Grumman E–2C Hawkeye légtérellenőrző repülőgép.
Grumman E–2C Hawkeye légtérellenőrző repülőgép.
Az elektronikai légi hadviselés egyik eszköze. A légi és földi célok felderítését és a saját repülőgépek riányítását végzi. Amerikai gyármányú E–2C alaptípusából a prototípus 1971 januárban repült először. Sorozatgyártását 1971 nyarán kezdték meg. 1982-ig 75 db készült el, amelyből 4 db az izraeli légierőnél teljesít szolgálatot. Ezek a repülőgépek az ötödik arab–izraeli háborúban (1982) fontos szerepet játszottak a szíriai légvédelmi rendszer elleni harcban.
Főbb adatai: személyzet 5 fő; fesztáv 24,56 m; hossza 17,55 m; magasság 5,59 m; szárnyfelület 65,03 m2; tömege 10 790 kg; felszállótömege 23 391 kg. Csúcssebesség 602 km/h; 3000 m magasságban 560 km/h; utazósebesség 499 km/h. Maximális repülési idő 6,1 óra. Csúcsmagasság 9390 m. Hatótávolság 2583 km. Fegyverzete: nincs. Technikai berendezései: 1 db AN/TRS–125 rádiólokátor, amely a gépen levő számítógéphez továbbítja a hatótávolságán belül észlelt légi és földi célok helyét, mozgási irányát, magasságát, sebességét stb. A lokátor 370 km sugarú körben képes 250 légi vagy földi cél egyidejű felderítésére és követésére. A rádiólokátor emellett ugyancsak 370 km sugaron belül 30-40 saját repülőgép légi irányítására képes, a felderített célok elleni csapás mérésére. A repülőgépen ezenkívül működik 1 db AN/ALR–59 típusú rádiólokátor, amely 800 km távolságon belül képes észlelni a különböző célok elektronikai adásának adatait és a célok jellegét.
Hajtóműve 2 db Allison 756–A–425 típusú turbólégcsavaros motor, egyenként 3661 kW teljesítménnyel.
Az izraeli légierő négy hasonló repülőgépe az ötödik arab-izraeli háború során napi egy-egy bevtéssel folyamatosan ellenőrizte az egész légteret (egy repülőgép kb. 40 000 km2 légtér ellenőrzésére képes, az egész háborús légtér kiterjesztése nem érte el a 25-30 000 km2-t).
