de a légvédelem gyors fejlődése miatt többször átépítették. Így rakétahordozó géppé vált, amely alkalmas alacsonyrepülésre is, és jelentős ECM zavarórendszerrel látták el.1954–1962 között, 8 év alatt 744 db B–52 gép épült. Valamennyit a hadászati légierő kapta meg. Változatai: 5 db prototípus és A; 50 db B; 35 db C; 170 db D; 100 db E; 89 db F; 193 db G és 102 db H. Ezek nagy részét eleinte 2 db Hound Dog robotrepülőgéppel és 4–6 db H-bombával látták el. Az 1970-es évekre az E, F, G, H gépeket átfegyverezték, gépenként 20 db SRAM-rakéta hordozására. 1982–1985 között 200 db G és H gépet egyenként 18 db AGM–86B robotrepülőgéppel látnak el. Ezeket hosszú ideig rendszerben kívánják tartani. A H változat főbb adatai: személyzete 6 fő, fesztávja 56,39 m; hossza 49,03 m; magassága 12,4 m; szárnyfelülete 370,6 m2; szerkezeti tömege 111 350 kg; starttömege 221 357 kg, hajtóművei: 8 db Pratt and Whitney TF–33P–3 típusú gázturbina, egyenként 75 713 kN tolóerővel. Maximális sebessége 1014 km/h 12 000 m-en; utazósebessége 909 km/h; hatótáv maximum 20 000 km, légi utántöltésre alkalmas. Csúcsmagasság kb. 18 300 m; fegyverzete: 1 db hatcsövű Vulcan gépágyú, lokátorvezérléssel, maximum 35 t hagyományos bombát szállíthat, 27,2 t-t a törzsben, 8,2 t-t a szárny alatt.
