A világűr militarizálásának megakadályozása
A világűr militarizálásának megakadályozása
1957. október 4-én a Szovjetunióban Föld körüli pályára állították a világ első mesterséges holdját, a Szputnyik–1-et, s ezzel kezdetét vette az űrkorszak. A szovjet műholdakat csakhamar amerikaiak követték, s a kezdetben kifejezetten kísérleti s egyértelműen polgári rendeltetésű mesterséges holdakon kívül a 60-as évtized első éveiben megjelentek a részben vagy teljes egészében katonai rendeltetésű, felderítő, távközlési, navigációs, geológiai műholdak is.
Egyre fantasztikusabb elképzelések láttak napvilágot a világűr hadszíntérként történő felhasználásáról, a különféle, hagyományos és tömegpusztító fegyverekkel felfegyverzett mesterséges holdak, űrállomások kifejlesztéséről. Egyre növekedett a világűr militarizálásának veszélye, egyre időszerűbbé vált a világűrbeli magatartás szabályozása.
Mivel a világűr, a Földet körülvevő térség nemcsak a két világhatalom, sőt nem is csak az űrhatalmak, az aktív űrtevékenységet folytató országok ügye, ezért a kérdést az ENSZ már a 60-as évek eleje óta napirenden tartja. 1963-ban az ENSZ-közgyűlés XVIII. ülésszaka egyhangúlag elfogadta az államok világűrbeni tevékenységének jogi alapelveit tartalmazó nyilatkozatot, amelyben a következő főbb elveket rögzítették: a világűr kutatása, az űrtevékenység minden állam joga, s az egész emberiség érdekeit kell hogy szolgálja; egyetlen nemzet sem sajátíthatja ki sem a világűrt, sem pedig az égitesteket, minden nemzet felelősséggel tartozik a világűrben folytatott tevékenységéért; minden ország megőrzi joghatóságát a világűrbe általa felbocsátott eszközök és személyek felett; az űrobjektumokat felbocsátó országok felelősséggel tartoznak az általuk okozott kárért.
Ez a nyilatkozat szolgált az 1966 decemberében az ENSZ-közgyűlés XXI. ülésszakán jóváhagyott világűrszerződés bevezetőjének alapjaként.
