Békefenntartó erők a világban

Teljes szövegű keresés

Békefenntartó erők a világban
A nemzetközi béke és biztonság megőrzésének egyik úttörője az ENSZ s annak ma is legfőbb kivitelezője. 1948 óta több mint 750 ezer katona, rendőr és több ezer civil szolgált az ENSZ békefenntartó akcióiban. A megkülönböztető kék sisakot vagy sapkát viselő ENSZ-katonák a Biztonsági Tanács döntése alapján lépnek akcióba, de küldetésük sikere végső soron a szemben álló felek együttműködési készségétől függ.
Az ENSZ-nek nincs saját hadserege. Minden egyes békefenntartó művelet esetében a tagállamok önként bocsátják a katonákat és a hadfelszerelést rendelkezésre, melynek költségét egy külön e célra létrehozott alapból finanszírozzák. A békeküldetések során a katonák mellett rendőrtisztek, választási és emberjogi megfigyelők, valamint más civilszervezetek és szakmák képviselői is tevékenykednek. Az ENSZ béketeremtő katonái fegyvertelenek, vagy legfeljebb csak önvédelemből tartanak maguknál kézifegyvert. Legfőbb „haditechnikájuk”, hogy pártatlanok, taktikájuk a meggyőzés vagy legfeljebb a minimális erő alkalmazása, hogy kioltsák a feszültségeket, megakadályozzák a nagyobb konfliktusok kirobbanását. Vállalkozásuk azonban nem veszélytelen: 1945 óta, miközben felügyelték a béke egyezményeket, ellenőrizték a tűzszünetek betartását, járőröztek a demilitarizált övezetekben, ütköző zónákat hoztak létre a szemben álló erők között és megpróbálták megakadályozni, hogy egy helyi konfliktus ne torkolljon nagyobb összecsapássá több mint 1450-en vesztették életüket.
1945 óta az ENSZ égisze alatt 43 békefenntartó hadműveletet indítottak, s jelenleg 17 van folyamatban. 1988-ban az ENSZ Nobel-békedíjat kapott a békeakciókért. Ám amióta a hidegháború véget ért, a világ több körzetében egyre több etnikai és nemzetiségi villongás, helyi háború veszélyezteti a békét, következésképpen az elmúlt években az ENSZ ilyen irányú tevékenysége nemcsak számszerűen növekedett, de egyben még bonyolultabbá vált. Míg az ENSZ békefenntartási történetének első 40 éve alatt 13 akciót indítottak, addig 1988 óta 30-at. A csúcsév 1995-ben volt, amikor a 77 országból hadrendbe állított katonai és civil létszám elérte a közel 70 ezer főt. A „hagyományos” békefenntartás helyébe mindinkább az összetett, integrált műveletek lépnek, amelyek a politikai, katonai és humanitárius tevékenységek gondos összehangolását követeli meg. Ez magyarázza, hogy az ENSZ zászlaja alatt a katonákhoz egyre nagyobb számban csatlakoznak rendőri erők, választási megfigyelők és más civil szakemberek, akik a maguk sajátos eszközeivel próbálják kiharcolni a békét.
A békefenntartás mindenkori konkrét céljairól, jellegéről a 15 tagú Biztonsági Tanács határoz. A főtitkárnak nincs ilyen jogosítványa, de kulcsszerepénél fogva felhívhatja a testület figyelmét a békét veszélyeztető fejleményekre, s megelőző diplomáciai tárgyalásokat folytathat. Az ENSZ alapokmánya rögzíti a Tanács elsődleges felelősségét a nemzetközi béke és biztonság megőrzésében. A Tanács állandó öt tagja – Kína, Franciaország, az Orosz Föderáció, Nagy Britannia és az Egyesült Államok – megvétózhat minden békefenntartó akciót. Az is lényeges szempont, hogy meg kell szerezni a fogadó kormánynak és a többi érdekelt pártoknak a támogató beleegyezését is az ENSZ-katonák kiküldéséhez, s ezt az erőt a szemben álló felek egyike ellen sem szabad kijátszani. Az adott akció sikerét döntően meghatározza a világos és egyértelműen megfogalmazott megbízás, a hatékony parancsnoki struktúra, valamint a megfelelő logisztikai és pénzügyi támogatás.
A békefenntartó hadműveletekben részt vevő katonák nem tesznek hűségesküt az ENSZ-re. Az önkéntes alapon jelentkező kormányok tárgyalásos alapon dolgozzák ki a részvétel feltételeit, beleértve a parancsnoklás és az irányítás kérdéseit. Az ENSZ égisze alatt szolgáló haderők felett az egyes nemzeti kormányok gyakorolnak végső felügyeletet, ők döntenek személyi ügyekben, katonáik visszavonásában. A békefenntartó saját nemzeti egyenruháját viseli, s küldetését a kék sisak vagy sapka, továbbá az ENSZ-jelvény jelzi.
