F–105 Thunderchief vadászbombázó.
F–105 Thunderchief vadászbombázó.
Az amerikai légierő részére a koreai háború után kifejlesztett Thunderchief vadászbombázőt az F–84, F–100 utódaként rendszeresítették. A robusztus, egy hajtóműves gép jellegzetessége volt a kúpos, hosszú törzsorr, és az előrenyilazott levegőszívó nyílás. 1955–1963 között 833 db épült meg, 2 db A; 75 db B; 600 db D; 13 db E/G és 143 db F változatban. A B és E sorozat kétüléses volt, az F sorozat egy része szintén. A D típus főbb adatai: fesztáv 10,65 m; hossza 29,58 m; magassága 6,01 m; tömege 12 700 kg, maximális starttömege 23 990 kg, szárnyfelülete 35,8 m2; hajtóműve egy Pratt and Whitney J–75–P–19W típusú gázturbina 76,5/108,9 kN tolóerővel. Személyzete egy fő, maximális sebessége 1800 km/h 15 000 m-en vagy 1376 km/h tengerszinten. Hatósugara 1480 km póttartállyal, hatótávolsága 3 850 km. Fegyverzete: 1 db 20 mm-es Vulcan gépágyú és 6350 kg, variálható bombaterhelés. Általában 2 póttartály és 5-6 db bomba, plusz 2 ECM-tartály. Később kiegészítették 2-2 db Strike lokátor elleni és Siderwinder levegő-levegő rakétával is.A vietnami háború 1964–1970-es időszakában első vonalbeli harci gép volt, a bevetések zömét ezek hajtották végre. Első alkalommal 1964 augusztusában vetették be Laosz felett, majd 1965-től dél-vietnami repülőterekről is. A veszélyeztetett repülőterek miatt ezután főleg Thaiföldről indultak bevetésre.1966-tól a harci tapasztalatok alapján modernizálták, a 2 üléses F gépeket elektronikus ellentevékenységre vetették be, a D típusok T–Stick–II. típusú hordozható elektronikai zavaró ECM-konténereket kaptak. Lokátorok ellen Wild Weasel, a légvédelmi ütegek ellen Shrike rakétákat vetettek be.
