Az IFOR/SFOR-erők Magyarországon és szerepük a magyar NATO-csatlakozásban
Az IFOR/SFOR-erők Magyarországon és szerepük a magyar NATO-csatlakozásban
A békefenntartás iránti igény rohamosan nő a világ számos térségében. A demokratikus értékeket valló országok már eddig is nagy erőfeszítéseket tettek az ilyen igények teljesítésére, s jogosan várják, hogy a békefenntartásra ne csak ők, hanem erejükhöz mérten a hasonló értékrendet elfogadó országok is áldozzanak. A magyar közélet irányadói politikai és erkölcsi kötelességnek tekintik, hogy az ENSZ, az EBESZ, a NATO és más nemzetközi szervezetek égisze alatt Magyarország is vállaljon békefenntartói szerepet. E részvétel nemzeti érdek és feladat, elősegítheti a nagy stratégiai cél megvalósítását, hogy az ország csatlakozzon az euroatlanti integrációhoz.
Magyarország az ENSZ Alapokmány 42. és 43.cikkelyében foglaltak teljesítésére vállalt kötelezettséget, vagyis arra, hogy a Biztonsági Tanács felhívására, külön megállapodás szerint a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához szükséges fegyveres erőt rendelkezésre bocsátja. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 7. §. (1) bekezdésével összhangban mindez belső jog, s az 1956. évi I. törvénnyel az ENSZ Alapokmányát törvénybe iktatta. A Magyar Honvédség (MH) számára magas szintű jogszabályok – Honvédelmi Törvény, a Magyar Köztársaság biztonságpolitikájának alapelveiről szóló 11/1993. Országgyűlési (OGY) határozat, a Magyar Köztársaság honvédelmének alapelveiről szóló 27/1993. OGY határozat, valamint a kormány programjának honvédelemről szóló XIV. része – a fegyveres erők feladatává tette a nemzetközi szerződésekben foglalt katonai kötelezettségek teljesítését, illetve előírják, hogy a Magyar Honvédségnek rendelkeznie kell békefenntartói feladatok végrehajtására alkalmas erőkkel.
A nemzetközi végrehajtó erő (Peace Implementation Forces – IFOR) és utódszervezetének, a stabilizációs erő (Peace Stabilization Forces – SFOR) létrehozásának, illetve bosznia-hercegovinai hadrendbe állításának jogcímét a daytoni békemegállapodás rögzíti. Ennek értelmében a szerződést aláíró felek felkérték az ENSZ Biztonsági Tanácsát: adjon felhatalmazást egy nemzetközi haderő felállítására, amelyet a NATO-tagállamok és az észak-atlanti szervezeten kívüli, önként csatlakozó országok katonai szervezeteiből hoztak létre. Az IFOR/SFOR feladatának lényege, hogy katonai eszközökkel elősegítse, ha kell, kikényszerítse a békemegállapodás feltételeinek betartását. A misszió politikai irányítását az Észak-atlanti Tanács gyakorolja, a katonai feladatokat NATO-parancsnokság fogja össze.
E békefenntartó hadművelet szervezése során, még 1995 őszén az Egyesült Államok hivatalos felkéréssel fordult a magyar kormányhoz az IFOR-erők támogatására. A kormány, amelynek programjában szerepel a parlamenti pártok által is támogatott azon törekvés, hogy az ország az euroatlanti integráció részévé váljék kedvezően fogadta az amerikai felkérést. A részvételi szándékot az országgyűlés elé terjesztette, s a tisztelt ház az ENSZ alapokmányának 40/c. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hozzájárulását adta ahhoz, hogy a délszláv válság békés rendezését elősegítő IFOR-erők egységei Magyarország területén átvonulhassanak, átmenetileg itt állomásozzanak, beleértve az IFOR-szervezetek felkészítését, a logisztikai feladatok ellátását, valamint azt, hogy ennek keretében idegen repülőgépek az ország légterét és kijelölt repülőtereit igénybe vegyék.