Ahogy a világ egyre inkább az ENSZ-hez fordult a konfliktusok kezelése érdekében úgy nőttek a békefenntartás költségei. 1995-ben e kiadások elérték a 3 milliárd dollárt, legfőképpen amiatt, hogy az ENSZ jelentős kötelezettségeket vállalt a volt Jugoszláviában. 1996-ban a békefenntartási költségek 1,4 milliárd dollárra csökkentek, az idén várhatóan 1,2 milliárd dolláros kiadással lehet számolni. E számok nagyok, de megfelelő összehasonlításban már másképpen festenek. A kilencvenes évek elején a világ katonai kiadásai évente 1 trillió dollárra rúgtak, azaz percenként kétmillió dollárt költöttek el ilyen célra. Másképpen fogalmazva tehát a háborús készülődés egy nap alatt annyiba kerül, mint amennyit a béke megőrzésére egy év alatt fordítanak. A békefenntartás költségét azonban ténylegesen annak alternatívájával, a háborúval kell szembeállítani. A konfliktusok áldozatait aligha lehet pénzben kifejezni, s a békefenntartás költsége eltörpül az elvesztett értékekhez viszonyítva. 1995-ben a világ kormányainak katonai kiadásaiban minden dollárból kevesebb mint fél cent jutott ENSZ-békefenntartásra. 1996-ban az amerikaiak részaránya mintegy 500 millió dollár volt, vagyis egy lakosra kevesebb mint 1,80 dollár jutott.
Minden tagállam kötelezettsége, hogy egy kidolgozott formula szerint hozzájáruljon a békefenntartási költségkehez. 1977. márciusi állapot szerint a tagországok azonban 1,9 milliárd dollárral tartoztak a jelenlegi és a korábbi békefenntartásokért. A Biztonsági Tanács öt tagja közül Franciaország és Nagy-Britannia is az elmaradt fizetők közé tartozik, de 1997. februári kimutatások szerint a legnagyobb adós az Egyesült Államok 1 milliárd dollárral. 1995-ben az ENSZ 399 millió dollár értékű árut és szolgáltatást vásárolt, s a rendelések 48 százalékát az Egyesült Államoknak címezték.
A békefenntartó katonák fizetésüket saját kormányaiktól kapják, az adott ország bérviszonyainak megfelelően. Az ENSZ egységesen havonta, katonánként mintegy ezer dollárt visszatérít a békefenntartásra haderőt küldő országoknak. Ehhez hasonlóan a hadfelszerelésért is fizet az ENSZ, bár a tagállamok tartozásai miatt e visszatérítések is akadoznak. Az összes tagállam kockázatot vállal a béke és biztonság fenntartásáért. 1945 óta különböző időkben 110 ország küldött csapatokat, jelenleg 69 nemzet vesz részt a békefenntartásban. 1997 februári kimutatás alapján a következő országok járultak hozzá legnagyobb számban a békeakciókhoz: Pakisztán (1725 katona), India (1211), Banglades (1145), Orosz Föderáció (1125), Jordánia (1101), Lengyelország (1095) és Kanada (1084). Fidji, ez a kis szigetország gyakorlatilag minden ENSZ-békemisszióban részt vállal, éppen úgy, mint Kanada. Még az ENSZ-en kívüli országok, például Svájc is segít: pénzt, egészségügyi alegységeket, repülőgépeket és más felszerelést bocsát rendelkezésre.
Az ENSZ égisze alatt végrehajtott katonai akciók nem mindegyike békefenntartó. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének alapokmánya kimondja: a nemzetközi béke és biztonság megőrzése érdekében békefenntartás és katonai kényszer egyaránt alkalmazható. Így adott helyzetben a Biztonsági Tanács felhatalmazást ad a tagállamoknak, hogy a kitűzött cél érdekében az összes lehetséges katonai erőt alkalmazhatják, s ehhez az érdekeltek beleegyezése sem szükséges. Ilyen helyzet alakult ki az Öböl-háború idején Kuvaitban, Szomália, Ruanda, Haiti és legutóbb Bosznia esetében. Az ENSZ egyetlen katonai erőt alkalmazó hadműveletet sem irányított, helyette egy ország, vagy ország csoport állt az akció élén. Boszniában az ENSZ békefenntartó erőfeszítéseit a NATO vezette többnemzetiségű haderő folytatja.
A békefenntartási missziók legnagyobb akadálya, hogy az egymással szemben állók nem hajlandók a békés megoldásokra. Nem kevésbé gond, hogy a tagállamok nem biztosítanak elegendő erőforrást. Előfordult az is, hogy a Biztonsági Tanács kiadta a feladatot, de nem volt elég eszköz végrehajtásához. Így volt ez 1994-ben, amikor a főtitkár tájékoztatta a Biztonsági Tanácsot: Boszniában a békefenntartó parancsnokok 35 ezer katonát igényelnek a védettnek nyilvánított övezetekhez. A tagállamok csak 7600 katona mozgósítását engedélyezték, és az is egy évet vett igénybe. Ruandában a népirtás szörnyűségével szembesülő Biztonsági Tanács 1994-ben egyhangúan úgy határozott, hogy haladéktalanul 5500 katonát kell a helyszínre vezényelni. Ennek ellenére a tagállamok csak hat hónap alatt léptek, jóllehet 19 kormány tett ígéretet: 31 ezer katona békefenntartóként azonnal csatasorba állítható.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik. Alapítója és tulajdonosa, Biszak Sándor.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages