Szabványosítás
Szabványosítás
A NATO-szabványosítás átfogó célja a szövetség katonai ereje, hatékonyságának növelése.
a) Hadműveleti szabványok azok, amelyek a jövő és/vagy a jelenlegi katonai gyakorlatra, eljárási módra vonatkoznak.
b) Anyagi szabványok átfoghatják a gyakorlati termelést, valamint az anyagok részletes felsorolását. Az anyagok komplett rendszereket foglalnak magukban (ideértve a fegyverrendszereket és a biztosító parancsnoki, vezetési és hírközlési rendszereket is). Ide soroljuk még az alrendszereket, a készleteket, elemeket, alkatrészeket és anyagokat, továbbá a fogyóanyagokat (beleértve a lőszert, üzemanyagkészleteket, anyagi készleteket és a fogyó alkatrészeket).
c) Adminisztratív szabványok például a gazdasági statisztikai jelentések.
A NATO-országok felelnek saját fegyveres erőik felszereléséért és ellátásáért, így azután ők hozzák meg a végső fejlesztési, gyártási és anyagbeszerzési döntéseket. Ezeket a döntéseket a komplex nemzeti és multinacionális katonai, gazdasági, technikai és politikai tényezők befolyásolják. A főbb NATO-parancsnokok felelőssége az egységesítési követelmények felállítása, továbbá javaslatok kidolgozása a szövetség katonai ereje hatékonyságának növelése érdekében.
Négy szabványosítási szint van.
a) Kompatibilitás: két vagy több cikknek, egy eszköz összetevő elemeinek vagy az anyagoknak az ugyanabban a rendszerben vagy környezetben, egymás kölcsönös zavarása nélküli működési képessége.
b) Interoperabilitás: a rendszerek, egységek, haderők képessége a más rendszereknek, egységeknek, haderőknek való szolgáltatások nyújtására vagy azoktól a szolgáltatások elfogadására.
c) Csereszabatosság: két vagy több eszköz olyan jellemzőkkel rendelkezik, melyek a teljesítményben vagy a tartósságban egyformák, és ki lehet cserélni az egyiket a másikkal.
d) Közös jelleg: egy állapot, mely akkor következik be, amikor az egyének szervezetek vagy nemzetek csoportjai közös doktrínákat, eljárási módokat vagy eszközöket használnak.
A szabványosítás olyan fokú, hogy egészen részletes kérdésekkel is foglalkozik. Egy példa: az egységes üzemanyag-koncepció célja, hogy az egységes üzemanyag, nevezetesen az F–34-esnek a szárazföldi telepítésről katonai repülőgépek, gépjárművek és eszközök harctéri működtetéséhez való felhasználáson keresztül maximalizálja az eszközök interoperabilitását. 1986-ban megállapodás született arról, hogy a szárazföldi telepítésű katonai repülőgépek részére egy közös repülőturbina üzemanyag, az F–34-es váltsa fel az F–40-est. Az a váltás, amely most az F–34-est elérhető készenlétbe helyezte, az országokat tanulmányokra és próbákra sarkallta, hogy a dízelüzemű motorokban F–34-es üzemanyagot használjanak az F–54-es gázolaj helyett. A további fejlesztés eredményeként, amint az országok dízelmotorokra cserélték a benzinüzeműeket, csökkent a benzinfelhasználás. Az ilyen trend nem egyforma arányban jött létre, mivel ez függ az országoknak az új katonai gépjárművek és eszközök beszerzési elveitől. Az egységes üzemanyagnak számos logisztikai előnye van a harctéren vagy a felelősségi körzeten kívüli békefenntartói küldetésekben, de a legfőbb haszna az üzemanyag-ellátási lánc leegyszerűsödésében csúcsosodik ki.