Mindennek alapján Magyarországon át 1995 december 10-én kezdődött meg az amerikai csapatok betelepítése Bosznia-Hercegovinába, s a hadszíntéri felvonulás első nagy szakasza 1996. február 14-én zárult. Ez idő alatt több mint 11 ezer gép- és harcjármű, 2157 repülőeszköz, 400 vasúti szerelvény és 30 ezer katona vonult át. A telepítés befejezése óta – a békefenntartói feladatok teljes időtartama alatt – folyamatosan mintegy 6400 katona tartózkodik magyar földön. Valójában Magyarország három alapvető területen működik közre a boszniai IFOR/SFOR misszióban: átvonulás és átmeneti állomásoztatás biztosítása, befogadó, nemzeti támogatás nyújtása, valamint egy műszaki zászlóaljjal csapat-hozzájárulás a békefenntartó akcióhoz. A három szóban forgó terület irányítása, tervezése és szervezése összehangolt, sokféle ismeretet követel, s mint ahogy a Honvédelem 97 című kiadvány megállapítja: ilyen összetett feladatot a Magyar Honvédség egyetlen elődje sem hajtott végre. Létrehozták a Magyar Honvédség Operatív Csoport (IFOR/SFOR) nevű koordináló-irányító szervezetet, amely többek között együttműködik az érdekelt főhatóságokkal, hivatalokkal, szükség esetén pedig jogosult intézkedéseket hozni.
Ami a haderők átvonulásának kérdéskörét illeti az előbbiekben körvonalazott amerikai csapatmozgásokon kívül Magyarország légterét, vasútjait és közútjait – a Magyar Honvédségen kívül – 12 nemzet katonái vették és veszik igénybe. Nem végleges adatok szerint 1997 első három hónapjáig több mint 300 ezer katona, 13 ezer repülőgép és helikopter,1100 vasúti szerelvény, 65 ezer harcjármű és gépjármű be- és kilépését regisztrálták a magyar határpontokon. A határforgalmat érintő mozgásokon kívül gyakorlatilag felmérhetetlenek a belső anyag- és csapatszállítások, továbbá a magyar légtérben ki- és beléptetést nem igénylő átrepülések száma is.
A „befogadó nemzeti támogatás” kifejezés azt takarja, hogy a Magyar Honvédség különféle katonai objektumokat, így például a taszári katonai repteret vagy a táborfalvai lőteret, valamint szolgáltatásokat (elszállásolás, légtér-igénybevétel, frekvenciafelhasználás) nyújt az átmenetileg Magyarországon tartózkodó IFOR/SFOR egységeknek. Mindennek fontosságát illusztrálja, hogy a békefenntartó erők felvonulása, logisztikai támogatása érdekében Taszárra települtek az USA Európai Szárazföldi Csapatok Parancsnokságának illetékes egységei, valamint ezek működését segítő katonai szervezetek. Zavartalan tevékenységükhöz a magyar hatóságok részben vagy teljesen átadtak három laktanyát és mintegy 400 hektár területet. Az Északi Dandár, vagyis a svéd, dán, norvég finn és lengyel csapatkontingens Pécsett létesített logisztikai bázist, ahol egyben mintegy 200 fővel nemzeti támogató csoportot is fent tart, egyben hadianyagaik tárolására területet bérel a helyi lőszerraktárban. A befogadó, nemzeti támogatás jóval több mint egyszerű katonai feladat, mivel az esetek többségében nem csupán különböző szolgáltatások igénybevételéről van szó. A feladat legbonyolultabb része a pénzügyi, logisztikai és adminisztratív ügyek s az egyezmények megkötése érdekében a jogi szabályozás és harmonizáció megteremtése. E munkát a HM Elektronikai Igazgatóság Rt. Logisztikai Igazgatósága végzi és hangolja össze.
