A Moszkva–Washington „forródrót”
A Moszkva–Washington „forródrót”
A bizalomerősítő megállapodások egyik első és fontos intézkedése volt a közvetlen távközlési kapcsolat megteremtése a Szovjetunió és az Egyesült Államok fővárosai, pontosabban a két világhatalom politikai vezetése között.
1960-ban először a szovjet vezetés javasolta a közvetlen távközlési kapcsolat megteremtését. 1963-ban a két világhatalom képviselői az akkor 18 tagú genfi Leszerelési Bizottság ösztönzésére ültek össze, hogy „a véletlenül, tévedésből vagy távközlési hiba következtében kirobbanó háború veszélyének csökkentéséről” tárgyaljanak.
A megbeszélések eredményeként dolgozták ki azt az 1963. június 20-án aláírt emlékeztetőt, amely intézkedik a „közvetlen távközlési összeköttetés”, a Kreml–Fehér Ház közötti közvetlen kapcsolat létrehozásáról.
A „forródrót” tulajdonképpen 2 távközlési vonalrendszert jelentett: egy vezetékes géptávíróvonalat Moszkva–Helsinki–Stockholm–Koppenhága–London–Washington és egy rádiótávíró-vonalat Moszkva–Tanger–Washington között.
Az 1971. szeptember 30-án aláírt szovjet–amerikai egyezmény értelmében a Moszkva–Washington közvetlen kapcsolatot korszerűsítették. A két főváros között – távközlési műholdak és földi állomások segítségével – 2 kiegészítő csatorna létrehozását határozták el. A szovjet Molnyija és az amerikai Intelsat távközlési műholdakkal fenntartott kapcsolat a Kreml és a Fehér Ház között 1974 óta működik.