A NATO felkérésére Magyarország saját csapatkontingenssel is hozzájárul a délszláv válság békés rendezéséhez. Az országgyűlés az IFOR-feladat végrehajtásához legfeljebb 500 fős, nem harcoló egység kiküldését engedélyezte, amelyet később az SFOR misszióra is megerősített. A feladatok végrehajtásával a legfőbb törvényhozói testület a kormányt, pontosabban a Honvédelmi Minisztériumot bízta meg. E döntésnek eleget téve 1996 januárjában 416 főnyi műszaki zászlóalj kezdte el tevékenységét a horvátországi Okucani mellett felépített táborban, az IFOR haderő részeként. A létszám időközben a személyenként külön megkötött szerződéseknek megfelelően módosult, de lényeges változás csak az IFOR/SFOR váltás idején, 1996. december 20-a táján történt. Ekkor a honvédelmi miniszter 310 fős állománytáblát hagyott jóvá.
A Magyar Műszaki Kontingenst (MMK) a csapatparancsnokság és törzs, törzsszázad, logisztikai század és műszaki zászlóalj alárendeltségében egy műszaki utász szakasz, egy út-hídépítő század és egy pontonos hidász század alkotja. Főbb feladataik földutak, fahidak javítása és építése, 60 tonna teherbírású TMM híd, illetve úszó aljzatú hidak telepítése és fenntartása, deszant átkelőhelyek létesítése és a műszaki munkák területeinek tűzszerész átvizsgálása. Az MMK 1977 közepéig 150 kisebb-nagyobb hadműveleti feladatot hajtott végre. Többek között megjavított, felépített 20 különböző méretű, szerkezetű közúti és vasúti hidat, műszaki felderítést hajtott végre a hadosztály- és a hadtestútvonalakon mintegy 500 km hosszan, valamint rendbe hoztak szétrombolt útszakaszokat. Több alkalommal telepítettek 60 tonna teherbírású TMM gépi hidat 40–80 méter hosszúságban. Két helyen berendeztek és működtettek 60 tonna teherbírású PMP pontonhidat, amelyeken napi 250-300 harcjármű haladhat át. Mindemellett segítették a polgári életet is, így például részt vettek az okucani templom alapozási munkálataiban.
Mint ahogy a magyar politikusok és katonai vezetők több ízben elmondták: Magyarország részvétele a délszláv válság rendezését célzó hadműveletben nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy július 8-án a NATO madridi csúcstalálkozóján Budapest is meghívott kapott a csatlakozási tárgyalásokra. Ugyanakkor az IFOR/SFOR misszió egyfajta előiskola, hogy a magyar hadsereg ellesse, megismerje a NATO gondolkodásmódját, haditechnikáját, igazodjon a sokat emlegetett „interoperabilitáshoz és kompatibilitáshoz”. Lehetővé vált, hogy a magyar katonák „élesben” tanulmányozzák, gyakorolják a NATO tervezési és döntéshozatali módszereit, s nem utolsósorban gyakorolják a megértéshez elengedhetetlenül szükséges angol nyelvet. A mindennapi munka során az érdekeltek átvették és alkalmazták a NATO vezetési eljárásait, okmányait, ezáltal ha egyelőre szűkebb körben is, de növekedett az együttműködési képesség is. Végh Ferenc altábornagy, a Magyar Honvédség parancsnoka, vezérkari főnök egyik értékelésében úgy fogalmazott: „a feladatok végrehajtása során bebizonyosodott, hogy a jelenlegi híradó és kommunikációs rendszerünk illeszthető a NATO-ban használtakéhoz. Képesek vagyunk a korábbi Partnerség a Békéért gyakorlatokon szerzett tapasztalatok felhasználásával angolul kommunikálni, feladatot venni és jelentést összeállítani. Bátran kijelenthetjük, hogy a hadműveleti területre küldött Magyar Műszaki Kontigens nem csak ismeri, hanem alkalmazza is mindazokat a törzseljárásokat, amelyek a NATO törzsekben jelenleg elfogadottak. Itt szeretném kiemelni az angolnyelv-tudás fontosságát, amely nélkül sem a különböző többnemzetiségű törzsekben dolgozó tisztjeink és tiszthelyetteseink nem tudnának megfelelni a velük szemben támasztott elvárásoknak.”
Békefenntartó erők a világban
Az ENSZ békefenntartói missziói
Magyarország részvétele a nemzetközi békefenntartásban
A NATO vezette IFOR/SFOR erők Boszniában
